Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-49

Az országgyűlés felsőházának U9. ülése 1933. évi december hó 14-én, csütörtökön. 37 évben el tud adni egy 400 kilogrammos növendékállatot, akkor maradna neki 220 pengője. De ebből megint ki kell jönni a vetőmagnak, úgyhogy végeredményben 160 pengője maradna, ebből kell ruházkodnia és megélnie a családjával együtt. Ennek .az emibernek, aki így dolgozott, nincs meg a betevő falatja és arra van kárhoztatva, hogy, bármennyire akar is, nem tud eleget tenni kötelezettségének. Kérdem, hol lesz akkor megint ez a kisember, az a tíz holdas gazda, aki véres, verejtékkel dolgozott és nem tudja 'megkeresni azt, amire szüksége van, ha becsülettel nem tud eleget tenni a védettség által vállalt kötelezettségének? Pedig azt mondom, hogy ez a törvényjavaslat jó. De kicsiségem ellenére bátorkodom előre figyelmeztetni a pénzügyminiszter úr ő nagyméltóságát, tegye lehetővé, hogy amennyiben ezek a kisemberek, de a nagyok is, nem tudnak eleget tenni kötelezettségeiknak, ne hajtassanak végre és ne árvereztessenek el, nehogy megint meginogjon alattuk a talaj, ha a védettség megszűnik, mert a gazda a ibirtokkal él és pusztul. Mélyen t. Felsőház! El kell isméméin, hogy a pénzügyminiszter úr ő nagyméltósága a ruházati akcióval is nyújtott kedvezményeket, de felteszem ,a kérdést, meg tudja-e venni az, a munkás ezt a kedvezményes ruhát? Nem tudja, mert nincs semmi néven nevezendő kereseti forrása. A rendeletben érintik a Faksz.-kölosÖnöket is, amelyekre nézve az van kimondva, hogy a Faksz.-kölcsönök semmiféle néven nevezendő kedvezményben nem részesülhetnek. Kik

f vették igénybe a Faksz.-kölesö nőket? A mezőgazdasági munkások, a szegény emberek. Es ha akkor, amikor ezt 1925-ben és 1926-ban felvették, igenis adtak kedvezményt nekik, mert 5K%-os törlesztésre volt ez a pénz; hol állunk most? Akkor a mezőgazdasági napszám még 3 pengő, 3 pengő 50 fillér volt. Akkor tudott talán még törlesztést fizetni az a Faksz.-házas, de most, amikor 60 filléres és 70 filléres napszámért kell neki dolgoznia, vagy mondjuk rá, 1 pengőért, nem tud annak a kötelezettségének eleget tenni, hogy megfizesse a kamatát, megfizesse a törlesztését. Tehát akárhányszor vidéken járok, látom, hogy mindig Faksz.-házas panaszkodik, hogy mindig a nyakán vannak; «ha erre nem fizetsz, kimozdítunk helyedből», «ha most erre nem, megint». A Damokles kardja mindig ott van a szegény emberek felett, hogy elvágja nyakukat és sohasem biztos az a családi fészek, amelyet alapítottak. Arra kérem tehát a pénzügyminiszter úr ő nagyméltóságát, szívlelje meg ezt. ïm, mint a munkásság szerény képviselője, már az Országos Mezőgazdasági Kamarában is hangsúlyoztam, még mielőtt a gazdavédelmi rendelet megjelent, hogy a Faksz.-házaknál is legyenek méltányos elbírálással, mert az a szegény ember nem tud eleget tenni kötelezettségének és függesszék fel a törlesztéses kölcsönt és alacsony lakbért fizettessenek azokkal, akik a Faksz.