Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-51

86 Az országgyűlés felsőházának 51. ülés A törvényjavaslat tárgyalása során nem annyira a javaslat egyes intézkedései, hanem egy igen érdekes és csak távolabbi összefüggésben álló kérdés nyert itt nagyon beható megvitatást és ez a közjegyződ imagánmunkálatok kérdése. Méltóztassanak megengedni, hogy röviden erről is nyilatkozzam. (Halljuk! Halljuk!) A törvényjavaslat szerint zugirásizat vétségét követi el az, aki a törvényben meghatározott munkák végzésére, a nélkül, íhogy^ ilyen cselekmény végzésére jogszabály alapján jogosult volna, vállalkozik. Az előttem felszólalt igen t. felsőházi tag urak, különösen Némethy ő excellenciája, egészen precízen ismertették, hogy a jegyzői magánmunkálatok végzésére jogszabályok adnak felhatalmazást. En ezeket a jogszabályokat csak egészen röviden akarom ismertetni. Az újabb törvényes szabályok közül elsősorban az 1901 : XX. te. 32. %-& az, amely a jegyzői ügyvitel szabályozását a belügyminiszter hatáskörébe utalja és ezek között a magánmunkálatok szabályozását is. Ezen az alapon adta ki a belügyminiszter úr 1902-ben a 126.000 számú rendeletet, amelynek különösen 84. §-a érdekes, amely körülhatárolja a jegyző magánmunkálati körét akként, hogy a jegyzők magánmunkálatokkal csak annyiban foglalkozhatnak, amennyiben ez őket ' hivatalos kötelességeik teljesítésében nem akadályozza. Rendelkezik a jegyzői magánmunkálatokról az 1913 :LX. te, amelynek 10. §-a azt mondja, hogy ennek a^ törvénynek rendelkezései a jegyzők által végezhető magánimunkálatokért engedélyezett szabályszerű díj felszámítását nem érintik. Mindezek alapján a törvény szemléletéből kiindulva nem lehet kétséges, hogy ez a törvényjavaslat a jegyzők magánmunkálati jogkörét nem érinti, (Helyeslés.) így tehát ennek a törvényjavaslatnak tárgyalása iíapcsán talán nem is volna helyes, ha erről a felelős helyről nyilatkozatokat tennék arra vonatkozólag, hogy a jövőben minő elképzelésünk lehet ezeknek a magánmunkálatoknak tekintetében. (Helyeslég.) Felmerült az a kérdés, vájjon más foglalkozási körök nem végeznek-e olyan munkálatokat, amelyek folytán a magyar nép, a publikum károshatású következményeket szenved el. Itt különösen Kölcsey ő méltósága említette az ingatlanügynökök szerződéskészítését. Azt hiszem, igen t. Felsőház, hogy ma, amikor bőségesen állnak rendelkezésre egyetemet és más képesítést megszerzett szakértők minden irányú munka végzésére, a kormányzatnak igenis törekednie kell arra, hogy ilyen irányú munkálatokat is a publikum e érdekében olyanok végezzenek, akik ahhoz értenek, és akiknek munkájából nem hárulnak a publikumra káros következimények. (Sajnos, a mi publikumunk nem mérlegeli eléggé azt, hogy a jó munkából nem ered kár, a rossz munkából ellenben kár következik. Sajnos, gyakran igaz az a közmondás, hogy más kárán tanul az okos, és magáén a magyar. A kormányzatnak mindenesetre az lesz az igyekezete, hogy ne okozzanak másoknak sem, maguknak sem károkat ilyen eljárásokkal és ezen a téren kövessük azt a megkezdett lépést, amelyet az inkasszó-ipar szabályozása tekintetében a kormány inaugurált, amely inkasszóipar szabályozása egy novemberben kiadott rendelettel megtörtént és amely útmutatást ad arra, hogy bizonyos iparoknak engedélyhez 193Jf. évi február hó 15-én, csütörtökön. kötésével és az engedély feltételeinek megállapításával megszabhatjuk azokat az előfeltételeket, amelyekre a publikumnak szüksége van. Igein ;t. Felsőház! En a magam részéről a törvényjavaslatról többet beszélni -nem óhajtok. Méltóztassék azt is megengedni, hogy egyes más felvetett ideák közül csupán Höpfner Guido ő méltóságának felszólalására jegyezzek meg annyit, hogy a törvényjavaslat a jogosultságok 'körét nem érinti. Amennyiben tehát a mérnöki munkaköriben bizonyos mérnöki munkák végzésének jogosultsága megállapíttatik, arra ennek a javaslatnak a zugirászatról szóló rendelkezéseit igen könnyű lesz alkalmazni, és ebben az irányban — azt hiszem — intencióink és igyekezetünk nem különbözik. Mégegyszer kifejezem őszinte köszönetemet a t. Felsőháznak, hogy ilyen teljes megértéssel méltóztatott foglalkozni ezzel a javaslattal és tisztelettel kérem ennek elfogadását, (Helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathoz at al. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a tör vény javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nemi (Igen!) Ha igen, kimondom a határozatot, hogy a Felsőház a zugirászatról szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás

1 alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat. hogy először a törvényjavaslat címét s azután a szokásos módon Bizakaszainak sorszámát felolvasni szíveskedjék. Gróf Bethlen Pál jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét és 1—6. §-ainak sorszámát. A Felsőház a címet és az 1—6. §~okat hozzászólás nélkül elfogadja). Elnök: A törvényjavaslat ekként részleteiben is letárgyal tat ván. kérdem a t. Felsőházat, elfogadja-e azt a részletes tárgyalás során elfogadott szerkezetben, igen vagy nemj (Igen!) Méltóztassanak azok. akik a törvényjavasLatot elfogadják, azt felállással jelezni. (Megtörténik.) Kimondom a határozatot, hogy a Felsőház a zugirászatról szóló törvényjavaslatot a Képviselőház szövegezése szerinti véïïs.zerkezetben elfogadta, amiről a Képviselőház értesíttetni fog. Napirend szerint következik a közjogi és törvénykezési bizottság jelentésének tárgyalása »az ügyvédi rendtartás újabb módosításáról« szóló törvényjavaslat tárgyában. Kérem a jegyző urat, hoery a bizottság jelentését felolvasni szíveskedjék. Gróf Bethlen Pál jegyző (olvassa a bizottsági jelentést). Elnök: Szólásra következik Kölcsey Sándor ő méltósága. Kölcsey Sándor: Nagyméltóságú Elnök úr! Mélyen t. Felsőház! A javaslat alig szorul indokolásra. Mindannyian tudjuk azt, hogy egy ezer tagból álló testület neom tanácskozóképes. Ebben a törvényjavaslatban voltaképpen ez van megállapítva és ennek a konzekvenciái vannak levonva, amikor arról intézkedik a törvényjavaslat, hogy az ilyen kamarák egy közbeiktatott közgyűlés útján éljék autonóm életüket. Ehhez felszólalnunk sem kellett volna. Egy elvi deklarációt kell azonban tennünk. Tudniillik a bizottságban indít-