Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.
Ülésnapok - 1931-68
464 Az országgyűlés felsőházának 68. ülése 1935. évi január hó 16-án, szerdán. és a vérnek ereje. Ezt az erőt lehet bizonyos időre elnémítani, az energia megmaradásának elvénél fogva azonban elpusztítani sohasem lehet. Ez az erő olyan, mint a kövirózsa: az idők folyamán az igazság érlelő napsugara mellett még a kőből is virággá fakad. Ez az erő és csak ez az erő tudta azokat a csodálatos teljesítményeket létrehozni, amelyek képessé tettek embereket arra, hogy Indiából, Japánból, DélAmerikából százával jöjjenek a Saarvidékre, csak azért, hogy egy porszemmel ők is hozzájáruljanak Németország dicsőségéhez. De ha már itt tartunk, nem feledkezhetünk meg, t. Felsőház, a saarvidéki német katoliÉusok fenkölt gondolkozásáról sem. Amikor hazájuk sorsáról volt szó, Németországban nem a protestáns többségű államot, nem a Hitler-uralom egy ' pár kritizálható vallási rendelkezését látták, hanem az őshazát, amelyben a német léleknek és érzésnek élő és örök szimbólumát látták. De az eredménynél meg kell emlékeznünk a saarvidéki munkásságról, amely közel 60%-át teszi ki a Saar-vidék lakosságának. Amikor a haza sorsáról volt szó, ez a munkásság félretett minden kommunista és marxista ideológiát és a nemzeti érzés kohéziós erejével Németországot juttatta diadalra a népszavazás alkalmából. De vessük fel a kérdést, vájjon mi történt a Saar-vidéken. Semmi más nem történt, mint az, hogy a, nemzetközi politikában beállott méltányosság és józan belátás kinyitott egy zsilipet, amelyen keresztül a 15 év óta rabságban tartott német öntudat és tömegérzés utat talált és igazságot és érvényesülést szerzett önmagának. És akik ezt lehetővé tették, azok igen jól cselekedtek, mert ezzel Európa egyik puskaporoshordóját — mint ahogyan a Saar-vidéket nevezni szokták — tüntették el Európa társadalmából és ezzel igazán az európai béke ügyét szolgálták. Itt elsősorban elismeréssel kell nyilatkoznunk a Népszövetség intézményéről, amely ebben a kérdésben igazán hivatása magaslatán állott. Nem foszthatjuk meg elismerésünktől Franciaország vezető tényezőit sem, akik nem gördítettek akadályt abban a tekintetben, hogy a Saar-vidék lakossága önként, népszavazás útján nyilatkozhassék állami hovatartozandóságáról. De ha ez így van, ha vannak misztikus erők és energiák, amelyek'az- írott törvényeken felül intézik a népek és nemzetek sorsát, akkor a nemzetközi politika irányító hatalmainak ezzel a morális igazságával .számolniuk kell más nemzeteknél is, amelyek hasonló sorsban vannak, mint a Saar-vidék lakossága volt., (Ügy van! Ügy van!) Es itt elsősorban a mi hazánkra,, Magyarországra gondolok, amelyet a trianoni békeszerződés háromnegyedétől fosztott meg és lélekben, érzésben ezer év óta összeforrott polgárok millióit idegen uralom hatalma alá kényszerítette. (Igaz! Ügy van!) Ez a trianoni békeszerződés elszakított országrészeket, amelyek a természetes egységnek legszembeötlőbb mintaképei voltak. Szembeállítottak embereket, akik ezer éven át a legharmonikusabb együttélésben voltak; elszakítottak polgárokat, akiket - a kulturális, gazdasági, történelmi hagyományok szálai örökre egymáshoz fűztek.^ Kérdezem, ha ezzel a mentalitással csináltak meg a trianoni békét és vetették el ennek az országnak sorsát, lehet-e kívánni, hogy béke legyen a Duna völgyében! Mélyen t. Felsőház! Valaki számot vetett és arra a megállapításra jutott, hogy a magyar politika vezető tényezőinek — így talán a Felsőház tagjainak is — közel 50%-a azokon a területeken született és nevelkedett, amelyeket Magyarország testéből kiszakítottak. (Ügy van!) Nincs tehát nemzet a világon, amelynek vezető emberei szívét annyira betöltené a trianoni igazságtalanság fájdalma,, mint éppen a magyarokét. Lehet-e csodálkozni azon a nagy igazságkeresésen, amely a, mi részünkről tizenöt év óta folyik és amely egyedül a revízió megvalósulásában találhat nyugalmat? (Ügy van! Ügy van!) Lehet-e béke a, Duna völgyében mindaddig, amíg a józan belátás alapján Európa vezető férfiai úgy nem csinálnak, mint a Saar-vidéken tették, hogy megnyitják a zsilipeket a, nemzeti lélek leláncolt érzései előtt és utat adnak az igazság és méltányosság folyásának? (Ügy van! ügy van!) Az a meggyőződésem, hogy az a méltányosság és józan belátás, amely a Saar-vidék sorsát eldöntötte, nem elszigetelt jelenség, hanem állandósulni fog a nemzetközi politika életében. Meg vagyok arról győződve, hogy a nemzetközi élet vezető tényezői mindinkább be fogják látni, hogy nem a szuronyok hegyére támaszkodó erkölcsi kényszer, hanem csak a kölcsönös jogegyenlőség alapján való megegyezés hozhatja meg a nemzetek és népek békés együttélését és Európának boldogabb jövőjét. Ezt engedi remélnünk a saarvidéki szavazás eredménye,, erre enged következtetni a közelmúltban lefolyt és a mi nagy patrónusunk, Mussolini által kezdeményezett olasz-francia tárgyalás^ amelynek következménye — erős a reményünk — nemcsak a népszövetségi alapokmány 19. §-ának teoretikus megmentése lesz, hanein a magyar nemzet jogos igényeinek respektálása is. Amikor ezeket a gondolatokat megpendítve leemeljük kalapunkat a saarvidéki ünnepi harangok zúgására, akkor ez nemcsak a Saar-vidék lakossága hősies küzdelmének elismerését jelenti, hanem a magyar jövendő remény teljesebb hajnalhasadását is. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps. A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Napirend előtti felszólalás sem vita, sem tanácskozás tárgya nem lehet. T. Felsőház! Mielőtt mai ülésünk napirendjére áttérnénk, jelentem, hogy Verebély Jenő ő méltósága interpellációt jegyzett' be a pénzügyminisztérium ideiglenes vezetésével megbízott kereskedelemügyi miniszter úrhoz a tatarozási és modernizálási rendelet tárgyában. Minthogy a házszabályok 40. §-a értelmében az interpellációk a napirenden ^évő tárgyalás megszakítása nélkül intézendŐk, ő méltóságának írásban is beadott interpellációja előterjesztésére a szót most adom meg. Verebély Jenő ő méltóságát illeti a szó. Verebély Jenő: Nagyméltóságú elnök úr! Mélyen t. Felsőház! Az állam polgárai és az állam közötti jogviszonyt, az életet törvények és törvényes rendelkezések szabályozzák. Ezek a törvények és törvényes rendelkezések hol párhuzamosan haladnak az állampolgárok érdekeivel, hol ellentétbe kerülnek egymással. Szerény nézetem ^szerint minden kérdést^ jóakarattal, megértéssel és közös megegyezéssel közös nevezőre lehet hozni. A mai nehéz és rossz gazdaságig viszonyok közepette mindenkor dominálja a kérdéseket a munkaalkalom kérdése, amely kapcsolatos a munkáltató, a munkavállaló és a munkás kérdésével. A munkaalkalmak tekintetében igen élénken érdekelnek bennünket különösen a fő-