Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-8

Az országgyűlés felsőházának 8. ülése hezebbé tenni, a szabad mozgást folytonosan meggátolni? ; Igen t. Felsőház! Lehet, hogy az én felfogásom egyéni, nem is hiszem, hogy túlságosan népszerű volna, de meggyőződésem, hogy ezt az egész magyar gazdasági szituációt azzal az egy varázslatos szóval lehet átalakítani, hogy bizalom. Olyan szerencsésen alakult helyzetben élünk, hogy szabad mozgás és szabad mozgási lehetőségek mellett a külföldi adósságok konvertálhatók és akkor ez az egész nagy probléma önmagától oldódik meg. A pénzügyminiszter úrnak tökéletesen igaza van, amikor azt mondja, hogy a hadikölcsönkötvények valorizálásáról pedig beszélni sem tud ebben a költségvetésben. Termé- ' szetes, hogy ezt nem tudjuk megoldani, de a művészet éppen abban áll, hogy meg kell oldani ezt a problémát pénz nélkül és erre igenis van lehetőség. Méltóztassék a hadikölcsönkötvények egy rendkívül alacsony százalékú ellenértéke fejében kiadni 50 év alatt kisorsolandó ! sorsjegyeket, amelyek névértékének egy hánya- ! dát a Nemzeti Bank lombardírozza- Ezáltal jelentékeny összeg kerül be a publikumba, az fogyasztóképessé válik s az egész probléma min- ' den különösebb megerőltetés nélkül elintéz- ! hető pengőrontási veszedelem nélkül. Ma is adunk karitatív célokra igen jelentékeny összegeket. Ezeknek nem nagy mértékű megszorza- i sával ez a kérdés közmegnyugvásra nyer elintézést, ami a bizalom felkeltése szempontjából alapvető fontosságú és egyenesen ügydöntő jelentőségű. Mélyen t. Felsőház! Ezek a pénzügyi meggondolások tehát azok, amiket én a költségvetéssel elmondani bátor voltam. Azonban — amivel már elkezdtem — a költségvetést nem e miatt nem fogadom el. Elismerem, ezek a kérdések végeredményben vitathatók jobbra és balra. Miként már előadni voltam bátor, a pénzügyminiszter úr koncepcióját nagyjában és egészében helyesnek és indokoltnak találom magam is. Ami miatt elutasítom magamtól ezt a költségvetést, az bizonyos vonatkozásban politikai jelentőségű kérdés. En annak a polgári szabadságpártnak vagyok tagja, amelyet a képviselőházban K-assay Károly reprezentál. Ez a liberális polgári szabadságpárt semmiféle reform útjában nem áll, minden reformot szívesen fogad, minden reform megvalósításához hozzáadja a maga segítségét. Ennek a reformnak azonban meggondoltnak, értékesnek, nem pedig jelszavakból állónak kell lennie. A miniszterelnök úr mondotta a múltkor a pénzügyi bizottság ülésén, hogy vannak axiómák, amelyeket nem lehet mellőzni. Miképpen a haditudomány azokon az alapelveken nyugszik, amelyet Caesar és Hannibal alkalmazott, azonképpen a gazdasági törvényeknek is vannak ilyen alapelvei, amelyek a görögök óta tökéletesen változatlanok. Az, hogy az árkérdés a kereslettől és a kínálattól függ, olyan alaptétel, amelyet semmiféle reform jelszavakkal nem lehet .megdönteni, i Ez szentül így áll és megdönthetetlen. Ahogyan | nem lehet a reformnemzedéknek vizet előállíta- I nia, r hogy annak alkateleme ne hidrogén és ! oxigén legyen, azonképpen — amíg kapitaliz- , mus van— nem lehet olyan gazdasági politikát j sem csinálni, amely mellőzi a gazdasági törve- \ nyék változtathatatlan erejét. Éppen ezért kár eltemetni a kapitalizmust és kár eltemetni a liberalizmust is, mert mindkettő örök. Meggyőződésem szerint, a liberalizmus is él; a szabadít5. évi június hó 19-én, szerdán. 