Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.
Ülésnapok - 1931-50
Az országgyűlés felsőházának 50. ülése 1933. évi december hó 28-án, csütörtökön. 59 t. i. az, hogy szakítani akar az álláshaJlmozással. Igaz, hogy ez a törvényjavaslat csak az első lépést teszi meg e tekintetbon, bizonyos tétovázó lépést, de mégis csaík megteszi az első lépést. Hiszem, remélem és kívánom, hogy e téren (következzenek a további javaslatok is, mert ezek feltétlenül szükségesek és nagyon szorosan összefüggnek az ifjúság jövőjének kérdésével. Mélyen t. Felsőház«! Nem ismerek ma problémát, amely jobban izgatná a közvéleményt, mint az ifjúság elhelyezésének kérdése; Méltóztassék elhinni, hogyha az ifjúság, amikor befejezte tanulmányait, amikor élete erejének tetőpontján áll, amikor elérte azokat az éveket, amelyekben az energia a legjohbam érvényesül, amikor alkotni, cselekedni akar és kell is az ifjúságnak, éppen akkor munkaképtelenségre, munkanélküliségre van kárhoztatva, ez nagy társadalmi baj és veszedelem, amely igen könnyen állami bajokká és veszedelmekké fejj ődh étik. De az ifjúság elhelyezése nemcsak azért szükséges, hogy az a generáció, amely ima él, ne sorvadjon és ne szenvedjen, hanem szükséges azért is, hogy azok az institúciók, amelyek az állami élet fenntartásom nélkülözhetetlenül szükségesek, épségben fenntarthatók legyeinek, mert csak az ifjúság adja azt az új erőt, azt az új impulzust, amely szükséges a regenerációhoz, szükséges a meglévő erők felfrissítésére és fenntartására. Nem hiába mondják azit, hogy az ifjúság a nemzet jövője. Aki az ifjúságot elhanyagolja, az elhanyagolja magát a nemzetet, a nemzet jövőjét. En Azt a tiszteletteljes kérést intézem az összkormányhoz, hogy méltóztassék az ifjúság elhelyezésének a kérdését nagyon komolyan tárgyalni és fontolóra venni, mertén ezt ma a kormány legfontosabb politikai és erkölcsi kötelességének tartom. t Ez a törvényjavaslat fenntartja a régi, ma még életben lévő nyugdíjazási törvényeket, ezeken túlmenőleg azonban új nyugdíjazási, illetve végellátási címeket is teremt és teszi ezt azért, mert reálpolltikával foglalkozik a törvényjavaslat, amint Simontsits ő exeellenciája utalt is arra, hogy reálpolitikai szempontból kell ezt a törvényjavaslatot elbírálni. Két kategóriába sorolja a törvény javaslat az új ellátási címeket. Az egyik kategóriában a törvény parancsolólag írja elő, hogy szabályszerű ellátásban kell részesíteni a tisztviselőt,— itt tehát nem a kormány akaratától függ a szabályszerű elbánás, — a másik kategóriában pedig szabad kezet ad a kormánynak a tekintetben, hogy alkalmazza- e a szabályszerű ellátást, vagy sem 1 ? Ha hivatalokat megszüntetnek, ha állásokat átszerveznek és az ennek következtében feleslegessé váló tisztviselőket bizonyos időn belül nem lehet elhelyezni, akkor igen természetes, hogy szabályszerű ellátásban kell Őket részesíteni. Ez ellen senkinek semmiféle kifogása nem tehet. Éppen úgy nem lehet kifogásunk az elLgn sem, ha parancsolólag van előírva a szabályszerű elbánásban való részesítés arra az esetre, ha egy köztisztviselőt fegyelmi úton áthelyezésre ítélnek s ha a kormánynak bizonyos időn belül nincs módjában megfelelő állásba juttatni az illetőt. Itt van a harmadik pont. Ebben szintén parancsolólag ki van mondva, hogyha köztisztviselőt választanak meg országgyűlési képviselőnek, akkor ezt a köztisztviselőt szabályszerű ellátásban kell részesíteni. A