Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-68

Az országgyűlés felsőházának 68. ülése később pedig kormányrendeletekkel továbbra, is hatályban tartatott. Megállapítható tehát, hogy ezek a kedvezmények 1929 óta vannak többé-kevésbé változatlan érvényben és az 1929-től 1932-ig bezárólag eltelt négy esztendő alatt összesen 13.8 millió pengőnyi adókedvezmény vétetett igénybe. En hivatalbalépésemtől kezdve törekedtem arra, hogy azt a súly as megterhelést, amelyet igazán nehéz szívvel, de kénytelenek vagyunk a háztulajdonra vonatkozóan fenntartani, a pénzügyi kormány igyekezzék enyhíteni a tatarozás és átalakítás kedvezményezésével, aminek előnyeire az interpellálló felsőházi tag úr igen^ helyesen és részletesen mutatott rá. Ehhez még csak azt akarom hozzáfűzni, hogy a tatarozás r az építőipar megélénkítése révén 40 és egynéhány kisipari ágat is táplál és csak arra mutatok rá, hogy ha van egy mód a gazdasági élet vérkeringésének megindítására, vagy élénkítésére, ezt a módot meg kell ragadnunk. En tehát ennek a tatarozási és átalakítási kedvezménynek híve vagyok és a pénzügyminiszternél is, akkori hivatali elődömnél,, e tekintetben megértést találtam úgy hogy az 1933-as esztendőre mesz•szebbmenő kedvezményt adtunk, mint amilyen előzőleg volt. Ennek eredményeként az 1933-as évben 13.5 millió pengő vétetett igénybe, vagyis egy év alatt majdnem pontosan annyi, mint előzően négy év alatt. Az 1934. évre még tovább fejlesztettük ezeket a kedvezményeket, úgyhogy az 1934-es évre vonatkozóan érvényben állt rendelkezések Európában sehol soha érvényben ïiem volt méretű kedvezményeket biztosítottak az átalakításra és tatarozásra, aminek eredményeként az akkori pénzügyminiszter úrral együtt számoltunk azzal, hogy ebben az esztendőben nem 13.5 millió pengő keretében, hanem esetleg 30—35 millió pengő keretében fognak mozogni ezek a kedvezmények, aminek természetes következménye volt, hogy egészen rendkívüli adókiesésnek kell az állami budgetben mutatkoznia. Ha mégis erre az útra tértünk,, annak a mindennél fontosabb kényszerű szempontok ellenére, hogy a budgetben takarékoskodnunk kell és az adójövedelmeknél is fenn kell tartani a nívót, ezt tettük éppen egyrészt financiális szempontból, a háztulajdonnak sajnos, rendkívüli megterheltségére való tekintettel ennek a tehernek bizonyos nem csekély méretű enyhítése szempontjából és tettük másrészt a nemzeti vagyon, a házvagyon deteriorációjának megelőzése és helyzetének megjavítása érdekében és tettük harmadszor, de nein utolsó sorban azért, hogy a,z építőiparnak s ezen keresztül 40 és egynéhány kisipari ágnak és az egész gazdasági élet vérkeringésének támasztékot, indítékot adjunk, hogy ezzel is jobban és könnyebben tudjunk ezeken a nehéz időkön munkateremtéssel átmenni. Ezzel szemben mit tapasztaltunk az év végén? Azt tapasztaltuk, hogy november 10-ig már a hatóságilag megállapított tatarozási adókedvezmények az év elejétől kezdve 20 millió pengőnyi összegben engedélyeztettek, a számadások már beadattak további 42'4 millióra és előzetes bejelentés történt további 31 millió pengőre, vagyis a mondott időig e kedvezmények: összesen 93'4 millió pengőre rúgtak. Ezek az eltolódások azt hiszem, kötelességévé tették a kormányzatnak, hogy ellenőrizze azt, hogy a maximálisan előirányzott 30 vagy 35 millió, ami már háromszorosa az előző év és majdnem háromszorosa az azt megelőző négy 1935. évi január hó 16~án

