Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-11

Az országgyűlés felsőházának 11. ülé gyón kiváló takarékosaági előharcosok, mint például Snowden, úgylátszik, mintha áttérnének az Ankurbelung-teória hívei közé. A helyzet az, hogy középen van az igazság. Beruházások nélkül nem lehet ma a gyenge magángazdaságot átsegíteni a nehézségeken, viszont ha nincs felesleg, — mint ahogyan vau felesleg az angol költségvetésben, ahol a felesleget tudják beruházni — ahol hitelből kell beruházni, ott a legnagyobb óvatosságra van szükség és így egy olyan kis és anyagi erőkben nem nagyon bővelkedő országban, mint Magyarország, rendkívül óvatosaknak kell lennünk. Vigyázni kell, hogy csak szerény összegeket ruházzunk be, akkor is esak úgy, ha a fedezet előteremthető megfelelő olcsó kamatozás mellett és csak a legproduktívabb célokra szabad beruházni. • Azt hiszem, helyes az a politika, amelyet ezen a téren az első Gömbös-kormány is követett, amikor szerény összegekkel, 10—15 milliós részletekben, összegen 40 milliós kiméretben segített az előző kormány a magángazdaságot átvinni a nehézségeken és ez a kezdeti sebességet adó vállalkozása helyes út volt. Meggyőződésem, hogy helyes az az út is, amelyen most járunk, amikor egy 15 milliós beruházási kölcsönjavaslat szerepel a mai ülés napirendjén. Teljesen egyetértek azzal, hogy minden célt, amelyre ez a pénz is, amiről konkrété szó van, fordíttatik, gondosan meg kell vizsgálni. Tekintélyes összeget fordítunk ebből a Máv. leromlott biztosító berendezéseinek és vasúti felszereléseinek javítására. Azt hiszem, egyetértünk abban, hogy ez a legszükségesebb. Az összeg egy további részét a telefonközpont és készülékek javítására adjuk. Azt hiszem, ez is produktív cél. (Ügy van! Ügy van!) Egy része hűtőházak és gyümölcsaszalók építésére jut, különösen a gyümölcsértékesítés előmozdítása érdekében. Egy része vízimunkálatokra megy, amelyekre a mezőgazdaságnak van szüksége és amelyek sok munkabért visznek éppen az ínséges vidékeken a mezőgazdasági népesség körébe. Egy része bekötőutak építésére szolgál, — 2 millió pengő — amely utak építését itt is ismételten több felszólaló helyesen sürgette. Egy részét a dunai hajóparknak és a Mftr.-nek a reorganizációjára fordítjuk, ahol rendet kell teremteni, mert pénzügyi, gazdasági és technikai reorganizáció nélkül nem tudja a Mftr. feladatát teljesíteni, pedig, amint méltóztatnak tudni, a Mftr. igen nagy szolgálatokat tett, a mezőgazdaságnak az igen olcsó fuvardíjakkal, úgyhogy, amíg ezelőtt talán egy félmillió métermázsa gabonát szállítottunk a Ti-szut, ezt 2 millió mázsa fölé emelte fel a Mftr. tavalyelőtt. A kisebbektől eltekintve, ezek a fontosabb célok, amelyeket nyugodtan bocsáthatunk bármely szigorú elbírálás alá. Ezek a beruházások nem jelentenek további nagy terheket az adózókra, ami kitűnik abból is, hogy a külföldi hitelezők alapjából eddig 40 millió pengő kölcsönt vettünk fel beruházásokra, s ennek a kamatja ebben a költségvetésben nem egészen másfélmillió pengővel szerepel, de ennek egy része is megtérül a beruházások között nyújtott kölcsönök utáni kamatokból. Mélyen t. Felsőház! Olyan kívánság is hangzott el Szőke Gyula igen t. felsőházi tag úr részéről, hogy segíteni kell a pénzhiányon, s erre az aranyfedezet helyett földpengőt kell kibocsátani. Ezzel szemben kell szállnom, s azt hiszem, nem kell bővebben fejtegetnem, hogyha sokak szerint, az arany nem megfelelő kibocsátási fedezet, akkor a föld, amelynek értékingadozásáról saját kárunkra olyan szomorúan FELSŐHÁZI NAPLÓ I. 1935. évi június hó 2-í-én, hétfőn. 