legfontosabb kérdések egyike ez s én már az összeférhetetlenségi törvényjavaslat tárgyalása alkalmával is rámutattam arra, hogy nem képzelek nagyobb inkompatibilitást, mint hogyha egy köztisztviselő egyúttal országgyűlési képviselő. Azt mondja ez a törvényjavaslat, hogy a jövőben ez meg fog szűnni. Ez helyes, ezt csak örömmel üdvözölhetjük. Azt tapasztaltuk azonhan, hogy a törvényjavaslat nem ment keresztül eredeti formájában a Képviselőházban, mert a Képviselőház jónak és szükségesnek látta, hogy a választói törvénynek azok az intézkedései, amelyek a képviselővé megválasztott köztisztviselőnek bizonyos beneket biztosítanak fizetés, nyugdíj, előléptetés, stb. szempontjából, ne csak a mostani mandátum tartamára terjesztessenek ki, hanem a mandátum megszűnte utáni időre is. Vagyis azok a képviselők, akik valaha köztisztviselők voltak, a képviselőség megszűnte után is, továbbra is élvezhessék a köztisztviselők ezen heneficiumait. • Mélyen t. Felsőház! Nem tartom szerencsésnek a törvényjavaslatnak ilyetén való módosítását és őszintén megmondom, hogy ez nem fog jó vért szülni sem a nagyközönség, sem a tisztviselők körében. A tisztviselők mindig bizonyos sanda szemmel nézték azt, hogy egyes köztisztviselők képviselők lesznek és esetleg ugródeszkának használják fel a képviselőséget akár politikai, akár társadalmi, akár pedig gazdasági emelkedésre. Nézetem szerint szigorúan kellene keresztül vinni azt az elvet, hogyha köztisztviselőt megválasztanak országgyűlési képviselővé, akkor azonnal szűnjék meg az a kapocs, amely őt azelőtt a köztisztviselő státushoz fűzte és ebbe a státusba elhelyezte. A második kategóriában van az a sokszor emlegetett és nagy támadásoknak kitett kényszernyugdíjazási szákasz, amely megadja a kormánynak a hatalmat, hogy fegyelmi eljárás nélkül szabályszerű elbánásban részesítse a tisztviselőt, ha nem fejt ki kellő szorgalmat, ha nem rendelkezik kellő szakismeretekkel, szakképzettséggel, vagy pedig ha egyéb fontos, a kvalifikációra vonatkozó kellékekkel nem rendelkezik. Ez materiális intézkedés és ezt én elfogadom. Meg fogom indokolni, hogy miért, bár aggályaim vannak, hogy ez a materiális intézkedés a gyakorlati életben az igazságosság, a méltányosság és a szociális felfogás szempontjai szerint fog-e majd keresztül vitetni s hogy ezt a materiális intézkedést nem fogja-e valaha egy kormány politikai célokra kihasználni a köztisztviselők üldözésére, elnyomására stb. Bezerédj ő méltósága azt mondotta, hogy a köztisztviselők nehéz vizsgákat tesznek, ha tehát valaki kiállotta a vizsgát, akkor nem lehet többé szó arról, hogy bír-e kellő szakismerettel és szakképzettséggel. Régen, ötven évvel ezelőtt talán ez így volt, ma azonban nagyot változott a világ, most a közigazgatás, a jogszolgáltatás terén és minden téren egyaránt napról-napra új jogszabályok, új rendeletek, új törvények keletkeznek, amelyekben nagyon, de nagyon nehezen tud eligazodni még az is, aki folytonosan szemmel kíséri ezeket az új törvényeket és aki annak él, hogy ezeket megtanulja. Legyünk igazságosak, vannak tisztviselők, akik tudják azt, hogy avanzsálni nem fognak; ezek bizony az új törvényekkel abszolúte nem törődnek. Ha tehát azt látja a hivatali főnök, a miniszter, hogy vannak tisztviselők, akik abszolúte járatlanok azokban az új törvényekben és jogszabályokban, amelyek nélkül ma közigazgatni és állami impériumet gyakorolni nem lehet, akkor nem tartom 8*
