Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-51

80 Az országgyűlés felsőházának 51. ülése lOSU. évi február hó 15-én, csütörtökön. vannak a különféle komplikált adósvéde-kni rendelkezések, a feleknek nagyon jól meg kell igondolniok azt, ha ügyletet akarnak kötni, hogy mit is akarnak tulajdonképpen, mit lehet nekik csinááni, mit saabad csinálni és minden ügylet kötésének imd lesz a következménye. Ezt pedig csak akkor tehetik, ha megbízható, szakképzett, a juridikailag teljesen járatos tanácsadók tanácsait és útmutatásait vehetik igénybe. Hangsúlyozza a törvényjavaslat, — még pedig joggal — hogy az okiratszerkesztés^ tilalma a zugirászok r részére nagyjelentőségű, mert a zugírók tevékenysége mind nagyobb mértékben terjed ki szerződések írásbafoglalására és altalajban ^véve ügyleti okiratok készítésére. Meg kell állapítanunk, hogy ez a törvényjavaslat a siaiigorítás jegyében készült és indult el. Szigorítást tartalmaz például az a rendelkezés, amely nem kívánja, az üzletiességet, mint esszenciális alapfogalmi kelléket, s ennek tulajdonítható az, hogy ügyvéd is lehet zugirász; s ha az az ügyvéd, aki fel van függesztve fegyelmileg, vagy akit elmozdítottak, feleket képvisel, vagy okiratokat szerkeszt, a nélkül, hogy ezt üzletszerűen is tenné, a zugirászat szankciója alá esik. De szigorítást tartalmaz a törvényjavaslat alblban az irányban is, hogy világosan kimondja, — ami az eddigi törvényekben nem volt kimondva — hogy aki szóval, írásban, vagy pedig sajtóközle>ményben vagy bármi más úton azt a látszatot törekszik felkelteni, mintha képviseletre jogosítva lenne, szintén zugirász. Ennek a törvénynek büntetőjogi szankciói igen erősek. Elsősorban a zugirászatot, amely eddig kihágás volt, vétségnek minősíti, és a kihágás enyhe büntetése helyett három hónapig terjedhető fogházbüntetést lehet kiszabni érte. Eddigelé a pénzbüntetés maximuma 600 pengő volt, most, '.tekintettel aa 1928 : X. tcikkre, 8000 pengőig terjedhet .a pénzbüntetés, annyival is inkább, mert a zugirászat mindig a nyereségvágyból elkövetett büntetendő cselekmények kategóriájába tartozik. Súlyosabb esetekben azonban a büntetés még nagyobb lehet: egészen ihat hónapig terjedhető fogház és mellékbüntetésiként hivatalvesztés és a politikai jogoknak felfüggesztése is mondható ki. Ilyen súlyosabb esetek például akkor fordulnak elő. ha az ügyvédi gyakorlattól felfüggesztett vagy elmozdított ügyvéd követi el a zugirásízatot vagy ha visszaesésTŐl, vagy pedig üzletszerűségről van szó. Az; üzletszerűség tehát csak mint súlyosbító körülmény szerepel ebben a tö rvény jav asl atban. Szigorítást jelent az is, hogy ha valaki mint zugirász elítéltetett, akkor három éven belül nem jelentkezihetik az ügyvédi kamaránál felvétel végett sem mint ügyvéd, sem mint ügyvédjelölt, sem pedig^ királyi közjegyzővé nem nevezhető ki. En belátom, hogy ezek a büntetőjogi rendelkezések szigorúak, de szükségesek, mert különben a törvény abszolúte nem fogja meghozni azt a hatást, amelyet az igazságügyi kormányzat és mindenki ettől a törvénytől vár. Helyesnek ismerem el azokat a perjogi intézkedéseket is, amelyeket ez a törvényjavaslat a tekintetben^ tartalmaz, hogy az ügyvédi kamarák értesíttessenek a folyamatban lévő, zugirászat miatt indult bűnvádi perekről, hogy a kamarai ügyészek mint