171 győződtünk meg, azt hiszem, még kevésbbé volna alkalmas fedezet. A pénzhiányon való segítéssel kapcsolatban S. Bálint György felsőházi tag úr egyébként igen érdekes és józan felszólalását is azzal a sajnálatos óhajjal fejezte be, hogy a bankóprés megindítását kívánta. Mélyen t. Felsőház! A pénznek és a bankjegynek: meg vannak a maguk gazdasági és pénzügyi törvényei, amelyek ellen vétkezhet, de azokat le nem győzheti a kormányzat, vagy a parlament. És én óva intek itt mindenféle jelszótól^ pénzfelhigítástól, devalvációtól mindenkit, óva intek a több pénz cirkulálásának követelésétől és azt mondom, hogy csak annyi pénz cirkulálhat, amennyinek alapja és fedezete megvan. Sok felszólalás hangzott el a deficit ellen is. A magam részéről és a kormány nevében is nagyon fájlalom, hogy ez a deficit megvan és hogy az majdnem 10 millió pengővel emelkedett, de méltóztassanak megengedni, hogy rámutassak arra, hogy a 76 milliós deficit kevesebb, mint egyetlenegy tétel, mint a 80 millió pengőt meghaladó trianoni nyugdíjteher. És ebből a 76 millió deficitből 54 millió pengő esik az államvasutak deficitjére, amit megszüntetni nem tudunk, vagy pedig ha meg akarnók szüntetni, akkor elsősorban azt a 15—20 millió pengő kedvezményt kellene megszüntetni, amit tarifáival legnagyobb részben a mezőgazdaságnak, kisebb részben pedig az ipariak juttat a Máv. Szóvátették többen az^ adókérdéseket is. Adóreformokat, változtatásokat sürgettek, az adók leszállítását sürgették, hivatkozván arra, hogy ia nemzeti jövedelemnek aránytalanul nagy részét viszik el az adók, s hogy azok különösen a mezőgazdaság részére rendkívül terhesek s hogy ezen javítsunk. Zárj élben megjegyezve ugyanakkor új bekötőutak építését is kívánták, azután a mezőgazdaság részére nagyobb összegeknek rendelkezésre bocsátását, a gazda a dósságok gyökeres rendezését, amit egyszerű törléssel talán mégsem lehet elintézni és hasonló dolgokat. Szomorú szívvbl kell bevallanom, hogy az adóteher rendkívül magas, igen nagy hányadát veszi el a nemzeti jövedelemnek. Minden erő megfeszítése kell arra, hogy az adózók el tudják viselni, azonban nem tudok egy univerzális panaceát, amellyel rögtön lehetne ezen segíteni, mert az adó jövedelmekre! szükség van. Jóhiszeműen erről a helyről ma tárgyilagosan bárki csak annyit mondhat, hogy az adók új összeállítása az ősz végére meglesz. Abban számos részletkérdésben javítunk, a kifogásolt áttekinthetetlenséget megszüntetjük (Helyeslés.) és igyekszünk arányosabbá és igazságosabbá tenni az adórendszert. Igyekszünk a társulati adót kimunkálni, igyekszünk ott a levonási és a hozzáadási tételeket megreformálni, igyekszünk arányosabbak, igazságosabbak, egyszerűbbek lenni az adózás terén, (Helyeslés.) de olyan gyökeres adóreformot, amely részben eltünteti ezeket a terheket, azt hiszem, ném is méltóztatnak várni tőlem, hogy jóhiszeműleg beígérjem. Nap-nap mellett a panaszok, a sirámok tömegével halmoznak el. Ezeket mind magam nézem meg. Tele van keblem keserűséggel, mert érzem, hogy itt nagyon sok baj van: igyekszem is a konkrétumokon segíteni, de méltóztassanak elhinni, rendkívül óvatosnak kell lennem, — mint a képviselőházban is mondottam — ment egy elhamarkodott lépés, amely utólag ilyennek bizonyul, nem Ms érdekeket kockáztatna, £8