Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-50

Az országgyűlés felsőházának 50. ülése 1 és biztosíthatók, hanem felfogásom szerint az ország érdekéből kifolyólag biztosítandók is, mert azt az örökös bizonytalanságot fenntartani, meghosszabbítani és ezzel — hogy úgy mondjam — az ország (közalkalmazottjainak, óriási táborát a maga munkateljesítésében izgalomban tartani és bizonyos fokig demoralizálni, ezt nem tartom az ország érdekében állónak, (Ügy van! Ügy van!) és minthogy tehát én ezt a kettős célt, mind a racionalizálás célját, mind az államháztartás részére biztosítandó megtakarítások célját egy bizonyos gyors ütemben végrehajtandó munkának fogom fel: ennélfogva azt kell mondanom, hogy ezt a munkát négy év alatt el lehet végezni, ha pedig elvégeztetett, akkor nincs többé objektív indok .arra, hogy ez a bizonytalanságérzet ebben a nagy táborban továbbra is fenntartassék. (Gróf Széchenyi Aladár: Ügy van!) Ezért. t. Felsőház, a bizottságban SLY 1 £i ictZ f álláspontra helyezkedtem, hogy mivel a törvényjavaslat 2. §-ának utolsó bekezdése szerint — amely bekezdés tudomásom szerint úgy került bele ebbe a törvényjavaslatba, hogy ugyanaz az aggály, amely engem erre a módosításra vezetett, a Képviselőházban is igen erősen érvényesült és a szakasznak ebben iá kiegészítésében nyert levezetést — ia kormány 1937 végéig a törvény 2. §-a alapján megteendő intézkedései nyomán tett tapasztalatairól az országgyűlésnek jelentést tenni tartozik, minthogy mondom, a Képviselőház ezen terminus gyanánt 1937 végét 'állapította meg a törvényjavaslatban: én is a magam szerény indítványát erre az időre fixiroztaim és azt proponáltam, hogy 1937 .végével a törvény 2. §-a inkriminált irészeiben veszítse hatályát. Ezzel akartam megadni a közalkalmazottak nagy táborának azt az érzést, hogy ez az ő egzisztenciájukat bizonytalanná tevő szakasz nem örökéletű, hanem, ha a nemzet érdekében végrehajtandó keserves intézkedések végrehajtása megtörténi, akikor ismét helyreáll rájuk nézve ta stabilitás normális helyzete. (Ügy van!) őszinte sajnálatomra a pénzügyminiszter úr o exceUenoiája ezt az álláspontomat nem tette magáévá, nem fogadta el, pedig meggyőződésem az — és ezt nyíltan vallom, — hogy a kormánynak is szolgálatot tettem ezzel a javaslattal ós fogok tenni annak a mai ülésen a törvényjavaslat részletes tárgyalása alkalmával történendő megismétlésével, mert felfogásom szerint a kormánynak a nemzet összes erőire támaszkodó és a nemzet összes erőit összefogni akaró politikájának csak javára válik, ha azt az óriási tábort megmentem és megszabadítom attól a nyugtalanságérzettől, amelyet ez a szakasz az ő tömegébe belevisz. (Ügy van!) Viszont én a javaslat rendelkezéseinek, intencióinak semmi irány ban nem ártok ezzel a javaslattal, mert nagyon természetes dolog, hogyha 1937 végén, amikor a kormány a maga jelentését teendő tapasztalatairól az országgyűlésnek megteszi, az országgyűlés abban a meggyőződésben lesz, hogy az ország közállapotai ennek a szakasznak további meghosszabbítását igénylik 'és szükségessé teszik, akkor szuverenitásánál fogva 1937-ben minden akadály nélkül meghosszabbíthatja ezt a rendelkezést. (Ügy van!) Addig is azonban mindenesetre ott van az a megnyugtató intézkedés, amelyet az én módosításom ebbe a szakaszba be (akar vinni A pénzügyminiszter úr a bizottsági tárgyalás alkalmával nyomatékosan figyelmezte>33. évi december hó 28-án, csütörtökön. 