Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-50

56 Az országgyűlés felsőházának 50. illése 1933. évi december hó 28-án, csütörtökön. niszter úr ebbe a bizottságba delegálni fog a priori nem is szabad feltételezni, hogy Ők esetleg nem lesznek teljesen pártatlanok. Annál kevésbbé szabad ezt feltételezni, mert hiszen ugyancsak a Képviselőház módosítása szerint ők ebbe a bizottságba való delegálásuk alkalmával külön esküt tesznek arra, hogy pártatlanul fognak eljárni. Itt egyúttal meg kell jegyeznem, hogy ennek a külön leteendő eskünek sem vagyok nagy barátja és ennek valami különös súlyt nem tulajdonítok. Végtére is a bizottságba delegálandó urak hivatalbalép és ük alkalmával mindnyájan tettek hivatali esküt és iákkor a törvény tiszteletét, ^megtartását és pártatlan alkalmazását fogadták meg. Ennek az eskünek súlyát egy később leteendő eskü nem emelheti, sőt, szerény nézetem szerint a hivatali eskü gyakori megismétlése inkább az eskü színvonalának leszállítását eredményezi és az eskü komolyságába vetett hitet szinte megingatja. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Tehát mondjuk, hogyha ez a javaslat törvényerőre emelkedik, iákkor az abba az ötös bizottságba delegálandó tisztviselők mindegyike külön esküt tesz arra, hogy pártatlanul fog eljárni. A Képviselőház módosítása szerint mégis szükségesnek mutatkozik abba a bizottságba, az elnök és a három tag, ; tehát r a négy tag mellé még egy közigazgatási bírót is delegálni. Ez önkéntelenül is arra a gondolatra vezethet valakit, hogy ime, azok az előkelő miniszteriális tisztviselő urak mégsem egészen függetlenek, nem pártatlanok, hanem a mindenkori miniszter intenciója és akarata szerint fognak igazodni javaslataikban és éppen ezért az ő ellensúlyozásukra és mintegy ellenőrzésükre volt szükséges a közigazgatási bíróság egy tagját is delegálni abba a bizottságba. Különben is ez a bizottság mire van hivatva! Arra, hogy a tiszt viselők iszolgálatképességének különböző attribútumait (megvizsgálja és ehhez képest a miniszternek javaslatot tegyen. Tehát nem hoz határozatot, nemi dönt, márpedig éppen az együttes bizottság ülésében a közigazgatási bíróság érdemdús elnöke, Puky ő excellenciája tette azt & nagyon találó megjegyzést, hogy a bírónak nem az a hivatása, hogy javaslatot tegyen, hanem, hogy ítéletet mondjon, erről pedig itt ebben a vonatkozásban szó sem lehet. ,. Ha a törvényjavaslat igazán komoly biroi jogvédelemben kívánná, részesíteni az érdekelt tisztviselőket, akkor nem zárkóznék el az elől a megoldás elől, hogy a tisztviselő végső fokon a közigazgatási bíróság döntése alá bocsáthassa ügyét. Miután ez nem történik meg, r ezzel szemben az itt kontemplált úgynevezett bírói jogvédelmet én komolynak nem tartom, inkább csak a bírói jogvédelem paródiájának tekintem. A Képviselőház még egy másik igen fontosnak látszó módosítást is vett be a törvényjavaslatba, amennyiben a 2. § utolsó bekezdése gyanánt beiktatta a kormánynak azt a kötelezettségét, hogy az e szakasz értelmében tett intézkedésekről az 1937. év végén jelentést tegyen. Őszintén megmondom, én ebben csak azt látom, hogy a közigazgatás racionalizálásának tempóját bizonyos tekintetben gyorsítani kívánja a Képviselőház és talán ebből a szempontból ennek az utólagos jelentéstételnek meg is van a maga célja és fontossága. Ebből a jelentésből arról fog értesülni az országgyűlés, hogy a közigazgatás racionalizálása milyen stádiumban van és