Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-50

50 Az országgyűlés felsőházának 50. ülése a most napirenden lévő törvényjavaslat. Igazán egész erővel kell figyelmünknek a nemzet mindenek felett álló egyetemes érdekeit megragadni és a mi látókörünk fókusába állítani, hogy azok a súlyos aggályok, amelyeket ennek a törvényjavaslatnak különösen egyik szakasza részben alkotmányjogi, részben szociálpolitikai szempontból támaszt, bennünket a törvényjavaslattal szembe ne állítsanak. En a magam álláspontját a törvényjavaslattal szemben aképpen körvonalozhatom, hogy én, dacára ezeknek a súlyos agggályoknak, dacára annak, hogy a törvényjavaslat egyes rendelkezéseit elvi szempontból perhorreszfcálom, azokra a súlyos, nyomós konkrét okokra való tekintettel, amelyek az államháztartás egyensúlyának oldaláról a törvényjavaslat mellett szólalnak meg, a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom, de kizárólag abban a reményben, t. Felsőház, hogy a részletes tárgyalás rendjén a t. Felsőház bölcseségének sikerülni fog a törvényjavaslat 2. §-ához egy olyan módosítást hozzáfűzni, amely a magyar közalkalmazottak tiszteletreméltó nagy táborának a szakasz által bizonytalanná tett sorsa fölé mint szivárvány fog felemelkedni, hogy nekik azt a biztosítékot ígérje, hogy az a bizonytalanság, amelyet az Ő egzisztenciájuk tekintetében kasz fejük fölé felidéz, nem tart örökké, hanem egy bizonyos idő múlva befejezést nyer és akkor rájuk nézve helyre áll a stabilitásnak, a pálya biztonságának állapota, amelyre családot alapíthatnak és amelyen család jukkái együtt élhetik nyugodtan a maguk kötelességteljesítéssel megterhelt életét. {Ügy van! Ügy van! a jobboldalon,) A tmagain álláspontjának megindokolását a legrövidebben úgy intéahetean el, ha bizonyos történeti előzményekre egészen röviden rámutatok. Enaieik a törvényjavaslatnak előterjesztésére a magyar [királyi kormány a gazdasági és hitelélet védelmének és az államháztartás rendjének 'biztosításairól szóló 1931 : XXVI. tc.hen kapott megbízást. A aniegibízási akkor úgy szólt, hogy aninak az évnek tartanná jaiatt előterjesztendő a .nyugdíjterhek rendezése, csökkentése tárgyában egy törvényjavaslat. A 'kormány által előterjesztett és lelőttünk fekvő törvényjavaslat azomban a meglbázatásnak ezen , a keretén messze túlterjed, sokkal többet ölel j fel ennél, nevezetesen felölel olyan eszimekörből származó rendelkezéseket is, amelyek felfogásom szerint nem tartoznak organikusan ennek a törvényjavaslatnak keretébe, hanem azoknak organikusan egészen más törvények keiretébe beillesztve keltett volna jönniök. A napirenden ,lévő töirvényjaivaslafeniak azok a rendelkezései, amelyek a kormány részére törvényibein megadott megbízás keretén belül mozognak, tehát a nyugdíjterhek rendezésével, csökkentésével foglalkoznak, sem a közéletben, sem bennem nem keltettek nagyobb aggályokat és nyugtalanságot. A törvényjavaslatnak ezzel a részével tehát röviden végezhetek annak kijelentésével, hogy a törvényjavaslatnak ezeket a részeit a magam részéről minden ellenvetés és kifogás nélkül elfogadom és magamévá teszem. Aggályokat ennek a törvényjavaslatnak az a része támasztott a közéletben is és bennem is, amely ennek a megbízatásnak körén túlterjed és két más eszmieköxíből származó rendelkezést von bele ennek a töorvényjavaslatnak sTOrkezetébe. Az egyik az államháztartás 1933. évi december