Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-8

92 Az országgyűlés felsőházának 8. üléi vagy legalább is törekszem erre az objektivitásra. Kétségeket támasztok a költségvetés realitása tekintetében. Elismerem a miniszter úr indokolását, elfogadom tényleg, hogy vannak bizonyos szimptomák, amelyek biztatóak. Tapasztaljuk tényleg a vasúti forgalom növekedését. A betétállomány nem ment vissza. Némelyik iparág pedig abban a helyzetben van, hogy önmagát tudja külső banktőke nélkül finanszírozni. Ezek biztató jelek, azonban mégis aggályokat támasztok abban a tekintetben, hogy reális-e az a költségvetés, amely a Máv.-nál 4,100.000 pengő bevételi többletet tételez föl akkor, amikor azt mondjuk, hogy a Máv. nem öncél és a Máv.-tól tarifaredukciót követelnek, amely a Mávag.-nál 2 millió pengővel több bevételt tételez föl, amikor ez a bevételi többlet efemer addicionális s csak az exportnak következménye. Vájjon reális-e az a költségvetés, amely 10 millióval több forgalmiadóbevételt tételez föl? Reális-e a fogyasztási adók növekedéséről beszélni, az ásványolajadónál 1 és fél fillióval és a vámbevételek növekedéséről 4 millió pengővel akkor, amikor a kereskedelemügyi miniszter úr eltörölte a benzinvámokat? T. Felsőház! Egyébiránt is komoly aggályaim vannak abban a tekintetben, hogy elbírja-e ez a nemzet azt a 1176 milliónyi kiadást, amely a költségvetésbe be van állítva. Ezek a számok sokkal többet jelentenek, mint rideg számokat. Itt nem 1176 millió pengőről van szó, hanem ehhez még hozzájönnek különböző törvényeken alapuló további beruházási kiadások és a felhatalmazáson kívüli kiadások is, amelyek még mindig igen jelentékeny összeget tesznek ki. Mélyen t. Felsőház! Ezeken a kiadási tételeken kívül ugyanez az adózó közönség kénytelen még kiizzadni magából 357 millió pengő autonomies, városi, községi adóterhet. (Igaz! Ügy van!) Ugyanennek a polgárságnak kell kiizzadnia magából 56 millió Oti.-terhet és ugyanennek a polgárságnak 14 millió Mabi.-terhet. Ehhez még hozzájön az egyházi adóknak, az egyházi iskoláknak 18 millió pengős tétele. Ügyhogy én tisztelettel kétségbevonom azt az állítást, hogy 40% közteher terheli a nemzeti jövedelmet. Ha ez a nemzeti jövedelem 2800 millió pengőt tesz ki egy évben, akkor az általam felsorolt tételek ennek 40%-át jóval felülhaladják. En tehát állítom, hogyha igaz is az, hogy Kolumbiát kivéve, egyetlen állam isem redukálta ennyire kiadási tételeit mint mi, r állítom azt is, hogy a túladóztatás egyetlen államban sem olyan kiáltó, mint ami- I lyen Magyarországon. (Igaz! Ügy van! a középen.) Igen t. Felsőház! Nem tartom egymagában tragédiának egy Örökéletű nemzet életében a 76 millió pengős deficitet, de engedelmet kérek, itt nem csak egy évnek deficitjéről van szó. Költségvetésünk már négy esztendő óta folytonosan deficites és ez a deficit folytonosan emelkedő. Egy költségvetési vita csak akkor lehet termékeny és eredményes, ha a felsőház és a képviselőház arról gondolkozik, hogyan lehetne ezt a költségvetést egyensúlyba hozni, mert én elfogadom azt, hogy jogunk van politikumot is belevinni a költségvetési vitába, de az első legfontosabb kérdés mégis csak az lehet, hogy a költségvetés egyensúlyát helyreállítsuk. Kegyeskedjék nekem az igen t. Felsőház megengedni ebben a (kérdésben, hogy bizonyos I 1985. évi