hogy hány szerencsétlen áldozatot követelt a tisztviselők közül azok sorából, akik az egyéb fontos kellékekkel nem bírnak. Hogy azonban az ezekkel történt esetleges igazságtalanságot vagy jogtalanságot utólagosan reparálni lehetne, vagy hogy ezzel szemben az illetőknek védelmet lehetne nyújtani, erről szó sem lehet, ezt post festa «em a parlament, sem más testület nem fogja tehetni. Ezzel szemben sokkal helyesebb eljárás volna az, amit Simontsits ő excellenciája indítványozott, hogy t. i. ennek a 2. §-nak hatálya záros határidőhöz köttessék, ö excellenciája e részben kifejtette az ő, szerintem nagyon (meggyőző és nagyon helyes érveit. A magam részéről a legnagyobb örömmel üdvözlöm ezt az indítványát és az én szerény szavazatommal mindenesetre támogatni fogom. Legyen szabad most még ugyancsak arra, amire Simontsits ő excellenciája is utalt, t. i. a törvényhatóságok autonómiájára is néhány megjegyzést tennem, amit a javaslat 2. §-ának 14-ik bekezdésével nagyon komolyan érintve, sőt veszélyeztetve látok. Ez a 14. bekezdés ezt mondja (olvassa): «A törvényhatóságok, megyei városok és községek alkalmazottaira nézve a 2. bekezdés b) pontjában foglalt rendelkezés hatálybalépésének időpontját és végrehajtásának módozatait — a jelen törvény alapelveinek érintése nélkül — a belügyminiszter állapítja meg.» A belügyminiszter tehát tetszése szerint' szabályozhatja — természetesen a törvény keretén^ belül — azt a módot, ahogyan a törvényhatóságok, megyei városok és községek alkalmazottaival szemben ezt az eljárást lefolytatni kell és ezt megteheti anélkül, hogy előzetesen a törvényhatóságoknak még csak véleményét is meghallgatná. En ebben a törvényhatóságok autonómiájának nagyon súlyos sérelmét látom. Szerintem ez az intézkedés szinte illuzóriussá teszi ,a törvényhatóságoknak egy nagyon fontos jogát, amelyet az 1929., évi XXX. t.-c. is respektált, — bár korlátok közé helyezve, — t. i. azt az ősi jogot, hogy a vármegyék és a városok tisztviselőiket választás útján alkalmazzák. Ha ez az intézkedés életbelép, akkor nagyon könnyen megtörténhetik az, hogy valamely megye vagy város megválaszt egy állásra^ kellő minősítéssel bíró tisztviselőt és rövid idő múlva, — mondjuk pár hét, vagy hónap múlva, — az illető tisztviselő ez alá a rendkívüli eljárás alá vonatik s állásából elibocsáttatik, amiáltal tulajdonképpen a választás ténye megsemmisíttetik, anélkül, 'hogy ez ellen az érdekelt törvényhatóságnak bármiféle jogorvoslat rendelkezésére állana. Ha tehát ezzel a rendelkezéssel a törvényhatóságok autonómiája még az eddiginél is nagyobb mértékben megszoríttatott és a mindenkori kormány diszkrecionális hatalma alá helyeztetett^ akkor legalább az volna kívánatos, ha a törvényihatóságok speciális kívánalmaival és helyzetével is számolna ez a törvényjavaslat, úgy, amint azt az egyetemek autonómiájával megtette.^ Ugyanis a törvényjavaslat 7. §-a a Képviselőház módosítása szerint az egyetemi autonómiát abban a különleges védelemben részesítette, hogy ott az eljárásban közreműködő háromtagú bizottságot az egyetemi tanács az érdekelt egyetemi kar rendes tanáraiból, az öttagú bizottságot pedig saját kebeléből a rektor elnöklete alatt esetről esetre alakítja meg, tehát nem a miniszter nevezi ki. A szabályszerű elbánás alá vonás tekintetében pedig a vallás- és közoktatásügyi miniszter dönt a háromtagú bizottság javaslatára, tehát nem is «javaslatának meghallgatása után», hanem «javaslatára»,