Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-49

Az országgyűlés felsőházának U9. ülése 19, nak nézni, meg vagyok róla győződve, hogy a Felsőház bölosesége ezt magáévá fogja tenni. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök; Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a gazdatartozások rendezésével kapcsolatos hitelmüveletekről, valamint egyes közmunkák költségeinek fedezéséről szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, kimondom a határozatot, hogy a Felsőház a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, hogy először a törvényjavaslat címét s azután a szokásos módon ? szakaszainak sorszámát felolvasni szívesked- J jék. , ! Gróf Khuen-Héderváry Károly jegyző (ol~ • vassá a törvényjavaslat címét és 1—4. §-ainak sorssámát. A Ház a címet és a szakaszokat hoz- ! zászólás nélkül elfogadja). \ Elnök: A törvényjavaslat ekként részletei- j ben is letárgyaltatván, kérdem a t. Felsőházat, ; elfogadja-e azt a részletes tárgyalás során el- í fogadott szerkezetben, igen vagy nem? (Igen!) \ Méltóztassanak azok, akik a törvényjavas- > latot végszerkezetben elfogadják, azt felállással jelezni. (Megtörténik.) Kimondom a határozatot, hogy a Felsőház a törvényjavaslatot a Képviselőház szövegezése szerinti szerkezetben elfogadta, amiről a Képviselőház értesíttetni fog. Napirend szerint következik a pénzügyi bizottság jelentése a Magyar Nemzeti Bank létesítéséről és szabadalmáról szóíó 1924. évi V. te. kiegészítéséről és módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyában. Kérem a jegyző urat, hogy a bizottság jelentését felolvasni szíveskedjék. Gróf Khuen-Héderváry Károly jegyző (olvassa a pénzügyi bizottság jelentését). Elnök: A törvényjavaslathoz általánosságban hozzá kíván szólni Székács Antal ő méltósága. Székács Antal: Nagyméltóságú Elnök Ur! Mélyen tisztelt Felsőház! Igyekszem lehetőlleg rövid lenni. A pénzügyminiszter úrhoz bizalmam van és ezért a törvényjavaslatot elfogadom. Ez azonban nem jelenti azt, mintha a törvényjavaslathoz kritika nem férhetne. Ismerem és helyesnek ismerem Vanderbiltnek azt a szállóigévé vált mondását, hogy a hitel oly érzékeny valami, hogy ahhoz még hozzászólni is veszedelmes. Mégsem tartom lehetségesnek, hogy a mélyen tisztelt Felsőház minden szó, minden megjegyzés nélkül elfogadja ezt a rendkívül fontos törvényjavaslatot, amely most napirenden van, mert hiszen ez nem kevesebbet tartalmaz, mint azt, hogy felhatalmazza^ a magyar államot, hogy a Nemzeti Banknál újból 100 millió pengővel eladósodjék. Ezt a törvényjavaslatot szerény nézetem szerint három szempontból kell elbírálni. Az első a cél: hogy vájjon okvetlenül szükséges-e a bajbajutott mezőgazdákon segíteni, vájjon szükséges-e a mezőgazdaságot szanálni. Ismerem a túlzott adósvédelem hátrányait és már többször voltam bátor e Házban szavamat a túlzott adósvédelem ellen felemelni. Bár tudom azt is, hogy ez a törvény azokkal a következményekkel fog járni, hogy a mezőgazda hitelét teljesen elveszti, mégis kijelentem, hogy én a mezőgazdaság megsegítését, a bajbajutott gazdák szanálását feltétlenül szükségesnek tartom. Ha pedig szükségesnek tartom a célt, akkor meg kell adnom <3. évi december hó lh-én, csütörtökön. 