-kölcsönt igénybevették mindaddig, amíg a mai helyzet nem javul. Másik kérésem a pénzügyminiszter úr ő nagyméltóságához a következő. Kimaradtak a vagyonváltság-földek, kimaradt azok megsegítése. El kell ismernem, az előző kormányok, amikor a gazdasági helyzet leromlott, rögtön, 1932 január 11-étől azt mondták, nem fizet a vagyonváltság-földhöz jutott egyén mást, mint (használati díjat. Ezt akkor 1 pengő 20 fillérben állapították meg. De akkor még 17 pengő volt a búza és 12 pengő volt a rozs ára. Most egy 15 koronás kataszteri tiszta, jövedelmű föld benne van adóval együtt évente 25—30 pengőben és már egy mázsáért olyan földbérleteket lehet kapni, amilyeneket vagyonváltság-földekül kiosztottak. Itt is tehát az mutatkozik, hogy azok a kisegzisztenciák, akiknek létérdekük az, hogy a kormány hónuk alá nyúljon és fölemelje őket, itt a gazdaadósságok rendezésénél teljesen kimaradtak. Beszélünk arról, hogy támogassuk azokat a kisembereket, beszélünk arról, hogy hónuk -alá kell nyúlni és legyen a földbirtok a magyar kisgazdáké és ne csússzék ki lábuk alól a föld, de ugyanakkor a legninestelenebb egyéneket a gazdaadós-védelmi rendelet nemcsak nem érinti, hanem teljesen kizárja az intézkedésből. Méltóságos Felsőház! Itt fekszik előttem a Magyar Gazdák Szemléje, amelyből kitűnik, — ki van mutatva, hogyan áll 30—40 községnek a munkássága, — hogy átlag egy munkáscsalád minden egyes tagjára csak 15 fillér napi élelmezési díj esik, ha esik. Gondolkodjunk egy kicsit. A múltban, a békeidőben, egy kiló só 12 krajcár volt, tehát másfél kiló búza ára. Most 45 fillér, négy és fél kiló búza ára. Nem tudja az a kisgazda, az a kismunkás magát fenntartani és igazán azt mondom, örvendenék, ha a pénzügyminiszter úr ő nagyméltóságától csak annyit hallanék, hogy erről a kérdésről igenis gondolkozik és igenis akarja az általaim említett szegény emberek helyzetét, intenciója szerint, javítani. De tovább megyek. Most ugyan a gazdaadósok védelméről van szó, de mint falusi embernek kötelességem rámutatni néhány olyan kormányrendeletre is, amely az adózás terén adatott ki. Kétségtelen az, hogy a falun többségben a jóhiszemű adófizetők vannak, de lehetnek bizonyos százalékban rosszhiszemű adófizetők is. Van egy rendelet, amely kimondja azt, hogy akinek az 1932. évben adóhátraléka volt és felajánlott adógabonát szeptember 15-ig, ezt beszámítják neki 12 pengő értékben mázsánként, amennyiben pedig szeptember 20-ig ajánlotta fel, akkor 12.50 pengő értékben, továbbá, ha kifizeti az 1933. évbeli adóját készpénzben, akkor 20% engedményt kap. Akárhány falusi ember jön hozzám, aki panaszkodik amiatt, hogy a végrehajtástól való félelmében eladta a gabonáját és a jószágát és ennek árából az adót készpénzben kifizette s mindennek ellenére csak 2% engedményt kap, a másik pedig 20%-ot. Az egyenlő elbánást kérem azokra a gazdatársaimra is, akiik készpénzben fizették meg adójukat. A saját községemben van legalább 10 egyén, aki 1932. évi adóhátralékát és az 1933. évi adóját megfizette készpénzben és ezeknek azt 'mondotta a jegyző úr, hogy: te kapsz 2%-ot. Most vannak, akik gabonát ajánlottak fel az 1932-es hátralék fejében és december 31-ig az egész évi adójukat kifizették. Ezek 20%-os engedményt kapnak. Azt kívánom, hogy ahogyan az egyiket segíti a kormány, úgy támogassa a másikat is, hiszen aki nem fizet, az azért nem fizet, mert nem tud fizetni, az elemi csapások és a rossz gazdasági viszonyok miatt, tehát méltányos, hogy a kormány az egyenlő elbánást az egész gazdaközönségre kiterjessze. A hitelélet ma teljesen szünetel. Akárhány községben előfordul, hogy amikor az édesapa meghal és a gyerekek osztályra mennek, közjegyzőt kell fizetniök, illetéket kell fizetniök,