Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.
Ülésnapok - 1935-11
170 Az országgyűlés felsőházának 11. ÍÁ kintettel a közbejött fagy- és jégkárokra, a másik oldalon pedig attól tartanak, hogy a kiadások nem lesznek az előirányzott keretben tarthatók. Erre az aggályra vonatkozólag különösen egyet kívánok aláhúzni. Az a körülmény, hogy a deficit nem egészen 10 millió pengővel emelkedett, ami a kiadások emelkedésével kapcsolatos, egyáltalán nem vezethető vissza az eddigi irányzattól eltérő, költekezőbb, vagy kevésbbé takarékos új irányzatra. Ellenkezőleg, merem állítani, hogy az évek során és most legutóbb is helyesen és messzemenően gyakorolt takarékosságnak következményeit vonja le a költségvetés a nagyobb deficittel, mert a beruházások, javítások éveken át tartó elmaradása magával hozza, hogy bizonyos idő múlva a tatarozás, a javítás elmaradása magát az állagot támadja meg. Nekem tehát a között kell választanom, hogy az állagot és magát a nemzet vagyonát, nagy nemzeti célok szolgálatát hanyagolom-e el, vagy pedig némi áldozattal, a kiadások bizonyos emelésével megmentem az állagot és szolgálok bizonyos rendkívül fontos nemzeti célokat. Méltóztassanak a kiadások emelkedésének részleteit megnézni; ezek ilyen szempontokra vezethetők vissza, nem pedig a költekezésre, vagy a takarékosság mellőzésére. Igaza van Károlyi Gyula grófnak abban, hogy a kis tételek nagyon fontosak s azok summálódásából adódnak a nagy számok s a nagy deficitek. Nézeteltérések bizonyos pontokon lehetnek. Valaki mondhatja azt, hogy legyen külképviseletünk szerény, de az én tapasztalatom az, hogy ebben az ádáz politikai és gazdasági versenyben — mert nagy háború folyik, sokkal nehezebb, mint maga a világháború volt — éppen egy ilyen kis országnak külképviseletére, sajtójára, fokozott figyelmet kell fordítania és méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy ezek a szempontok voltak itt irányadók. Lehet beszélni arról, hogy nelyesebb-e az, ha a miniszter idejének egy részét gyalogjárassal tölti el, vagy pedig autó felhasználásával több időt tud munkára fordítani. Mindezeknél a kérdéseknél az a döntő, hogy a szellem, a tendencia takarékos, lelkiismeretes-e, vagy pedig szakít a lelkiismeretességgel. Aláhúzom és felelősségem tudatában állítom, hogy a tendencia nem változott meg, továbbra is a legszigorúbb takarékosság vezet és fog is vezetni bennünket. Egyébként, ha megméltóztatnak nézni ezeket a tételeket, nyilvánvaló, hogy egész költségvetésünkben még ezrelékekre rúgó összegeket sem tesznek ki, ennélfogva jelentőségük hangulatilag, pszichológiailag talán nagyobb lehet, de a reális horderejűk meglehetősen csekély. A bevételek előirányzatánál rendkívül óvatosan jártam el. Most 1935/36-ra 10-6 millióval kevesebb bevételt irányoztam elő, mint amenynyi 1933/34-ben effektive befolyt, holott a közbenső 1934/35. évben, ha a tizenegy első hónapot veszem, 11-3 millió pengővel nagyobb volt a közigazgatás bevétele, mint 1933/34. első tizenegy hónapjában. Azt hiszem, maga ez az adat bizonyítja, hogy az előirányzat rendkívül gondos és óvatos, annál is inkább, mert az elemi csapásoknak ellenére, a tavalyi igen rossz termésnél valamivel jobb termés mutatkozik. Ugyanezt mondhatom el az üzemek bevételeiről is. Láng Lajos felsőházi tag úr is annak az aggodalomnak adott kifejezést, hogy túl vannak értékelve a bevételek, különösen az államése 