Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-68

466 Az országgyűlés felsőházának 68. ülése 1935. évi január hó 16-án, szerdán. háztulajdonos nem is tudja, hogy mit enged meg ilyenkor, mert ezáltal teljesen elrontják házának a homlokzatát. Költségben ez a munka rendesen elvégezve nem tesz olyan különbséget, hogy azért érdemes volna valakinek elrontani a háza homlokzatát. Ez a kendőzés kapcsolatos a faalkatrészek bemázolásával, amivel azután véget is ér az úgynevezett első stádium. Következik a tatarozásnak,^ illetve modernizálásnak tulajdonképpeni lényege, ami a közművek bevezetéséből áll. Ez már az első momentum a modernizálás tekintetében, amit azután követ a második, az épület tényleges átépítése, mert hiszen a modernizálást nem is lehet elképzelni egy elavult épületben,, ahová külön előszobát, -hallt, fürdőszobát, cselédszobát és mellékhelyiséget nem építenek. Ez az összes falak megbolygatásával kapcsolatos és tetemes költséggel jár. Természetesen kapcsolódik ezzel az első két pont, a közművek bekapcsolása és a kendőzés is, mert ahol modernizálok, ott kénytelen vagyok teljes mértékben rendbe is hozni minden hibákat a ház bel- és külfalain. A tatarozáshoz és modernizáláshoz azonban pénz, és pedig igen jelentékeny pénz kell. Vagyok bátor rámutatni arra,, hogy a bankok ebben a tekintetben — sajnos — igen szűkkeblüek s a tatarozás és modernizálás kérdésében nem mennek tovább egy 10—15—20, legfeljebb azonban 30 ezer pengős kölcsönnél, ezzel is sokat mondtam, mert ezt sem igen adják. Ebből az összegből házat tatarozni kendőzés formájában talán lehet, de modernizálni nem. Egy ház modernizálásához legalább 50—100— 150—200 ezer pengő szükséges, sőt talán még több. Rámutatok példának okáért a Thonetépület tatarozására és modernizálására, amely valamennyiünk szeme előtt folyt le, és amely,, ha jól értesültem, 1,800.000—2,000.000 pengő költséget emésztett fel. A tatarozás és modernizálás egyik súlyos tétele az a magas provízió, amelyet a bankok a kölcsönök után szednek. Nagyon erősen terheli továbbá a bekebelezési illeték, valamint a váltók prolongálása is- Súlyos ezreket tesz ki egy épületnél négy év alatt a váltó prolongálása, ami a kincstárnak viszont megint külön jövedelmet biztosít. A jövedelemadónak ihelytelenül történő levonása is újabb tehertétel. Ugyanis a tatarozási költséget mindjárt az első eszten'dőben levonják és a következő esztendőben ez a tatarozásba befektetett tőke már jövedelemként számít és a háztulajdonos kénytelen utána megfizetni a jövédelmiadót. Ezek dis hozzájárulinak az előbb félsoroltakon kívül ahhoz, hogy a tatarozásba és modernizálásba befektetett tőke nagy része nem térül meg, de ezektől eltekintve kénytelen vagyok külön kiemelni, hogy ezen befektetett tőkének 60%-a, az új rendelkezés értelmében pedig 50% 7a tnem térül m&g a (háztulajdonosnak. Azt )áz adópótlékot adja vissza a magas pénzügyi kormány, lamit tőlem elvesz, amelyre kijelentette, hogy ezt csak egyszer veti ki. Azóta hosszú idő múlt el„ a kivetés folytatólag megtörténik. Az átruházási illeték kivetése nem a forgalmi érték szerint történik, tehát az átruházást nehezíti meg ez az intézkedés is, úgyhogy itt bátor vagyok még visszamenni és rámutatni arra, hogy az új építkezésnek is az egyik főhátránya az, hogy olyasmit produkálni