95 ság és a munka tisztelete benne él az emberek lelkében, ezt nem lehet kiirtani ' és semmiféle reformeszmékkel nem lehet elhomályosítani. (Az elnöki széket báró Radvánszky Albert foglalja el.) Mélyen t. Felsőház! Az alkotmányjogi kérdések tekintetében az a meggyőződésem, hogy a miniszterelnök úr ő nagyméltóságának az az Ígéret be nem váltása, — amelyet neki sokan szemére hánynak s amely a titkos választójog kérdésére vonatkozik, nem azért feszítő erejű még ma is a közvéleményben, mert az időpont nincsen betartva, hanem azért, mert nem tudjuk, hogy mi ennek az Ígéretnek a lényege. Ha a miniszterelnök úr azt mondaná, hogy titkos választójogot kívánok korrektívumok nélkül, a korrektívum csak a szélsőségek letörése, ha például azt^ mondaná, hogy közvetlen választójogot kívánok, nem elektoros alapon^ állót. akkor ez a kérdés talán veszítene feszítő erejéből. De így ez olyan ködös, homályos, hogy ez a kérdés ebben a felsőháziban sem maradhat el hozzászólás nélkül. Mi hozzájárulunk a kormányzói jogkör kiterjesztéséhez, mert a Kormányzó Ur ö főméltósága iránt hódolatteljes tisztelettel vagyunk. En azt mondom, hogy a Corpus Jurisnak nincsen szebb alkotása, mint a felsőházról szóló törvény, amely szerencsés alkotás. Ez a felsőház az egyházaknak, az egyetemeknek, a születési arisztokráciának, az ország főbíráinak, a törvényhatóságoknak felsőháza megérdemli azt, hogy egyenjogú legyen a képviselőházzal. (Elénk helyeslés és taps.) Mélyen tisztelt Felsőház! Mi erre teljes mértékben rászolgáltunk, és minthogy én nem látom semmi nyomát annak, hogy ebben a kérdésben a kormány valamit tenni akarna, ezekből a politikai okokból kifolyólag nem vagyok hajlandó a költségvetést elfogadni. (Elénk helyeslés s taps. A szónokot üdvözlik.) Elnök: Galánffy János ő méltóságát illeti a szó. Galánffy János : Nagyméltóságú elnök úr ! Mélyen tisztelt Felsőház! Mikor itt, mint a felsőháznak még nem nagyon régi tagja első alkalommal szólalok fel, már előre is sajnálattal kell bejelentenem, hogy hitem szerint igénytelen fejtegetéseim a felsőház igen nagy részének nem fogják tetszését megnyerni. En azonban már leéltem életem javát, már elég öreg ember vágyok, meglehetősen sokat tapasztaltam, meglehetősen sokat gondolkoztam és elmélkedtem, bizonyos nézetek, bizonyos vélemények kikristályosodtak bennem, azoktól én már eltérni nem tudok és úgy hiszem, kötelességem azoknak hangot adni, akár megnyerem ezáltal a hallgatóság tetszését, akár nem. Mélyen t. Felsőház! En abból a szomorú ténymegállapításból indulok ki, amelyet Károlyi Gyula gróf ő nagyméltósága tegnap itt hangoztatott, hogy a mi korszakunk nagyon szomorú, nagyon komplikált korszak, nagyon sok zavarral, nagyon sok homállyal van tele. En azonban még tovább megyek és azt merem állítani, hogy az a korszak, amelyben ml most élünk,^ a legnehezebb, legkeservesebb korszaka az egész nyugateurópai kultúrának és ennek keretén belül a magyar államnak. A nagy német történelemfilozófus, Spengler szerint ez a korszak megkezdődött a napóleoni háborúkkal és 2 vagy 2 H évszázadnyi