Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-50

60 Az országgyűlés felsőházának 50. ülése 1933. évi december hó 28-án, csütörtökön. olyan feleslegesnek, hogy ezt ;a jogcímet is belevegyük ebbe a kényszernyugdíjazási szakaszba. Ugyanez áll a szorgalomra vonatkozólag is. Kérdés az, hogy megnyugtató-e, ha a kormányt ezt a kényszernyugdíj ázást a bizottsági javaslatok alapján hajtja végre? Van egy hármas bizottság, mind a három tag, aki bemne van, köztisztviselő; van egy ötös bizottság, amelyben négy köztisztviselő és egy közigazgatási bíró foglal helyet. Nekem aggályaim vannak; én legjobban azt szerettem volna, ha bírói oltalom alá helyezték volna a köztisztviselők ezen igényeit. Említettem, ebben a törvényjavaslatban a közérdek szemben áll a magánérdekkel. Közérdek az, hogy kapjunk egy olyan törvényt, amely a nyugdíjalkat csökkenti. Közérdek az, hogy a kormány kapjon olyan hatalmat, hogy a szelekció útján szabályszerű ellátásban részesíthesse a nem megfelelő tisztviselőket. Viszont közérdek az is, hogy a köztisztviselők érdekei — sokszor jogos érdekei — kellően, megfelelő eljárási garanciák mellett óvassainak meg. Az egy közigazgatási bíró az ötös bizottságban — belátom — javít a helyzeten, mert mégis több, mintha nincs ott az a közigazgatási bíró. A közigazgatási bíró a bizottságban a jogi szempontokra fogja felhívni társai figyelmét. Ne méltóztassék attól a közigazgatási bírótól azt várni, hogy döntsön, hiszen nem dönthet, nincs döntési joggal felruházva, de informálhatja és felvilágosíthatja a jog kívánalmairól a bizottság tagjait. A közigazgatási bírónak szeparát votuma esetleg más véleményre fogja hozni a minisztert is, mint amilyen véleményben lett volna, ha nem hallotta volna ezen független bírói nézetet. Hogy egy közigazgatási bíró vesz-e részt az ötös bizottságban, vagy kettő, igazán nem lényeges, mert a súlypont mindig a többségnél, a közigazgatásnál lesz. Ha a garanciákról akarunk — rebus sic staniti'buis — gondoskodni, talán ki kellene mondaná azt, hogy a mámisziter ^ kötve legyen ezeknek a bizottságoknak ia határozatáhoiz, ha ezek a határozatok egyhangúak, azaz ha a hármas bizottság határozatát az ötös bizottság magáévá teszi, az kötelező legyen a miniszterre nézve. Mert igaza volt Bezerédj ő méltóságának, amikor azt mondotta, hogy az eskü, amit előírnak a bizottsági tagoknak, nem garancia, hiszen minden tisztviselő kinevezése alkalmával tesz esküt és kötelezi magát arra, hogy a törvények alapján igazságosan és a méltányosság szempontjai szerint fog eljárni. Most áttérek a 7. §-ra, amely a bírákról intézkedik. A 7. § azt mondja, hogy a 2. § 2. bekezdésének b) pontja nem vonatkozik az ítélőbírákra és a kir. ügyészekre. Amikor azonban az egyik kézzel ezt adja a bíráknak. a másik kézzel elveszi, mert a 7. § 2. bekezdése kimondja, hogy a mai jogszabályokon túlmenőleg a bírák is szabályszerű eljárásban részesítendők szorgalom hiánya, képesség hiánya, vagy pedig egyéb szükséges kválifikacionális hiányok fennforgása esetén. Milyen ma a helyzet, hogy állunk a bírákkal? Az 1912. évi VII. t.