Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-51

Az országgyűlés felsőházának 51. ülése amikor fiainkat a köztisztviselői pályán folytonos leépítés és további racionalizálás miatt már elhelyezni nem tudjuk, amikor a meglévő földbirtokot, — magamról is tudom — már talán apáink idejében úgy szétaprózták, hogy azt már fiainknak nem fogjuk tudni átadni megélhetésül, legalább is nem mindegyiknek, mi marad más hátra, mint a szellemi szabad pályákra való küldés? Most kegyeskedjenek meggondolni azt, hogy ha. az orvosi pályának kenyerét, ezt a hivatást nem védjük meg a kuruzslókkal szemben, ha a mérnöki hivatás mezejét nem védjük meg a kontárokkal szemben, ha az ügyvédi hivatást nem védjük meg az arra illetéktelen elemek betolakodása ellen, akkor nem fogjuk tudni, hiába végeztek el hosszas és költséges egyetemi tanulmányokat a fiaink, hova elhelyezni őket. Ne méltóztassanak tehát egyedül anyagi szempontjai szerint megítélni az ügyvédi hivatást, hanem méltóztassanak ,a szabad pályák munkaterületeinek .megvédésében nemzetpolitikai kötelességet látni, mert ezeket fenntartani és megóvni — azt hiszem — mindannyiunknak egyetértőleg kötelességünk,. A javaslatot elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Hoepfner Guidó ő méltósága következik szólásra. Hoepfner Guidó: Nagyméltóságú Elnök Ur! Mélyen t. Felsőház! A zugirászatrói szóló törvényjavaslatot sem a jogi képzettség, sem à közigazgatás szempontjából bírálni nem óhajtom. Egyesegyedül a közérdek szempontjából nézem és bár elhangzottak itt kifogások a törvényjavaslattal szemben, nem tudom mennyire jelentősek, a közérdek szempontjából azonban azt látom, hogy nagy lépés történik előre e törvényjavaslat megalkotásával, amiért mindanynyian nagy hálával tartozunk az igazságügyminiszter úr ő excellenciájának. A fejlődés során szükség van bizonyos rendteremtésre. Az a kaotikus helyzet, amely a múltban volt, megszüntetendő és ha mégis van bizonyos kifogásom ezzel szemben, az csak onnan ered, hogy én, mint mérnök, mint műszaki ember, tudom, hogy nemcsak jogi téren van szükség bizonyos rendteremtésre, hanem a mérnöki munka terén is. Különösen vonatkozik ez az építészetre. Méltóztassanak csak körülnézni Budapesten is, — a környékről nem is beszélve — milyen szánalmas építkezéseket lát az ember, és milyen óriási tőkéket fektettek bele ezekbe nem helyesen, mert kellő szaktudás híján tervezték és vitték keresztül ezeket az építkezéseket. A nemzeti vagyon nagyon tekintélyes része, legalább is egyharmada fekszik ilyen építkezésekben. Azt látjuk a vidéken, — például Szegeden — hogy a múlt esztendőben kiadott építési engedélyek eseteiben a tervezéseknek csupán 9%-át végezték arra hivatottak. Budapesten is végtelenül szánalmas a számarány. Budapesten is a tervezéseknek csupán 43%-át végezték arra hivatottak, ellenben 57%-át megfelelő képzettségnélküliek. Ha az előttünk fekvő törvényjavaslat indokolását olvasom és ha belőle kihagyom az »ügyvéd« és »okirat« szavakat és helyettesítem a »mérnök« és »tervezés« kifejezésekkel, akkor ugyanez az indokolás fennáll a mérnöki téren látható műszaki zugirászat kiküszöbölésére is. Csak röviden rá akartam mutatni annak a szükségességére, hogy a mérnöki munka terén is kiküszöbölendő a zugirászat. Amikor a kormány figyelmét felhívom arra, hogy ez irányban is szíveskedjék megfelelő törvényjavaslatot 193U. évi február hó 15-én, csütörtökön. 85 mielőbb hozzánk benyújtani és amikor elismerem, hogy e törvényjavaslat keretébe nem volt belefoglalható a műszaki zugirászat elleni védekezés, a magam részéről nagy hálával és köszönettel fogadom a törvényjavaslatot és azt úgy a maga egészében, mint részleteiben is elfogadom. (Az elnöki széket Beőthy László foglalja el.) Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha nem, a vitát bezárom. Az igazságügyminiszter úr ő nagyméltósága kíván szólni. . , Lázár Andor igazságügyminiszter: Nagyméltóságú Elnök úr! Mélyen t. Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt 'őszinte köszönetemet kell kifejeznem az igen t. Felsőházzal szemben azért a megértésért, amellyel ezt a törvényjavaslatot fogadni méltóztatott, mert hiszen a Felsőház igen t. tagjai, akik hozzászóltak a kérdéshez, ha tettek is egyes részletkérdésekben ésiztrevételt, ia törvényjavaslatot a maga teljességében elfogadták. Mindebből azt következtetem, ihogy a Felsőház intencióinak j is teljes mértékben megfelelt ennek a törvény, javaslatnak benyújtása és a törvényjavaslat tartalma. Méltóztassanak megengedni, hogy itt ne foglalkozzam a törvényjavaslat részleteivel és csak a lehető legrövidebb időre vegyem igénybe a Felsőház szíves türelmét. (Halljuk! Halljuk!) A ^ (bizottsági jelentés és Pap József ő méltóságának az előadása magát a törvényjavaslatot kimerítően és pontosan ismertették, úgy, hogy^ arra, hogy én itt ismertetést adjak, egyáltalában nincs szükség. Szükség van azonban arra, hogy nyomatékosan hangsúlyozzam ennek a törvényjavaslatnak a célját. (Halljuk! Halljuk!) Nyomatékosan hangsúlyozom, hogy ennek a törvényjavaslatnak nem az a célja, hogy bizonyos foglalkozási ágazatokat vagy bizonyos társadalmi rétegeket védjen azért» hogy munkalehetőségeket kapjanak. Ez lehet a törvényjavaslatnak a következménye, de nem ez a célja. A törvényjavaslatnak azi a célja, hogy igenis a magyar nép legszélesebb rétegeit megvédje a kontármunka káros következményeitől. Mert méltóztassanak elhinni, hogy aki a bírói gyakorlatot figyelemmel kíséri, az kénytelen nagyon szomorúan megállapítani, hogy .milyen rendkívül nagy családi, anyagi, örökösödési pereket és bajokat okoznak a magyar nép széles rétegeinek a jogi téren elkövetett ko'ntámrankák. (Ügy van! Ügy van!) Ez az, amitől a magyar népet védeni akarjuk. S ha ez a törvényjavaslat csak egy kis lépés e felé a védelem felé, teljes megnyugvással és. nyugodt lelkiismerettel fogadom* azt a szemrehányást is, hogy kis lépést tettünk — mert azt élőire tettük. Igen t. Felsőház! A törvényjavaslat szóhasználata igen gyakran olyan, mintha kiemelten vagy különösen az ügyvédségről volna benne szó. Ez a szóhasználat azonban ne ejtsen tévedésbe bennünket. Szó van itt mindazokról, akik jogszabályok feljogosítása alapján végezhetnek olyan természetű munkákat, amelyeket a zugírászati törvénnyel védünk. Es itt szó van az ügyvédeken kívül elsősorban a királyi közjegyzőkről, akik a maguk működése körében az egész ország teljes elismerése mellett végzik munkájukat és akiknek a rnunkakörvédelemre jogos és erkölcsileg is indokolt igényük lehet. 12*