hó 28-án, csütörtökön. egyensúlyának 'biztosítása érdekében szükséges ruegtakarítások, mégpedig olyan megtakarítások biztosítása, amelyek a tényleges szolgálatban álló közalfcaimiazottak számának .redukálása, állásainak beszüntetése révén érhetők el. A törvényjavaslatban foglalt rendelkezések harmadik típusa a közigazgatási reform keretébe, a közigazgatási reform kapcsán végrehaj tamdó racionalizálás eszmefcörébe tartozik. Ebből a két utóbb említett eszmeköriből származó rendelkezések vezettek a törvényjavaslat bizottsági stádiumában ahhoz, hogy a Felsőháznak öt bizottsága részéről együttesen megejtett tárgyalás alkalmával két érdembe vágó módosítás terjesztetett elő. Az egyik ezek közül az volt, amelyet a királyi bíróságok és ügyészségek körébe tartozó közalkalmazottakra vonatkozólag Juhász Andor ő exeellencjája, a királyi Curia elnöke terjesztett elő (Helyeslés a jobboldalon.) valamenynyiünk örömére, megnyugvására. Ez a módosítás az igazságügyminiszter úr ő excellenelájának lojális és konciliáns állásfoglalása következtében ott azonnal elfogadásra talált és így a bizottságnak egyhangú határozatává lett. Ez a módosítás a íbizottság által előterjesztett jelentésnek legvégén van feltüntetve. Ennek a módosításnak következtében a királyi bíróságokra és ügyészségekre vonatkozólag a törvényjavaslat 2. §-ának rendelkezései* kivétetnek ebből a törvényjavaslatból jés ezeknek a kérdéseknek rendezése arra az időre tartatik fenn, amikor a bíróságokról szóló 1871 :IX. tc.nek egyébként már előrehaladott stádiumban lévő revíziója révén a vonatkozó reformjavaslat az országgyűlés elé kerül. A másik javaslat vagy módosítás, amely a mi bizottságunkban előterjesztetett, az én csekélységem részéről terjesztetett elő. En tudniillik röviden kifejtettem a bizottságban azt. hogy ha nekem csak elvi szempontból kellene állástfoglalnom a törvényjavaslattal szemben, akkor állásfoglalásomnak igen egyszerű normák szerint kellene végbemennie, mert hiszen én a szerzett jogok megsértését és sérelmét perhorreszkálom, tehát arra az álláspontra kellene helyezkednem, hogy én a törvényjavaslatot nem fogadom el. Minthogy azonban nincs módomban kizárólag csak elvi szempontokból foglalhatni állást ezzel a törvényjavaslattal szemben, mert elvi aggályaimmal szemben igen súlyos és nyomós, magamtól elutasíthatatlan fontossággal bíró közérdekű szempontok és érvek állanak, aminő az államháztartás rendbehozatalának és egyensúlyban tartásának mindenek felett álló érdeke, ennélfogva én elvi szempontból bizonyos kompromisszumra érzem magamat kény szeri tettnek és ezért azt az álláspontomat juttattam kifejezésre, hogy én aggályaim elnémításával elfogadom ugyan a törvényjavaslatot, de nem vagyok hajlandó egy olyan intézkedést, mint örökre szóló intézkedést a magyar törvénytárba a magam hozzájárulásával beiktatni engedni, amely azt a bizonytalanságot, amelyet a magyar közalkalmazottak tiszteletreméltó nagy táborába a rövid úton való elbocsátás, a kéuyszernyugdíjazás következtében ez a szakasz bele visz, perennuálni és az ő fejük felett megörökíteni akarja. Minthogy ennek az intézkedésnek célja egyfelől az államháztartás részére biztosítandó megtakarítások elérése, másfelől a közigazgatási reformok kapcsán végrehajtandó további egyszerűsítésnek a keresztülvitele, tehát két olyan célról van szó, amelyek egy bizonyos • záros határidőn belül nemcsak hogy elérhetők