Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-11

158 Az országgyűlés felsőházának 11. ülése 1935. évi június hő 24-^én, hétfőn. minisztérium illetékes osztálya vegye figyelembe és azokkal, akik javaslatot tesznek, lépjen érintkezésbe annak megállapítása céljából, hogy a javaslat életképes-e, lehet-e vele valamit csinálni, vagy nem, — mert úgy látjuk, nekem is van ilyen esetem — mintha az itt elhangzott szavak és javaslatok valahogy nem találnának talajra, hogy az illetékesek nem foglalkoznak velük. Kérem tehát, méltóztassék ezt figyelembe venni és ha ilyen javaslatok tétetnek, tessék érintkezésbe lépni azokkal, akik a javaslatokat előterjesztik. Többem, (hangoztatták itt a felsőházban felszólalásukban, hogy az adózókat valamiképpen kímélni kell. Az bizonyos, hogy az adózók addig, amíg tudnak, adóznak, de ha nem tudnak többé adózni, az mindenesetre az ország hátrányára van. Óvni kell tehát azokat, akik még tudnak adózni és mindazt a lehetőséget, amelyet a mai viszonyok mellett is el lehet érni, az adózó polgárság javára kell juttatni, hogy az élvezze annak hasznát, annak a munkának gyümölcsét, hogy ezáltal az adózók képessége megmaradjon és ezzel az országot is alátámasztani segítsünk. Eá kell mutatnom arra is, hogy ehhez szükséges a fogyasztóképesség növelése. A fogyasztóképesség növelése csak úgy lehetséges, ha a keresetképesség is megvan, ha vannak olyan emberek, akik keresnek, mert azok tudnak költeni is és azáltal, hogy költenek, táplálják a gazdasági életet, ezzel az adózókat is elősegítik. Mindent meg kell tehát tennünk ebben az irányban és — amint igen t. felsőházi tagtársam is rámutatott — munkaalkalmakat kell teremteni. Az a 15 millió, amit közmunkákra adnak, még akkor is, ha mezőgazdasági munkákra fordítják, az egész gazdasági életet táplálja, mert a fogyasztóképességet növeli. És ez nem pusztán csak egy áldozat, amelyből az államnak nincsen haszna; mert ha figyelembe vesszük, hogy itt forgalmiadórendszer van, akkor láthatjuk, hogy a kisemberek a munkájukkal keresett pénzt kiadják a kiskereskedőhöz, a kisiparoshoz s így az a pénz legalább hetenkent egyszer megfordul, s ha csak 2% -ot bzámítunk forigalmiadócra, akkor egy eszteindő alatt száz százalékig visszakerül abba a pénztárba, alhpnnan kikerült. Ez tehát nem vész el, hanoin igenis, gyümölcsözőleg hat az állami életre, nemcsak a forgalmiadó révén, hanem azáltal is, hogy azok, akik ezt a forgalmiadót fizetik, egyéb adókat is fizetnek, — mert ha forgalmiadót tudnak fizetni, akkor egyéb adókat is fizethetnek — és így segítik az államot. A munkaalkalmak teremtése tehát csak áldásos és hasznos lehet az országra nézve. Most rá kell mutatnom azokra a közüzemekre, amelyek a magángazdálkodásnak kárt okoznak. Itt történtek már egyes dolgok, amelyek az érdekelteknek talán hasznára válnak. Ez nem teljesen az, amit kívántak, azonban valami rendelkezés mégis történt. Ezek a rendelkezések valahogyan nem tartatnak úgy be, mint ahogyan azt a kormány előírja, hanem valami úton-módon olyan elferdítések, mondhatnám kijátszások történnek, amelyek lehetetlenné teszik, hogy az az eredmény, amit tulajdonképpen ezektől a rendelkezésektől várunk, érvényesüljön. A Községi Éleliuiszerüzemnél például mindig kifogásolta az érdekeltség azt, hogy ez az üzem a budapesti kórházak, árváházak és egyéb intézmények részére történő szállításokat, amelyek sok tízezer ember ellátását jelentik naponta, versenytárgyalás