51 tett bennünket — engem is, mint indítványtevőt — arra a súlyos, komoly helyzetre, amelyben mi ma vagyunk és küszködünk. Bár köszönettel veszem a figyelmeztetést, meg kell, hogy' mondjam, hogy anélkül is teljes (mértékben kötelességérzettel és komoly lelkitismerettel átérezve ennek a helyzetnek egész súlyát, levonom annak minden levonandó következményét is. A pénzügyminiszter úr ő exoellenciája akkor az állam mai ihelyzetét agy viharos tengeren imlbolygó hajó helyzetéhez hasonlította, azt mondván, hogy ő ilyen determináló, ilyen határidőhöz kötött intézkedéseket nem fogadhat el, mert nem tudhatja, hogy az a hajó mikor juthat be a révbe. En ezzel szemben abban a nneggyőződésiben vagyok, hogy nem helyesen jár el az a hajóparancsnok, aki veszély idejében a legénység erejét demoralizáló intézkedésekkel jön. (Ügy van! Ügy van!) Erre nincs szükség. Ellenkezőleg. Azt az erkölcsi erőt, 'amely ebben az értékes nemzeti rétegben a nemzet javára rendelkezésre áll, azt egy ilyen ártatlan, szelíd módosító javaslattal alátámasztani szerintem hazafias hölcseség és kötelesség. (Elénk helyeslés.) Igen t. iPelsőház! Ezek voltak azok a történelmi előzmények, amelyek mai tárgyalásunkat megelőzték. Még csak egy-két rövid megjegyzést akarok elmondani a saját álláspontom megvilágítása szempontjából. Nagyon sajnálom, hogy ugyanakkor, amikor ez a törvényjavaslat respektálja most már — igen helyesen — a királyi bíróságokhoz, a bírói függetlenséghez tapadó alkotmányos követeiésejket, amikor respektálja az egyetemek autonómiáját, respektálja az egyházi főkormányzatok autonómiáját, ugyanakkor a nemzeti önkormányzatnak, a magyar vármegyék és városok autonómiájának respektálása ebiből a törvényjavaslatból ki maradt. (Ügy van!) Nem kívánok ebben a tekintetben konkrét javaslatot tenni, elfogadom ezt a szépséghibát, de megemlítem, hogy példának okáért a magylaír önkormányzatnak szerintem kielégítő, honorálását láttam volna olyan intézkedésiben, amely kényszernyugdíjazás eseteiben nem az érdekelt félnek, hanem a mandátumot adó törvényhatóság egyetemének megadta volna a panaszjogot a legfelső közigazgatási bírósághoz. Ez lett volna olyan alkotmányjogi respektálása a magyar önkormányzatnak, amelyet a mai időkben nem láthatok elég gyakran. Nem láthatok elég gyakran azért, mert egész lelkemmel hozzá vagyok forrva az önkormányzat intézményéhez és annak nemzeti, szempontból való óriási fontosságához és jelentősiégéhez, úgyhogy nem osztozhatom azoknak a modern politikusoknak többször hangoztatott felfogásában, .akik azt mondják, hogy hiszen minek ez már ima, nem állunk többé Becsesei szemben. Nagyon téves felfogás, t FelsŐlház. (Ügy van!) Nem Becsesei szemlben, önmagunkkal szemlben van szükségünk az önkormányzatban rejlő alkotmányjogi biztosítékokra (Ügy van! Ügy van!) és ezért azt megóvni, fenntartani, erősíteni változatlanul fennálló nemzeti érdek marad. (Elénk helyeslés.) A törvényjavaslat — mondom — három esameköíben tartozó intézkedést ölel fel. Az első a nyugdíjterhek rendezése, amelyre nézve kijelentettem, hogy ezt minden ellenvetés nélkül magamévá teszem és elfogadom. A második eszmekörbe az államháztartás egyensúlyának biztosítása okából szükséges megtakarításokra vonatkozó intézkedések tartoznak. Ezekre nézve