} szerdán. 467 év összegének, hogyan emelkedhetett fel 93"4 millióra? Elismerem, 'hogy ebben a számban tévedés lehet annak folytán, hogy az előző évben elvégzett munkák ebben az évben jelentettek be. Lehetséges az is, hogy kétszeres bejelentés történt azáltal, hogy bejelentették a tatarozási hitelkedvezményeknél dis, — mert ilyenek is vannak, amint rá fogok térni — de ezek a hibaforrások meglehetősen szűk körben mozoghatnak, úgyhogy egészen kétségtelen, hogy itt a visszaéléseknek óriási tömegével állunk szemben. E visszaélésekre nézve azt hiszem nem lehet más álláspont, mint az, hogy ezeket meg kell vizsgálni és akik visszaéltek, azok részesüljenek a megtorlásban (Helyeslés.), ellenben a jóhiszemű embereket ne akadályozza e kedvezmények élvezésében az a körülmény, hogy a visszaélők ellen hizonyos eljárást le kell folytatni. Ennélfogva csak egészen, röviden azt jelenthetem be, hogy azon felülvizsgálat során, amely most folyik» egy olyan rendelkezés adatik ki a napokban, amely szerint az adózó a megállapított, de még revízió alá kerülő tatarozási és átalakítási adókedvezményt a februári negyedben érvényesítheti, tehát ő egyelőre még az esetleg magasabban megállapított kedvezmények után fizeti az adót s majd utóbb a felülvizsgálat során fog — ha szükség lesz — helyesbíttetni, vagyis a megállapítások ideiglenesen helyeseknek fogadtatnak el, nehogy a jóhiszemű embereket a természetszerűleg hosszú ideig tartó revíziók révén átmenetileg is baj érje. Azt hiszem, ez megnyugtató rendelkezés. (Ügy van! Ügy van!) A másik panasz az* hogy a fővállalkozókat súlyosan érinti az a revízióval kapcsolatos újabb követelmény, hogy nekik az összes részszámlákat is be kell adniok. Megnyugtathatom a tisztelt Felsőházat, hogy kérdés is meg fog oldódni. A revízió módja az lesz, hogy megfogják vizsgálni, vájjon, a számlázott átalakítás, vagy tatarozás egyáltalában, illetőleg mily mérvben, keresztül vitetett-e és amennyiben e tekintetben észrevétel nem merül fel és az adatok megfelelőknek mutatkoznak, amit szakértők meg tudnak állapítani, a számlakérdéssel nem lesz nehézség. Amennyiben ez a vizsgálat nyilvánvaló visszaélés nyomatékos gyanúját állapítja meg, akkor igazán szigorú eljárás fog folyamatba tétetni. Azt hiszem, ez ellen jóhiszeműen tiltakozni nem lehet. Nem akarok egy szakkérdésben visszaélni a mélyen t. Felsőház türelmével, de egészen röviden megvilágítom azt a kérdést is, hogy az új rendelkezések mellett lehet-e átalakításokat végezni. A helyzet t. i. úgy áll, hogy lehet átalakítási, vagy tatarozási kedvezményt• kérni, ha az évi bérjövedelemnek legalább 15%-át teszi ki az az összeg, amelyet arra fordítanak. Ez változatlanul marad. De éppen ezért megvalósítottuk azt, amit az interpelláló felsőházi tag úr nagyon helyesen mondott, élesebben különböztettünk modernizálás és átalakítás közt egyfelől és tatarozás közt másfelől. Azt mondotta, nem szabad megengedni, hogy egy Eabitz-fal húzásával, egy kis bemeszeléssel, amit ő kendőzésnek nevezett, igényt szerezzenek olyan kedvezményekre, amelyeket csak komoly átépítés, átalakítás esetében indokolt megadni. Ezért azt mondottuk, hogy az átalakítási kedvezménynek csak járuléka a tatarozási kedvezmény, tehát csak akkor vehető igénybe a tatarozási kedvezmény, ha komoly átalakítás