Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.
Ülésnapok - 1931-49
44 Az országgyűlés felsőházának 4-9. ülése a kormány ebben a tekintetben fog majd közzétenni s amely rendelet szintén előkészítés alatt áll. Arra vagyok bátor még utalni, hogy Szőke Gyula igen t. felsőházi tag úr, amikor ezt a kérdést itten fölvetette, előtte beszélt arról is, hogy telekkönyvi jogunknak módosítása milyen kedvezőtlen hatást gyakorol a hiteléletre. Azt hiszem, hogy éppen az általa javasolt kényszeregyezségi megoldási mód nem egyeztethető össze 100%-ig telekkönyvi jogunk eddigi elveinek maradéktalan megtartásával, mert hiszen ha a telekkönyvi jogot változatlanul megtartjuk az egyezségi eljárás keretén belül is, akkor nines matéria, amellyel megteremthető egy anyagi bázisa a kényszeregyezségnek, mert hiszen akkor az első helyen bekebelezett hitelezők a birtoknak egész értékét maguknak foglalhatják le és a hátrább álló hitelezőknek semmi sem jut, tehát nincs miről és mivel egyezkedni. Mélyen t. Felsőház; Az elhangzott felszólalásokra való reflexiók után legyen szabad csak egészen röviden emlékezetébe idéznem az igen t. Felsőháznak azt, hogy melyek voltak azok a célok, azok a célkitűzések, amelyek minket a rendelet megalkotásakor és ennek a törvényjavaslatnak beterjesztésekor vezettek, öt ilyen célkitűzést voltam bátor megemlíteni és azokat egészen röviden ismét felsorakoztatom. Első volt az, hogy a gazdaadósságoknak azt a tömegét, amely a maitól különböző értékesítési és árviszonyok mellett jött létre, egységes egésszé formáljuk, kiemeljük a hitelélet rendes vonatkozásaiból és erre nézve egy speciális elbánás alapjait teremtsük meg. Ez történt a védett birtok intézményének megteremtésével, mert hiszen az 1932 április l-e előtt keletkezett és bizonyos súlyosságot jelentő terhek ilyeninódon egészen speciális elbánás alá kerülnek. Második célkitűzésünk az volt, hogy hoszszabb nyugalmi időt teremtsünk, amely alatt a kibontakozás előfeltételeit is megteremthetjük. A kétéves átmeneti időszaknak közbeiktatása szolgálta ezt a célt és ezalatt a kötelező teljesítéseknek is bizonyos lemérséklése, sőt a negyvenszeresen felüli terhekre tulajdonképpen csak egy szimbolikus fizetésnek a beiktatása. Ezeknek az intézkedéseknek révén reméltük és véljük megteremteni azt a bizonyos nyugalmi állapotot. Harmadik célunk volt a végleges megoldás előkészítése, sőt megindítása bizonyos vonatkozásokban, mert hiszen, mint a Képviselőházban ezt több ízben kifejtettem, a törvényjavaslat által a kormány rendelkezésére bocsátott 175 millió pengőnek túlnyomó része tulajdonképpen a végleges rendezés céljait szolgálja. Ezek között a végleges rendezést szolgáló intézkedések között csak arra utalok, hogy a tíz holdon aluli kisbirtokosok terhéből 25 milliót készpénz, 25 milliót pedig kötvény ellenében az állam, vagyis a közösség vállal magára, tehát ezeknek az adósságoknak egy része végleg elintéződik, a gazda és a hitelezők közötti szemszögből nézve az ügyet. Ugyancsak a végleges megoldás célját szolgálják a tőkevisszafizetési prémiumok is, mert hiszen ezáltal a soronkívüli visszafizetések lehetőségét teremtjük meg és tulajdonképpen az aziránti kedvet élesztjük, hogy minél több adósság visszafizetés útján likvidálódjék. A végleges rendezés céljait szolgálja a 16. §-ban említett