45 a kormánynak azokat az eszközöket is, amelyekkel ez a cél elérhető« A másik szempont, amelyből ez a javaslat elbírálható, a monetärius szempont. Tegnap Hoyos gróf ő méltósága azt mondotta, hogy szegények vagyunk, mert kevés a bankjegy, amely forgalomban van. Összehasonlította a Magyarországon forgalomban levő bankjegymennyiséget fejenként más országok fejenkint megállapítható bankjegymennyiségóvel. Azt hiszem, hogy ez tévedés a gróf úr részéről. Mi nem azért vagyunk szegények, mert kevés bankjegy van forgalomban, hanem azért van kevés bankjegy forgalomban, mert szegények vagyunk, mert összezsugorodott gazdasági életünk, mert nincs meg az az áruforgalom és az az áruváltó, amely alapul szolgálhatna a Nemzeti Banknak arra, hogy több bankjegyet bocsásson ki. Mihelyest pedig eltér ettől az egyedül helyes és alapszabályai által is biztosított alaptól, következik az infláció, melyet Hoyos gróf úr sem akar. A pénzügymdniszter úr ő excellenciája a Képviselőházban kijelentette, hogy ez a törvényjavaslat inflatorikus hatásokkal nem járhat és én helyeslem ezt a kijelentését először azért, mert a mód, ahogyan a kölcsönt igénybeveszszük, a cél, amelyre igénybevesszük ezt a kölcsönt, nem jár inflatorikus hatással már azért sem, mert a vásárlóerőt ez a kölcsön szaporítani nem fogja. De meg kell jegyeznem a kvantitásteória dacára, hogy nemcsak a bankjegyek mennyisége és nemcsak a vásárlóerő az, amely egyedül befolyásolhatja a pénz értékelését, hanem vannak ezenkívül inponderabiliák, vannak lélektani hatások, —itt van a bizalom kérdése a pénzhez, — amelyek szintén i^en súlyosan befolyásolhatják a pénz értékeléset és különösen befolyásolhatják -r- ami az inflációhoz már közel áll — a bankjegyek körforgási sebességét. Azonfelül ez a törvényjavaslat közelről érint egy fontos elvet és egy biztosítékot: a Nemzeti Bank függetlenségét. Igaz, hogy a törvényjavaslatban azt olvassuk, hogy ezt a 1Ö0 millió pengős kölcsönt az állam csak egyszer veheti fel. De ismerjük ezt a nótát, ez a «csak egyszer» már igen sok ártatlanságot rontott meg és sok bajt okozott a világon. Mégis azt hiszem, hogy nagyobb aggályok nélkül elfogadhatjuk ezt a javaslatot, nemcsak az ebben a törvényben lefektetett biztosíték miatt, hanem azért is, mert meg lehetünk győződve arról, hogy amíg Imrédy Béla lesz a pénzügyminiszter, amíg a Nemzeti Bank vezetősége olyan kiváló, mint a jelenlegi vezetőség, addig nem kell félnünk attól, hogy pénzünk destruáltatni fog és nem hiszem, hogy azután is találtatnék magyar ember felelős állásban, akitől félni kellene ilyen irányban. A harmadik szempont, amelyből ez a törvényjavaslat megítélhető, a gyakorlati gazdasági életre való hatása. Ismétlem, mélyen t. Felsőház, én a mezőgazdaság felsegítését szükségesnek tartom nemzeti, politikai és egyetemes közgazdasági érdekből. De figyelmeztetni vagyok bátor arra, hogy nehéz lesz a mezőgazdaságon segíteni, ha az ország többi foglalkozási ágának helyzetét nem vesszük komolyabban, figyelembe és ha a többi osztályon, a városi osztályokon, amelyek e mezőgazdasági szanálás terheinek oroszlánrészét viselik, szintén nem igyekszünk segíteni. A mai rettenetes gazdasági válságnak két fontos komponense van: az egyik a fogyasztási válság, a másik az értékesítési válság. A fogyasztási válság azt jelenti, hogy az ország belfogyasztása évről-évre ijesztő módon esötkken, az értékesítési válság pedig azt jelenti, hogy az ország termékeinek