sértettek léphessenek fel és hogy a kamarák a pótvádat esetleg elvállalják. A megelőzést fogja szolgálni a javaslatnak az a rendelkezése, hogy a jogerősen elítélt zugirászok névjegyzékét az ügyvédi kamarák kérelmére a bíróságoknál ki fogják függeszteni. A törvényjavaslat indokolásában szérólszóra a következőt mondja ki (olvassa): »Gondot kell fordítani a büntető szabályokon felül arra is, hogy a zugirászok káros tevékenysége gyakorlatilag minél kevésbbé érvényesülhessen, legalább azokon a tereken, ahol a hatósági ellenőrzés lehetősége meg van adva. E tekintetben nem adta a javaslat azt, amit igért az indokolás; e tekintetben a javaslat rendelkezései hiányosak és csonkák. Hiányos ez a törvényjavaslat azért, mert nem szabályoz olyan intézkedéseket, amelyek ugyan nem kapcsolódnak szorosan a zugirászat büntetőjogi tényálladékához, hanem más joganyagnak a körébe tartoznak, de kapcsolatosak a zugirászat fogalmi meghatározásával. Nagy hibájának tartom a törvényjavaslatna-k azt, hogy nem szünteti meg a községi iegy7.&k mafiránimunkálatait. A községi negyzők az 1886 : XXII. te. 63. §-a szerint az elöljáróságnak tagjai. A községi jegyzők ilyen minőségükben azoknak az embereknek a részére, akik az, ő impériumuk alá tartoznak, akiknek ügyeiben ők, mint hatóság eljárnak, díjért, magándíjért munkálatokat végeznek. Ezt én nagy erkölcsi inkompatibilitásnak minősítem, amelyet a közélet tisztasága s zenipontjából minél előbb meg kell szüntetni. Azt mondják, hogv ez csak kis ügyekben szokott előifordiüni s hogy a községi jegyzők a szegény falusi nép javára és érdekeinek előmozdítására végzik ezeket a dolgokat és a maj gánmunkálatok megengedése nem a községi jegyzők érdekében történt, hanem a szegény ember, a falu népe érdekében. (Gróf Széchenyi Aladár: "Ügy is volt!) Bátor vagyok rámutatni arra, hogy ez a felfogás nem helyes. (Gróf Széchenyi Aladár: Dehogy nem!) Az 1904 : XI. te iktatta törvénybe azt, hogy a községi jegyzők magánmúnkálatokat végezhetnek. Ez a törvény a községi jegyzőknek az illetményeit szabályozza. Ha én tehát az occasio legis-t keresem, akkor arra az eredményre kell jutnom, hogy a jegyzők érdekében iktattatott törvénybe ez a Drivilégium é> nem a nagyközönség érdekében. Továbbá az 1904 : XI. te. nem disztingvál aközött, hogy kisközségben vagy nagyközségben lehet-e munkálatokat végezni, hanem egyáltalában megengedi. Vannak Magyarországon olyan községek, amelyekben tízezer, vagy ennél több lakos van s^ a községi jegyző ott is végzi ezeket a munkálatokat, annak ellenére, hogy a község királyi közjegyzői székhely és ügyvédek is laknak a községben. (Gróf Széchenyi Aladár: Ott nem is mennek a jegyzőhöz!) Az sem áll, hogy csak apró-cseprő ügyekben járnának el a jegyzők. Hivatkozom "itt a díj skálákra, amelyek hivatalosan vannak a jegyzők számára a munkálatok tekintetében kiadva, és ezekből azt látjuk a fokozatok megállapításánál, hogy 20.000 pengő értékű ügyben ennyit és ennyit, 20.000 pengőt meghaladó ügyekben pedig ennyit és ennyit számíthatnak fel- Ezekről nem lehet azt állítani, hogy ezek csipp-csupp apróságok. (Gróf Széchenyi Aladár: Nem ismeri a falusi életet!) Rá kell mutatnom hogy a magyar törvényhozás irányzata az, hogy ezzel az erkölcsi inkompatibilitással szakítani akar. Az 1929 : XXX, te. megtiltja a községi mérnök-