1935. évi június hó 24-ién, hétfőn. vasutaknál, az állami vasgyárnál, a forgalmiós fogyasztási adóknál és a vámoknál. Nem tudok egyetérteni ezzel az aggodalommal, mert a Máv. bevételei a folyó évbçn a rendkívül gyönge termés folytán voltak abnormálisan alacsonyak, tehát a jobb termés kilátása folytán bizonyos többletre — azt hiszem — reálisan lehet számítani. Az állami vas- és gépgyárnál a most folyó költségvetési év első 10 hónapjában majdnem négy millióval több folyt be, mint amennyit 1935/36-ra előirányoztunk. Az állami gépgyárnál számítottunk egy körülbelül 17 millió pengős bevételre, megrendelési állományra. Ez lényegesen, milliókkal emelkedett fel, de természetesen egy sokkal nagyobb termelést nagyobb kiadások nélkül fenntartani nem lehet. A forgalmiadónál a folyó költségvetési év tizenegy hónapjában a bevételi eredmények csak 1,600.000 pengővel kisebbek, mint amenynyit az egész 1935/36-ra előirányoztam. A fogyasztása, adóknál pedig csak 7'2 millióval kisebb az, ami befolyt az eddigi tizenegy hónap alatt annál, amit 1935/36-ra előirányoztam. A vámbevétel végül a mai napig ebben az évben már 2*1 millió pengővel meghaladta azt az öszszeget, amelyet az egész 1935/36. évre előirányoztam, azt hiszem, a legmesszebbmenő óvatossággal^ van a bevételi előirányzat felállítva és tartalékai is vannak. Az, hogy a jó Isten elemi csapásokat küldött ránk, természetesen csökkentette ezeket a tartalékokat, de kijelenthetem, hogy azok az elemi csapások, amelyek eddig értek bennünket, nem fogják felborítani ezt az előirányzatot. (Gróf Vay Artúr: Költséges külképviselet! Államtitkári állások! Iparj minisztérium!) Ezekre már nyilatokztam. Arról nem lehet beszélni, hogy ez helyes-e, szimpatikus-e, vagy nem, de olyan promillekre menő^ töredéket jelent, amely a költségvetés összképét egyáltalán nem befolyásolja és méltóztassék elhinni, előnnyel is jár, mert azt hiszem, agrároldalról el kell ismerni, hogy egészen más, független helyzetben lesz az export és kereskedelem irányítása, ha egy harmadik független fórum, a kereskedelmi- és közlekedési minisztérium intézi azt, mintha fennmarad az az állapot, amelyet különösen az utóbbi években kritizáltak, hogy az iparral összeházasodott és együttélő minisztérium intézi az agrárértékesítés kérdését. (Ügy van! Ügy van! a közéven.) De különben ez olyan kérdés, amelyben várni kell, hogy a konkrét eredmények igazolják-e, vagy sem. Mert, hogy elvileg helyes, azt hiszem, ahhoz szó sem fér s hogy gyakorlatilag célravezető és megfelelő, olcsó-e, ezt rövid időn belül látni fogjuk. Szó volt azután a beruházásokról. Igen bölcsen húzta alá több felszólaló Károlyi Gyula gróffal az ? élén, hogy ezen a téren helyes az, amit (költségvetési expozémban a képviselőházban elmondottam, osztályozva a beruházásokat, de helyes az is, hogy a legnagyobb óvatosság és takarékosság szükséges és csak a legszükségesebb célokra kell beruházásokat végezni. Ha végigtekintünk a többi felszólalók során, azok viszont kévéseitek a íberuházáso'kat, — hiszen nem kell külön neveket említenem — több beruházást kívántak, mert, mint mondták, a gazdasági élet vérkeringésének megélénkítése nélkül nem lehet a gazdasági munkanélküliségen és krízisen átjutni. Méltóztatnak látni, hogy ez a kérdés rendkívül komplex. Külföldön, egyes tőkeerős államok igen nagy Ankurbelung-akeiókat csinálnak, az igen józan és igen gazdag Angliában is na-