Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-68

468 Az országgyűlés felsőházának 68. ülése történt és a tatarozásra adott kedvezmény I sohasem haladhatja meg az átalakításra fordí­tott összeg 50%-át. Vagyis, ha valaki 10.000 pengőt fordít átalakításra és tatarozásra, eb­ből ennek csak az arányszámnak megfelelő ré­sze, vagyis csak az vehető igénybe tatarozásra, ami a 6.666 pengő fölött van. A másik szabályozás, ami történt, az, hogy nem négy éven át engedtünk levonni 15% -ot, hanem öt éven át engedjük meg a levonást 10%-kai. Tehát mennyi vonható le? Azelőtt le­vonható volt 60%, most levonható 50%. Vagyis, ha valaki 10.000 pengőt fektet (be a tatarozásba és átalakításba, akkor most nem 6.000 pengőt vonhat le, hanem csak: 5.000 pengőt. De meg kell nézni azt az összeget is, amiből levonhat. Az adójából vonhat le. Milyen összeg erejéig? A régi, eddig érvényben állott rendelet szerint levonhatta a maximalster négy évi adóját. Mi­után a levonható adó a bérnek 34%-a, négy év alatt 136%-ot vonhatott le. Vagyis ezt egy pél­dán bemutatva: egy 10.000 pengős évi bért hozó háznál 13.600 pengőt vonhatott le. Az új ren­delkezés 5 évre terjed és e szerint az illető most a bérnek 170%-át veheti levonási alapul, vagyis egy 10.000 pengős évi bérű háznál összesen 17.000 pengő keretéiben vonhat le. Vagyis ép­pen az a, szempont, amire a felszólalt felsőházi tag úr rámutatott, hogy t. i. az összkeret na­gyoibbíttassék, figyelembe vétetett. Megtörtént ez nézetem szerint olyan mértékben, amelyen túlmenni nincsen szükség, de nem is szabad. Még egészen röviden utalni akarok arra, hogy én úgy látóin, hogy a finanszírozás tekin­tetében sem olyan nehéz a helyzet, mint azt felhozni méltóztatott. Mert 20 millió pengő ked­vezményes tatarozást hitel bocsáttatott a köz rendelkezésére azokon a bankihiteleken kívül, amelyeket egyesek egyéb módon vesznek igény­ibe. Ez a hitel bankkamatláb plusz 2'5%-os te­hertétellel jár, amiben már a bankjutalékok is benne vannak. Ebből a keretből kerefcszáimban körülbelül 16*8 millió pengőt használtak fel, tehát rendelkezésre áll még 3'2 millió pengő. Hogy a munkálatokba befektetett költségek­nek egy része nem térül meg, azt én — nagyon sajnálom — természetesnek tartom, mert arra az állam nem vállalkozhatok, hogy az össz­munkálatck költségét megtérítse. Valamit iga­zán a sajátjából is kell a háziúrnak erre a célra áldoznia. En teljesen megértem a felszó­lalt felsőházi tag urat és teljesen egy érzésben vagyok vele abban a tekintetben, hogy ez nem vigasztalás, mert a háztulajdon terhei rend­kívül nagyok. De méltóztassék azért szem előtt tartani, — hiszen ezt a felsőházi tag úr maga is említette — hogy azáltal, hogy az illető ház­tulajdonos modernizálja és tatarozza a házát, jobb alkalmat és eshetőséget kap arra, hogy a lakásokat kiadihassa. Mert köztapasztalati tény, hogy ma egy bizonyos korszerű átalakí­tás és tatarozás nélkül a lakást egyáltalában nem lehet kiadni. Most az a kérdés, hogy az illető ezt esetenkint viszi-e végbe, amikor egy lakó kimegy és új lakót kap, vagy organikusan oldja meg azt az egész házra nézve, mert ha ezt teszi, akkor kedvezményes hitelt kap és ötven vagy negyven százalékot az állam megtérít neki. Lényegéhen ez a helyzet. En tudom azt is, hogy bizonyos határkérdésekben mindezeknél a problémáknál nehézségek vannak és éppen azért különösen az utólagos felülvizsgálásokra vonatkozólag arra kérem a felszólaló felsőházi tag urat, hogy konkrét adataival keressen fel és én a legnagyobb készséggel segítőleg fogom 1935. évi január hó 16-án, szerdán. előbbre vinni a dolgot, há konkrété tudok eze­ken a kérdéseken segíteni. Egyébként az egész dolog rendszerét az adott körülmények között helyesnek és olyan határig elvit tnek tartom, amelyen túl felelősségem tu­datában nem tudok elmenni. Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök: Verebély Jenő ő méltóságát a vi­szonválasz joga megilleti. Verebély Jenő: Nagyméltóságú elnök úr, mélyen t. Felsőház! A pénzügyminiszter úr ő nagyméltóságának válaszát és felvilágosításait köszönettel tudomásul veszem. Elnök: Felteszem a kérdést, inéltóztatik-e a miniszter úr ő nagyméltóságának az inter­pellációra adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, akkor ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Tisztelt Felsőiház! Mindenekelőtt arról a fájdalmas veszteségről kívánok megemlékezni, mely bennünket Antal Gézának» a dunántúli református egyházkerület püspökének decem­ber hó 30.-án bekövetkezett elhunytával ért. Antal Géza, mint családjának több tagja, a lelkészi pálya iránt érzett hivatását követve, a református egyház szolgálatában futotta meg magasívelésű pályáját. Már korán fel­tűnt nagy felkészültségével s jelentős bölcsé­szeti és hittudományi munkásságával. A pá­pai teológiai akadémián hosszabb ideig műkö­dött a teológia, majd később a bölcsészet-ne­veléstan tanáraként. Mint a dunántúli refor­mátus egyházkerület főjegyzője, majd 1924 óta püspöke, kimagasló szerepet játszott a magyar református egyház s elsősorban a Dunántúl kulturális életében. Alapos ismerője volt ko­runk tanügyi, szociális és irodalmi kérdései­nek. Széleskörű tudásával és kiváló szervező­erejével egyházának nagy szolgálatokat tett. Az egy évtizedet meghaladó püspöki működése alatt mindenkor a megértésnek, a türelmesség­nek és az ellentétek kiegyenlítésének híve volt, épp ezért csak igaz barátokat és őszinte tisz­telőket szerzett magának. A magyar igazsá­gért folytatott küzdelmünk fáradhatatlan har­cosát, Felsőházunk pedig értékes tagját veszí­tette el halálával., Nemes emlékének mai ülésünk jegyzőköny­vébein való megörökítését tisztelettel indítvá­nyozom. (Helyeslés.) Méltóztatnak-e indítványomat elfogadni? (Igen!) Ha igen, kimondom, hogy a Felsőház Antal Géza emlékének mai ülésünk jegyző­könyvében való megörökítésére vonatkozó in­dítványomat elfogadta. Ezzel kapcsolatban jelentem, hogy Antal Géza elhunyta alkalmából a Felsőház részvé­tének kifejezéséről, ravatalára a Felsőház ko­szorújának elhelyezéséről, temetésén pedig a Felsőház képviseltetéséről gondoskodtam. (He­lyeslés.) Tudomásul szolgál. Hutyra Ferencnek december hó 20-án be­következett elhunytával a magyar tudományos életnek egyik kiváló képviselője szállt a sírba. Az állatorvosi tudománynak volt európai hírű művelője, kinek elméleti és gyakorlati szem­pontból egyaránt értékes tudományos munkás­sága úgy belföldön, mint külföldön általános elismeréssel találkozott. Elévülhetetlen érdemei vannak a volt m., kir. Állatorvosi Főiskola ki­építése és naggyátétele körül. Gyakran vett te­vékeny részt az állategészségügyet érdeklő nemzetközi tárgyalásokban s egy időben a Nemzetközi Állategészségügyi Bizottságnak el-

Next

/
Thumbnails
Contents