-c. 10. §-a kimondja, hogy a bírót nem lehet nyugdíjba küldeni, ha néni érte el a korhatárt. Ez a kúriai bírónál és a nála is magasabb bíráknál 70 év, a többi alacsonyabbfokú bíráknál pedig 65. életév. Ilyen esetben, valamint az 1871. évi IX. t--c. 7. es a következő szakaszai szerinti fegyelmi eljárásnak van helye, de csak akkor, ha a bíró hivatalos kötelességei teljesítésére testi vagy szellemi fogyatkozás miatt véglegesen vagy legalább tartósan képtelenné válik. Ez azt teszi, hogy a törvényhozás feltételezte azt, hogyha egy bíró akár szellemi, akár testi fogyatkozásoknál fogva munkaképtelenné válik, maga fogja kérni, hogy vizsgálják meg fegyelmileg az ügyet és rendezzék az ő végellátását. Ez a törvényjavaslat szakít ezzel az állásponttal és azt mondja, hogy az illetékes miniszter fog dönteni abban a kérdésben, hogy a fegyelmi eljárás megindítandó-e vagy pedig nem. Ez mélyen belenyúl a bírák függetlenségébe. En, megvallom őszintén, a 7. §-t, annak második bekezdését nem fogadtam volna el és nagyon kérem a mélyen t. Felsőházat, méltóztassék magáévá tenni azt a módosítást, amelyet Juhász Andor ő exoellenciája, a magyar királyi Kúria elnöke a bizottságban e tekintetben előterjesztett. Ez meg fogja nyugtatni a,bírói kart, sőt hiszem, remélem, hogy meg fogja nyugtatni i nagyközönséget is. Az igazságügyminiszter úr ő nagyméltóságához és az igazságügyi kormányzathoz azt a kérést intézem, hogy midőn a miniszter úr nyilatkozatához képest foglalkozni fog a bírákra vonatkozó^ fegyelmi jog kodifikációjával és nyugdíjazásuk kérdésével, tartsa mindig szem előtt azt. hogy a magyar törvényhozás és a magyar jogfejlődés a bíráknak egy exception-alis, a dolog természeténél fogva őket megillető jogállást biztosított. Hiszen már 1490-ben kimondotta egy törvény azt, hogy a bírákat függetlenné kell tenni a királytól és a kormánytól, hogy «strepitu», vagyis félelem nélkül mondhassanak ítéletet. Azzal szoktak mindig előállni, hogy nem lehet különbséget tenni bíró és más közigazgatási tisztviselő közt. Ez nézetem szerint helytelen felfogás, hiszen látjuk azt, hogy amikor a m, kir. bírói állásokat szervezték, 1871-ben, akkor külön státusba helyezték a bírákat s csak később, a 80-as években szüntették ezt meg, 1920-ban pedig a XX. t-e. megint visszaállította a külön bírói státust. Az 1869 :IV. törvénycikk a bírói hatalom gyakorlásáról azt rendeli, hogy külön nyugdíjszabályzat rendezze a bírák nyugdíját. Ez meg is történt az 1871:

VIII. t.-c.-kel. Arra kérem tehát az igazságügyi kormányzatot, hogy ezekre a dolgokra az új szabályozásnál figyelemmel legyen. A magyar közéletnek alig van értékesebb kincse, mint a független bíróság. Ennek fenntartása érdekében minden lehetőt el kell követni. Ez egy alkotmányjogi biztosíték, amelyet elhanyagolni igen nagy hiba és veszedelem lenne. A bíróság midőn igazságot szolgáltat, erkölcsi parancsoknak is eleget tesz. Két háta lom van, amely az erkölcsiséggel foglalkozik; az egyik pro foro inter-no az egyház, a^ másik a bíróság, amely midőn ítélkezik, szintén az erkölcsiség alapján áll és pro foro externo dolgozik. Becsüljük meg ezeket a nagy kincseket és legyünk tekintettel arra, hogy az az ország, amely bírói karát megbecsüli, amely a független szabad 'bíróságot mindenek fölé helyezi, a? tiszteli elsősorban az alkotmányt. Ezek előrebocsátása után kijelentem, hogy a törvényjavaslatot általánosságban elfogadom, (Éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra következik Szontagh Jenő Ő méltósága. Szontagh Jenő: Nagyméltóságú Elnök Úr! Igen t. Felsőház! Ezt a most tárgyalás alatt