Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-11

Az országgyűlés felsőházának 11. üUi jék arról, hogy ezeket a rendelkezéseket tartsák be áz illetők, mert valahogyan úgy érzem, hogy a rendelkezéseket a városnak is figyelembe kell vennie, be kell tartania és nem szabad kijátszania. Itt vannak azután az úgynevezett szövetkezetek, amelyek az iparnak és a kereskedelemnek nagy kárt okoznak, amelyek tulajdonképpen 'álszövetkezetek. Az igazi szövetkezet, amely minden tiszteletet megérdemel, abból áll,, hogy kisemberek összeállanak, a maguk apró garasait összeteszik és így egyesült erővel és egyesült tőkével a nagybani beszerzés és nagybani termelés előnyeit élvezik. Ezek az álszövetkezetek azonban nagybani vállalatok, amelyek a világon mindenkinek adnak árut, aki hozzájuk fordul, s így elvonják a forgalmat és kereseti lehetőséget azoktól, akik hivatottak, akik adót fizetnek foglalkozásuk után, elvonják a forgalmat és a kereseti lehetőséget a kereskedelemtől és az ipartól és a mellett valamiképpen — legalább a múltban úgy láttuk — meglehetősen nagy anyagi támogatásban részesülnek, ami valahogyan nem egyezik össze hivatásukkal. Mert ha az adózókat kell istápolni és elősegíteni, akkor azt, hogy az adózók pénzéből, az adózóktól befolyt összegekből táplálnak olyan vállalatokat, amelyek az adózókat tönkreteszik, valahogyan nem tartom az előbbivel összeegyeztethetőnek. Ezt tehát szerintem valamiképpen komolyan, kell szemügyre venni és nem lehet elfogadni azt a tételt, hogy egy ilyen vállalat honmentő, hogy árszabályozó hatással van, mert ha ma éppen az a probléma, hogy hogyan lehet megakadályozni az árrombolást,, amely árrombolás tönkreteszi a polgárokat, akkor itt igazán nem lehet árnivellálásról, árszabályozásról beszélni. Arról sem lehet beszélni, hogyha egy ilyen vállalat megszűnik, akkor a munkanélküliség szaporodik, mert .hiszen ha az a vállalat olyan cikkeket produkált és hozott forgalomba, amelyek közszükségleti cikkek, amelyek a népnek kellenek, akkor ezt a magánvállalkozásnak kell pótolnia, amennyiben ő nem csinálja többé. A magánvállalkozás tehát fog munkaerőt felvenni és alkalmazni. Lehetséges, hogy olyan csere történik, hogy aki már hónapok óta munkanélkül áll, az kerül munkába és viszont másutt valaki munkanélkülivé válik, mindenesetre azonban ez kiegyenlítődik és ezáltal valahogyan a munkaalkalmak száma még fokozódik is, mert hiszen tudvalevő, hogy centralizált üzemekben kevesebb munkaerővel lehet nagyobb mennyiséget előállítani,, míg decentralizáltan, kicsi üzemekben nagyobb munkaerőmennyiség szükséges ahhoz, hogy azt a munkát produkálhassa. Itt tehát nem kell tartani attól, hogyha egy ilyen vállalat megszűnik, a munkanélküliség valamiképpen szaporodnék, mert hiszen azt a munkát valakinek el kell végeznie. Rá kell mutatnom arra, hogy a miniszterelnök úr ő nagyméltósága foglalkozott legutóbbi nagy beszédében, á szakszervezetekkel is. Vannak emberek, akik azt hiszik és úgy állítják be a dolgot, hogy az, aki a szakszervezetek, a szociáldemokrácia ellen beszél, az a munkásság ellen beszél. Nem igaz. A szakszervezetek a munkaadók ellenségei, mindig izgalmat, békétlenséget, elégedetlenséget szítanak a munkásság közt, mert hiszen, csak így tudják magukat fenntartani és a legnagyobb terrorral, a kenyérelvonás terrorjával kényszerítik a munkást a szakszervezetbe, mert ahol szervezett munkások dolgoznak, nem tűrik meg az : 1935. évi június hó 24-én, hétfőn. 