Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-49

:î8 AZ országgyűlés felsőházának Á9. ülése de nines miből, mert hiába osztják fel a házat, hiába egyesülnek, hitelélet nincs, pénzt nem kaphatnak, márpedig az árvaszék nem nézi az illeték kiszabásánál azt, hogy el tudnak-e osztozni, vagy nem, van-e pénzük, vagy nincs, csak elrendeli, hogy 30 napon belül meg kell fizetni az illetéket, a királyi közjegyző pedig azonnal kéri a pénzt. Hitelélet nélkül az ország éppen úgy nem élhet meg, mint ahogyan az ember nem élhet levegő nélkül- Hogy csak a saját pátriámra hivatkozzam, nálunk meghalt egy gazda, akinek a gyermekei osztozkodni akartak, de nem tudtak, mert mindegyiknek néhány száz pengőre volna szüksége és nem tudnak ennyit sehol a világon összeszedni, mert mint Szőke Gyula igen t. felsőházi tag barátom mondotta, egy faluban 100 pengőt összeszedni nem lehet; de az adóhivatalok mégis követelnek. Méltóságos Felsőház! Még egy kötelességem van a gazdaadósságokkal kapcsolatban és pedig az, hogy szóvátegyem, hogy a mezőgazdasági kamara működésével kapcsolatosan megalakult a Mezőgazdasági Hitelvédő Egylet, s minthogy úgy tudom, hogy ez nehezen akar valóra válni, pedig ennek keretében a mezőgazdasággal foglalkozó egyének intéznék el az ennek körébe tartozó ügyeket, azért nagyon kérem a pénzügyminiszter úr ő nagyméltóságát, legyen azon, hogy ennek a Mezőgazdasági Hitelvédo Egyletnek igenis hamarosan adassék meg^ a szükséges alap, hogy az a mezőgazdasági adósvédő rendeletbe bekapcsolódva megtehesse a mezőgazdasághoz tartozók egyetemével szemben fennálló azt a kötelességét, hogy legalább ő irányíthassa és kezelhesse azok ügyét. Végül pedig még egyet kérnék a pénzügyminiszter úr ő nagyméltóságától és pedig azt, hogyha már a kataszteri tiszta jövedelem tizenötszörösen felül eladósodott gazdaadósoknak kedvezményt biztosított ' a 14.000-es rendelet, adja meg ezt a kedvezményt a tizen ötszörös ön alul eladósodottnak isimért itt megint felhívom a nagyméltóságú kormány figyelmét arra, hogyha ezt a kedvezményt nem kaphatják meg a kataszteri tiszta jövedelem tizenötszörösén alul eladósodottak, hogy így valamiképpen rajtuk is segítve legyen, akkor előbb-utóbb ezek is a kataszteri tiszta jövedelem harminc-negyvenszerese erejéig lesznek eladósodva. Méltóságos Felsőház! Amikor megköszönöm becses és szíves figyelmüket, amelyet eddig élveztem, csak arra akarok rámutatni, hogy össze kell fognia a magyar mezőgazdaságnak, össze kell fogni azzal a szerencsétlen mezőgazdasági munkássággal és iparossággal, — amint előttem felszólalt igen t. barátom is olyan szépen körvonalozta, — mert a magyar mezőgazdaság és a mezőgazdasági munkásság szoros kapcsolat ban van az iparral és az ipari munkássággal és kezet kézbe téve kell előbbrevinnünk kis hazánknak, Magyarországnak ügyét a jobb és szebb jövendő felé. Ezt pedig csak úgy érhetjük el, ha a gazdatársadalom, amint eddig megbecsülte munkásait, ezután is megbecsüli őket. Akkor akármi fog következni reánk, bizonyára megnyugszunk abban, hogy együtt voltunk, együtt küzdöttünk és együtt is fogunk elpusztulni. A törvényjavaslatot elfogadom. (Éljenzés és taps.) Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr ő nagyméltósága kíván szólni. Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: Méltóságos Felsőház! (Halljuk Halljuk!) A vitának mai előrehaladott stádiumában és ebben 1933. évi december hó 14-én, csütörtökön. az előrehaladott órában méltóztassék megengedni, hogy csak egészen röviden és kizárólag néhány olyan kérdésre válaszoljak, amelyek egyrészt szorosan véve tárcám ügykörébe tartoznak, másrészt pedig amelyekben személyemben aposztróf áltattam. Azokra a kérdésekre, amelyek ennek a törvényjavaslatnak konstrukcionális és pénzügyi felépítését illetik, azt hiszem, a pénzügyminiszter úr fog még a mai napon válaszolni, akivé] ezt a javaslatot előkészítettük, tárgyalás végett az országgyűlés elé bocsátottuk s akivel minden vonatkozásban a legnagyobb egyetértéssel terjesztettük ezt elő. A munkásság képviseletében előttem felszólalt felsőházi tag úr megjegyzésére akarok egészen röviden válaszolni. Ami a Faksz.-kölcsönöket illeti, ezek azért vétettek kivételes elbánás alá, — ezzel nagyon sokat foglalkoztunk, — mert különben, ha ezek a Faksz.-kölcsÖnök nem folynának vissza, akkor nem tudnánk újabb Fakszr-kölcsönöket kibocsátani. Mert hiszen ennek az egész rendszernek az az értéke, hogy abban az arányban lehet újabb kölcsönöket folyósítani, újabb lakásépítési akciókat lebonyolítani, ahogyan ezek a kölcsönök visszafolynak. Ezeknek a kölcsönöknek aem fizetése tehát egyrészt az egyes kisembereknek adandó újabb hiteleket zárná ki, —ami abból a szempontból is, amit a hitel szempontjából említett Mészáros felsőházi tag úr, igen súlyos lenne, — másrészt pedig nagyon sok munkaalkalomtól esnék el a kisiparosság. Ezt akartam csak megjegyzés tárgyává tenni a Faksz.-ra vonatkozólag. Az pedig, hogy a vagyonváltság-föidekből földhözjuttatottak ebbe a rendeletbe nem tartoznak bele, ez egészen más kérdés, ez nem az adósságnak, nem a földteherrendezésnek kérdése, hanem ez egy földbirtokpolitikai kérdésnek egyik utolsó és bizony nagyon rossz stádiumában lévő része és inkább ezen a vonalon rendezhető, mint a gazdaadósság kérdésével kapcsolatosan. Teljesen osztozom azonban abban a nézetében, hogy a magyar földmunkásság teljes sorsközösségben van a földbirtok rentabilitásával. Nagyon jól látjuk ezt, mert hiszen az a prosperitás, amely a földmuukásság egyes részeiben volt, egybeesett a munkásokat nagyobb tömegekben alkalmazott birtokok prosperitásával és ma, hogy ezek a birtokok távolról sincsenek ilyen kedvező gazdasági helyzetben, ezt legelsősorban a munkára utalt munkásság érzi meg és itt egyedüli kivezető útnak megint csak a jobb terményárakat és jobb értékesítési lehetőségeket látom. Mert míg a földbirtokos helyzetének mérlegén, bilance-án lehet segíteni az ipari árak csökkentése révén, lehet segíteni adócsökkentés révén, addig — csakis a munkásság szempontjából — több munkát és jobb napszámot adni, ez még fokozottabb összefüggésben van a jobb értékesítési lehetőségekkel, mint amennyire összefüggésben van ezzel a jobb értékesítéssel magának a birtokn a k prosperitás«, Itt akarok reflektálni Hoyos Miksa gróf úrnak, az Országos Kamara elnökének szavaira, aki beszédében erre helyezte a súlyt. Sokszor i volt már alkalmam beszélni és nyilatkozni a mezőgazdasági termény-értékesítésről. Itt csak azt mondhatom, hogy nem látok mulasztást, amelyet ezen a téren elkövettünk volna, minden lehetőség kihasználtatott, mégpedig mind a financiális eszközök igénybevétele, mind az importnak a mezőgazdasági kivitel szolgálatába való állítása, mind a kereskedelmi szerző' dések révén, hogy valamivel jobb mezőgazda-