Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.
Ülésnapok - 1931-68
Az országgyűlés felsőházának 68. ülése városban a tatarozási és modernizálási rendelkezések. A háztulajdon mindenkor tetemes részét képezi a nemzeti vagyonnak, amely hosszú évekre, sokszor egy egész életre terjedő munkálkodásnak megtakarított összegét jelenti. A háztulajdon az államháztartásnak is a főpillére, amely mindenkor kivette a részét és kiveszi a részét úgy a békés időkben, mint háború alkalmával a haza oltárán hozandó áldozatokból. Ami a háborús időket illeti, a háztulajdon annyiban vette ki részét, hogy először is a hadbavonultak bérét elengedte, illetőleg csökkentette, másodszor a kommün alatt a háztulajdon elvesztette a bérek száz százalékát, míg 1919-ben, a kommün megszűnése után a házbérek az 1917-es aranyalapnak 5%-ától kezdve az évek hosszú során át lassan-lassan emelkedtek, amíg elérték az 1917-es aranybérek 95%-át. Ezzel kapcsolatban vagyok bátor rámutatni arra, hogy időközben e házingatlanok állagban teljesen lezüllöttek. Fizette a háztulajdon az állami adókat, fizette a közüzemi terheket, úgyhogy ha összeállítjuk azokat az összegeket, amelyeket a háztulajdon évtizedeken keresztül leadott, megállapíthatjuk, hogy tulajdonképpen a háztulajdon különféle formákban, a,dókban és egyebekben saját értékének száz százalékát adta le. A háztulajdon talán az egyetlen tulajdon, amelynek jövedelmét, vagyoni mivoltát eltitkolni nem lehet. A háztulajdon ott áll a, maga meztelen mivoltában, vagyonadói és jövedeilemadói vonatkozásban egyaránt. A háztulajdon volt talán az egyetlen tulajdon, amely évtizedekre visszamenőleg megkötöttségben szenvedett, míg a földbirtok — amelyet ugyancsak nem irigylek, hiszen a földbirtoknak is bőségesen kijut a terhekből — nincs alávetve a, modernizálásnak. Ha a földbirtokot kellő gondossággal és szeretettel keceli a gazda, akkor legalább azt kerüli el, amit a háztulajdonos még így sem tud elkerülni, hogy t., i. a, háza 20—30 esztendő leforgása alatt teljesen elavulttá válik és a háztulajdonos óriási, tetemes költségekkel kénytelen tataroztatni, illetőleg modernizáltatni. Ezenkívül a ház egyike azoknak az objektumoknak, amelyek túladóztatást szenvednek. A pénzügyminiszter úr ő nagyméltósága bölcsen állapította meg azt, hogy a háztulajdon az államháztartás pillére és ha nem tatarozzuk és nem fordítunk rá gondot, a nemzeti vagyon és a, nemzeti jövedelem, tehát egyúttal a kincstár jövedelme is csökken, sőt mondhatnám, teljesen el is vész. A pénzügyminiszter úr ő nagyméltósága bölcsen állapította meg, hogy a 30 éves adómentesség korlátlan mivoltában nem yezet jóra, és a 30 éves adómentességet a házaknál megfelelő formában bölcsen redukálni méltóztatott. Tudniillik ez a 30 éves adómentesség az észnélküli építkezésekre csábít. Harminc évig a kincstárnak nincs jövedelme az új építkezésekből, a főváros kénytelen új közüzemi hálózatot létesíteni tetemes költséggel, a meglévő épületek ósdiak lesznek, nincs jövedelem, megsemmisül a nemzeti vagyon. Az építési érdekeltségek és a háztulajdonosok tulajdonképpen ellentétbe kerülnek egymásai, mert míg az építkezési érdekeltségek az építkezéseket és a, 30 éves adómentességet sürgetik, addig a háztulajdonosok ezzel szemben rámutatnak arra, hogy a házak tatarozása eminens állami s nemzeti érdeket képvisel. Kézenfekvő a megoldás, amely ta1935. évi január hó 16-án, szerdán. 