június hó 19-én, szerdán. jelszavakat kapcsoljak a vitából, hogy bizonyos jelszavaknak jelentőségtelenségét dokumentáljam. Azt mondja az egyik ilyen jelszó, hogy a költségvetési deficit nem bír különösebb jelentőséggel, mert e mellett fizetésig mérlegünk is és kereskedelmi mérlegünk ,is aktív. Ez igaz, de ez egyenesen ellenérv. A fizetési mérleg talán azért van egyensúlyban, mert nem fizetünk, mert a külföldi magánadósság transzfertilalom alá esik és mert a magyar állam a népszövetségi kölcsön kamatjától eltekintve, egyáltalában nem fizeti a kamatokat sem külföldi valutákban. Ennek is esak mintegy 50%-át fizeti ki valutában. A kereskedelmi mérlegünk pedig azért aktív, mert mindenféle mesterséges intézkedésekkel idézzük elő ennek az aktivitását. Bocsánatot kérek, a kereskedelmi mérlegünk azért aktív, mert az exportot irtózatos prémiumokkal dotáljuk, azért aktív, mert a római egyezményben előírt magasabb áron tudjuk — hála Istennek — a búzát exportálni. Azért aktív a kereskedelmi mérlegünk, mert a. Stillhalte alá eső követeléseknek zárolt pengő-kamatját a pénzügyminiszter úr igen bölcsen megengedi felhasználni az addicionális export céljára, minek folytán olyan árukat exportálunk, amelyek soha azelőtt és soha ezután exportképesek nem lesznek. És még így is az a helyzet, hogy az exportnál igen jelentékeny visszaeséssel találkozunk. Hiszen olasz viszonylatban a kivitel 1930-ban 117 millió pengő volt, ma pedig 30 millió pengő, osztrák viszonylatban 256 millió pengő volt, ma pedig 99 millió pengő. A német export pedig — amint pontosan tudjuk — talán csak azért aktív, mert Németország a mi exportárunkat tovább adja, hogy ezáltal nemes valutát tudjon magának szerezni. Mélyen t. Felsőház! Méltóztassék megállapítani azt a körülményt, hogy a költségvetés deficitjének eltüntetésére az a metódus, amelyet alkalmazunk, hogy tudniillik kölcsönvesz szűk önmagunk a transzferalapból a deficit egy részét, csak tüneti kezelés^ Beállítjuk a költségvetésbe a kamatterhet, mint kiadási tételt és mindjárt kölcsön is vesszük annak nagyrészét. Ez rendkívül tetszetős elintézési mód, de nem gyógyító eszköz, ez a deficitnek a kimélvítését s nem az eltüntetését idézi elő. Téliesen igaza van a pénzügyminiszter úrnak akkor, amikor ezek között a gyógyítási eszközök között nem tekinti meggyőző erejűnek a létszámcsökkentés eszközét sem. A létszámcsökkentés tényleg rendkívül kívánatos, azonban tudjuk, hogy ez ugyanakkor a nyugdíjterhek emelkedését vonja szükségképpen maga után. Magyarországon az aktív szolgálatban állók száma 116.544 személy, a nyugdíjasok létszáma ennél több, 128.063 személy. Az aktívok javadalmazása 362 millió pengő, a nyugdíjasoké pedig 231 millió pengő; hozzájön még ehhez a városoknak adott 47 millió pengős hozzájárulási tétel. A Máv.-nál azt látjuk, hogy az aktívok fizetése 76 millió pengő, a nyugdíj teher pedig 70 millió pengő. Szóval itt a nyugdíjteher 92%-át teszi ki az aktívok fizetésének, szemben a békebeli 8%-kal. Ezeknek a terheknek tovább növelése, mélyen t. Felsőház, nem alkalmas a költségvetési egyensúly helyreállítására. Mélyen t. Felsőház! A másik kérdés, amelyet állandóan fel szoktak venni a költségvetési egyensúly helyreállításának egyik gyógyító eszköze gyanánt, a pengő leértékelése. Azt hiszem, hogy ez hasonlóképpen alkalmatlan esz-