nélkül kapja meg, azt számítva az áruért, amit akar és azt szállítva, amit akar, ami kiszámíthatatlan ruagy előny az illető vállalat részére, viszont nagy kár azok részére, akik esetleg versenytárgyalás útján hozzá tudnának jutni ezekhez a szállításokhoz. Történt olyan intézkedés, amely szerint a nem romlandó árukra versenytárgyalást kell kiírni, a versenytárgyalási feltételekben azonban benne volt, hogy ezeket az árukat — amennyiben magáncég kapná meg a szállítást — a Községi Élelmiszerüzem veszi át. Természetes most már, hogy az a községi üzem, amely maga is pályázott erre a szállításra, maga az átvevő is. Mi, a gyakorlati élet emberei tudjuk, hogy mindenben lehet hibát találni, ezek a vállalatok tehát nem szándékoznak magukat alávetni annak, hogy a Községi Élelmiszerüzem állapítsa meg a minőséget és vegye át az árut. így zaklatásnak vannak kitéve, aminek nem akarják magukat kitenni és így a legutóbbi ilyen versenytárgyalás alkalmával egyetlenegy magáncég sem pályázott éppen e miatt a feltétel miatt. Oda kell tehát hatni, hogy az ilyen viszszásságok kiküszöböltessenek. Szerintem sehogysem állja meg a helyét az, hogy csak nem romlandó árukra lehet versenytárgyalást hirdetni, mert hiszen tudjuk azt, hogy az állami szállításoknál, a klinikáknál, a kórházaknál, a Mabi.- és Oti.-kórházaknál, nem ez a helyzet, ott magánvállalkozás látja el ezeket a kórházakat egészen kitűnően, a romlandó és nem romlandó árukat egyaránt magánvállalkozó szállítja, magánvállalkozó látja el ezekkel egé;-:zen becsületesen ezeket az intézményeket. A községi szállításoknál sem lehet tehát szerintem kivételeket tenni, pályázzon az a Községi Élelmiszerüzem ,ha olcsóbb, tessék neki szállítani, ha azonban nem olcsóbb, a községi pénzekre vigyázni kell és ha a községet illetné is meg az az összeg, amelyet a város kiad, még akkor is kárba vesz, mert a községi üzem nem adhatja vissza a közpénztárba a nyereséget, mert nyereség tulajdonképpen egyáltalában nincsen, tehát nem lehet ezt azzal indokolni, hogy a pénz úgyis visszamegy a községi pénztárba. Ez a dolog egyik része. A dolog másik része a következő. Történt egy intézkedés a fővárosi vendéglői üzemre nézve, amely a központi városházában van. A belügyminiszter úr ő nagyméltósága olyan intézkedést tett, hogy május 1-étől ez a vendéglői üzem részben megszűnik, csak a diétás része marad fenn, tehát csak diétás ételeket szabad előállítania és forgalomba hoznia. Megjegyzem, hogy nemcsak a városi alkalmazottak étkezhetnek ott, hanem mindenki étkezhetik, aki a város területéről oda bemegy. Mi lett ebből a rendelkezésből, amely csak a diétás ellátásra vonatkozik? Az, hogy az itt fekvő étlapra, amely június 3-tól 9-ig szól, olyan ételek vannak felírva, amelyeket és talán magamnak diétásaknak tartok, de egy beteg részére, egy gyenge gyomrú vagy egyéb beteg részére nem tartok diétásaknak, vagyis ezek között az ételek között tűzdelt bélszín, sertéspörkölt, töltöttkáposzta, serpenyős rostélyos, idei libapecsenye, lacipecsenye, túrósgombóc és más ilyen ételek szerepelnek. Ez tehát a rendelet kijátszása, mert hiszen, ha ilyen ételek szerepelnek a diétás étlapon, amely étlap itt fekszik előttem, akkor nem lehet azt mondani, hogy az a rendelkezés, amelyet a belügyminiszter úr ebben a dologban tett, betartatnék, mert ebben a vendéglőben mindenki, bármilyen kívülről jövő vendég fogyaszthat. Felhívom az igen t. kormány figyelmét erre és kérem, hogy gonodskod-