gazdaságilag meg nem engedett dolog, amit értékesíteni és forgalombahozni nem tudok. Rámutatok arra is, hogy a vagyonadó kulcsa igen magas és ezt a vagyonadókulcsot is a magas pénzügyi kormány évről-évre külön állapítja meg. Itten tehát nem látok biztos stabilitást. Ami a tatarozással és a modernizálással kapcsolatban a visszaéléseket illeti, koncedálom, hogy van, sőt tudom, hogy ha egy állami intézkedés létesül, hát bizony, nagyon sokan vannak, — valljuk meg — akiknél az első gondolat az, hogy hogyan lehet ezeket az intézkedéseket kijátszani. Ezeknek a kijátszóknak és visszaélőknek a magatartása hozza azután magával, hogy a becsületes, tisztességes építtetők, tataroztatok és modernizáltatok vallják ennek a kárát. Az olyan intézkedések, amilyenek az új rendelkezések értelmében visszaható erejűek,— ami részben talán helyes, de részben aggályos is — a munkakedvet és a munkaalkalmat is csökkentik. A magam részéről a törvénytiszteletet és a tekintélytiszteletet első és legfontosabb kötelességnek tekintem, azonban bizonyos aggodalom fog el akkor, amikor olyan intézkedéseket látok, amelyek nem fedik a maguk lényegében azt, amit ígérnek, nem fedik annak az intézkedésnek az intencióját. Itt az adómorál jut előtérbe, az az adómorál, amely etikai momentum, de nemcsak etikai, hanem anyagi tekintetben is fontos tényezője az államháztartásnak. Nagyon vigyázzunk arra, hogy ezeket a látszólagos differenciákat, amelyek esetleg alkalmasak az adómorál megingatására, kiküszöböljük és eltüntessük. Az előadottak alapján vagyok bátor a magas pénzügyi kormányhoz, a pénzügyminiszter úr ő nagyméltóságához a következő tiszteletteljes kérdéseket intézni (olvassa): »Van-e tudomása a pénzügyminiszter úr ő nagyméltóságának, hogy a hatályban levő tatarozási és modernizálási rendelkezések alapján komoly tatarozást és modernizálást eszközölni nem lehet? Van-e tudomása, hogy ezen munkálatokat finanszírozni nem lehet? Van-e tudomása arról, hogy az ezen munkálatokba fektetett költségek 60, illetőleg az újabb rendelkezés értelmében most már 50%-a nemi térül meg az építtetőnek'? Van-e tudomása arról hogy a visszaható erejű rendelkezések alkalmasak a legnagyobb bizonytalanságot felidézni? Hajlandó-e a jelenlegi intézkedéseket módosítani és a reális élet (követelményeivel összhangba hozni? (Helyeslés a középen.) Elnök: A pénzügyminisztérium ideiglenes vezetésével megbízott f kereskedelemügyi miniszter úr ő excellenciája kíván válaszolni! Fabinyi Tihamér, a pénzügyminisztérium ideiglenes vezetésével megbízott kereskedelemügyi miniszter: Nagyméltósága Elnök Ur! Mélyen t. Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) Ami azt a kérdést illeti, van-e tudomásom arról, hogy a jelenleg érvényben lévő tatarozási és átalakítási rendeletek alapján nem lehet állítólag tatarozást és átlakítást eszközölni, őszintén azt kell válaszolnom, hogy sajnos, az ellenkezője áll, mert az eddig érvényben állott rendelkezések alapján túlzott mértékben lehetett, illetőleg lehetett volna, ha a visszaéléseknek gátját nem vetjük, tatarozásokat és átalakításokat eszközölni. Ha meg méltóztatik engedni, egynéhány adattal akarok szolgálni. (Halljuk! Halljuk!) A tatarozás és átalakítási kedvezmények intézménye az 1929:XXIX. te. 4. §-án alapszik, amelyet azután az 1930 :XLI. meghosszabbított,