465 tarozásban és modernizálásban nyer kifejezést. Mélyen t. Felsőház! Méltóztassék megengedni, hogy néhány statisztikai adatot mutassak he a mai állapottal kapcsolatban. (Halljuk! Halljuk!) 1928 november havában Budapesten 178 üres lakás volt, 1929-ben 767,1930-ban 1014, 1931-ben 2605, 1932-ben 8067, 1933-ban 12.097 és 1934 májusában már 12.270 üres lakás volt, tehát az üres lakások száma rövid pár esztendő alatt 178-ról 12.270-re emelkedett. Hogy némileg megvilágítsam ezeket a számokat, felhozom azt» hogy ebből a 12.270 lakásból egyszobás 6000 körül volt, kétszobás 3000-en felül, háromszobás 1565, négyszobás 824, ötszobás 326, hatszobás 195 volt. Az összes lakásokhoz viszonyítva százalékban 1934 májusában 4*77% üres lakás volt, ami tetemes, erős feszültséget jelent, mert a nemzetközi szabályok megállapítása értelmében a lakások üressége tekintetében a megengedett latitüd l'5%rot tehet ki. Jóllehet a lakáspiac helyzete ilyen kedvezőtlen, a lakáskeresők igénye mindennek dacára nincs kielégítve. Hogy ugyancsak statisztikai adatokra mutassak rá, az 1930. évi népszámlálás alkalmából 244.251 lakás közül 80.513 lakásnak volt csak fürdőszobája, tehát 163.738 volt fürdőszoba nélkül, százalékban kifejezve 100 lakás közül 33%i-nak volt fürdője és 23'7%-nak volt cselédszobája. Villanyvilágítása nincs 20%-nak, vízvezetéke nincs 23%,-nak, gázvezetéke nincs 62%rnak és W. C-je nincs 46'2%-nak. Ha nézzük ezeket az adatokat, akkor azt látjuk, hogy okszerű átalakítással kettős célt érhetünk el: elsősorban tehermentesítjük a lakáspiacot és csökken az üres lakások száma; másodszor az építőiparnak, nevezetesen az építészeknek, az építési vállalkozóknak, az iparcsoknak és munkásoknak munkaalkalmat létesítünk. Mélyen t. Felsőház! Ha nézzük a tatarozással kapcsolatos kérdéseket, akkor azt látjuk, hogy a tatarozás konzerválja a nemzeti vagyont, munkaalkalmat létesít, rentábilissá teszi az épületeket, és a kincstárnak négy év múlva tetemes jövedelmet biztosít. Ezzel szemben megállapítom itt azt, hogy a háztulajdonosok a tatarozással és a modernizálással óriási rizikót és óriási anyagi terhet vesznek magukra, mert az összes teher és az egész rizikó, amely ebből származik, az ő vállukon van, viszont négy esztendő múlva a kincstár megkapja a teljes adóját, a háztulajdonosok pedig még hosszú éveken keresztül nyöghetik azokat a terheket, amelyek a tatarozással és a modernizálással kapcsolatban rájuk hárulnák. Eámutatok arra, hogy a házbirtok és az építőipar érdeke teljesen azonos, és nagy nemzeti, közgazdasági érdekeket nem szabad feláldozni pillanatnyi haszonért, pillanatnyi érdekekért. Ha ma 30 esztendő« adómentesség alapján megindítjuk az építkezést, ez csődöt jelent az építőiparban, csődöt jelent a lakáskeresésben és az ezzel kapcsolatos kérdésekben. Ami már most ezt a kérdést illeti, a rendkívüli házadómentességet elsősorban mellőzhetetlen és egyetemes közgazdasági érdekek diktálják, nem pedig egyes csoportok érdekei. Magára a tatarozásra vonatkozólag a tatarozás és modernizálás három fajtáját különböztetjük meg. Első fajtája az úgynevezett kendőzés. így nevezem ezt azért, mert látjuk, hogy az állványokat felállítják az épületek elé, de két-három nap múlva újra eltávolítják őket. Ez a kendőzés abból áll, hogy bizonyos seprővel befröcskölik a homlokzatot. Nagyon sok 70*