és a korábban kifejtettek szerint egy 1933. évi december hó lí-én, csütörtökön. rendelettel még jobban megalapozandó egyezségi eljárás is. Negyedik célunk az volt, hogy a természetes likvidációt, vagyis az adósságok visszafizetését megindítsuk és ezáltal apránként új hitelélet lehetőségeit teremtsük meg, mert hiszen a visszafizetett összegek újból kihelyezésre kerülhetnek a gazdasági életben. Ezt a célt szolgálják a minimális tőketörlesztések előírása és a már említett tőkevisszafizetési prémiumok. Végül ötödik célunk az volt, hogy gondoskodjunk azokról az esetekről, amelyek még az új rendezés mellett is menthetetlenek lesznek és amelyek likvidálásra kerülnek, mert hiszen egészen kétségtelen, hogy lesznek ilyen esetek ezután is. Ezért teremtettük meg annak a bizonyos elővásárlási alapnak külön dotálását, amely tízmilliós keretben forgótőkét nyújt a földmívelésügyi kormányzat rendelkezésére, úgyhogy ebből birtokokat vehet és azokat olyanok kezére juttathatja, akik azután ismét életképes alanyai lesznek a magyar mezőgazdasáfri termelésnek. Ez volt ót cél, amely minket irányított és nem az a cél, hogy a magyar társadalom egyes rétegeit egymással szembeállítsuk. Azt hiszem, hogy csak félreértés lehet alapja ennek a megjegyzésnek, amely ma a vita során itt elhangzott, mert törekvésünk ebben a gazdavédelmi javaslatban és az összes egyéb javasLa tokban is az, hogy a magyar társadalom és a magyar termelés! különböző rétegei között megbomlott egyensúlyt helyreállítsuk. Ma a mezőgazdaság kétségtelenül a legnehezebb helyzetben van, mert a világkrízis elsősorban mezőgazdasági krízis, sőt ma jóformán csak erre a térre szigetelődött, hiszen az ipari államokban a konjunktúra feléledésének határozott jeleivel találkozunk. Én azt hiszem, hogy amikor a mezőgazdasági krízisen van a hangsúly, akkor minden kormánynak kötelessége, hogy ennek a legveszélyeztetettebb ^társadalmi és termelési rétegnek a segítségére siessen (Ügy van! Ügy van!) azon az úton-módon, hogy a nemzeti jövedelem eloszlásába bizonyos emberséges úton belenyúl és a nemzeti jövedelem folyását e felé az osztály felé igyekszik terelni. (Helyeslés.) Ez történt a sokat kritizált és általam sem elragadtatással szemlélt boletta intézménye révén, de ez történt a rendeletben és ebben a törvényjavaslatban is. A másik, amire mindig néznünk kell és amire rövidebben utaltam, az, hogy általában a termelő és nem termelő társadalmi rétegek között is helytelen eloszlás van itt Magyarországon. Ennek jelenségeit és okait kutatni messze vezetne, hiszen intelligenciánk túltengése is csak egyik vetülete ennek a problémának. Ez a rendelkezés ebből a szempontból is kétségtelenül tesz valamit, amennyiben az őstermelői rétegek felé nyújtja a segítésnek azt a mérvét, amely tulajdonképpen nem. egyéb, mint a nemzeti jövedelem megoszlásában a mezőgazdaság erősítése. Azt hiszem, hogy ebben a rendelkezésben társadalmi osztálypolitikát, vagy termelő-osztálypolitikát felfedezni nem lehet. Itt nem az történik, hogy az. atya egyik gyermekét jobban szereti, mint a másik gyermekét, itt csak az történik, hogy az atya azt a gyermekét, aki beteg, esetleg a többiektől elvont falatokkal erősebben, jobban táplálja. (Ügy van! Ügy van!) Ebben a szellemben méltóztassanak nézni ezt a javaslatot és ha ebben a szellemben méltóztat-