159 olyan munkást, aki nem szakszervezeti tag. A munkásnak fel kell mutatnia a szakszervezeti díj lefizetéséről szóló nyugtát és fel kell rmir tatnia a Népszava előfizetési nyugtáját is, hogy dolgozhassék. Szerintem tehát, mindenesetre üdvös beavatkozás volna, ha ezen a téren történnék valami, mert ezek a munkások, akik a szakszervezetben vannak, nem segítő munkatárs sai az illető munkaadónak, hanem ellenségei Mert ha egyszer valamit elérnek sztrájk, vagy egyéb terror útján, akkor nem nyugszanak meg, hanem folytonosan megint elégedetlenséget szítanak azért, mert hiszen ezáltal tudják magukat megerősíteni és a munkásságot arra bírni, hogy a szakszervezeteket támogassa. így tehát mindenesetre üdvös a beavatkozás t és hiszem és remélem, meg vagyok róla győződve, hogyha mindaz megtörténik, ami megtörténhetik a mai viszonyok mellett a munkásokkal szemben, akkor mindenesetre egy megelégedett munkásság lesz itt. Mert, mint az ipari miniszr térium törvény javaslatnának tárgyalásánál is rámutattam, a kézművesiparosságnak, amelynek társadalmát itt képviselem, nem hátrá.iya az, ha a munkás többet keres, mert akkor annak a kézműves-iparosnak a saját munkája is többet ér, ő is valamiképpen többet kereshet a maga munkájával. Csak üdvös lehetne tehát, ha ilyen beavatkozás történnék. Az exportlehetőségek fejlesztését mindenkor és mindenhol hangoztatják, ami természetes is, mert hiszen mindazért, amit kiviszünk, • valamiképpen valutát kapunk, amely valutával azután segíthetünk magunkon nyersanyag és egyéb beszerzések dolgában. Itt tehát mindent meg kell tenni abban az irányban, ami ezt a lehetőséget előmozdítja. Rá kell mutatnom arra, hogy a beruházás szempontjából a főváros költségvetésébe, ameiyet most már a belügyminiszter úr is jóváhagyott, bele van véve az, hogy a zsír és egyéb sertéstermékek exportiának szempontjából a sertésvágóhídon hűtőket keli építeni, hogy azt a sok anyagot, amit. a külföldre akarunk szárítani, el lehessen helyezni, mert természetes, hogy annak konzerválása és alapos lehűtése feltétele annak, hogy szállítható legyen, er.ro tehát szükség van. . Az aratás előtt állunk, a nyár közepén vagyunk, mégis ezen a téren, noha az érdekeltség már régebben sürgeti, egyelőre még semmi sem történt, úgyhogy az érdekeltség a legnagyobb zavarban van a tekintecben, hogy hova helyezze el áruját. A sertésvágóhídi hűtő tele van, a marhavágóhidi hűtő szintén-tele van, a hűtőház is tele van, Kőbányára a hűtőházba szállítják ki az anyagot, hogy valamiképpen elkerüljék a romlást és lehetővé tegyék az előkészítő munkálatokat. Ezt tehát figyelembe kell venni, s mindent meg kell tenni abban az irányban, hogy az eszközök és a felszerelések «rre a célra rendelkezésre álljanak. Egy igen visszás helyzetet tapasztaltam egy alkalommal, amelyet szóvá keli tennem. Szakértőnek hívtak meg egy állami, illetőleg Oti.-kórházhoz, ahol a sertéshús ellen emeltek kifogást az átvételnél. Ott elsősorban a szállítási feltételeket néztem mög és meglepett, hogy ezekben a szállítási feltételekben az áll, hogy az illető tartozik angol hússertésb31 származó húst szállítani. Megkérdeztem: Magyarországon, ahol 1920 előtt még alig volt hússertés, hogyan lehet az, hogy közszdllításnál előírják azt, hogy csak, hússertésből származó hús szállítható. Azt mondják: azért, mert a mangalica-sertés oldalasa annyira át van szőve zsírral, hogy alig lehet használni, ha átsütik. Azt mondottam: