Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.
Ülésnapok - 1931-67
Az országgyűlés felsőházának 67. ülése országi búzakivitel nehézségeit bizonyos misztikus titokzatosság, bizonyos homály fedi, melynek okát megmagyarázni nem tudom. Egyet azonban bizonyosan tudok, hogy az olaszországi búzakivitelből a magyar gabonakereskedelmet — úgy, mint a múlt évben — ez évben is kikapcsolták. Ezt semmiesetre sem találom helyesnek és megokoltnak. Éppen a napokban kaptam meg a Magyar Mezőgazdasági Társaságnak azt a határozatát, amelyet a kormányhoz is felterjesztett. A Mezőgazdasági Társaság e határozatából legyen szabad két rövid pontot idéznem. Ennek negyedik pontja azt mondja (olvassa): »A gazdák érd ebe, hogy a kereskedelem ne kapcsoltassák ki a gyapjú értékesítéséből.« E határozatnak kilencedik pontja pedig így szól (olvassa): »Módot kell adni a kereskedelemnek, hogy közreműködjék új értékesítési lehetőségek, kiviteli piacok felkutatásában, az árak kialakulásánál, a versenylehetőségek megteremtésénél.« Mélyen t., Felsőház! Ha már a mezőgazdák kifogásolják azt, hogy a kereskedelmet kikapcsolják a kivitelnél, a mezőgazdasági termékek exportjánál, akkor azt hiszem, semmiesetre sem lehet összeegyeztetni nemcsak a kereskedelem érdekeivel, de az ország egyetemes érdekével sem, hogy a kereskedelmet az olasz búzakivitelből teljesen kikapcsolták. Ezek után pedig legyen szabad röviden megemlékeznem Ausztriával való külforgalmunkról is, amely az utóbbi évben szintén »igen« lényegesen leromlott. A múlt évben Magyarország kivitele Ausztriába úgy aranylott az Ausztriából való behozatalihoz, mint 1*7 az l-hez és az Ausztriával fennálló kereskedelmi szerződésünk értelmében a kivitelnek úgy kellene aránylania a behozatalhoz, mint ahogyan 1*1 aránylik az l-hez. Ez az arányszám az év első tíz hónapjában mélyen leesett, mert ma már úgy aránylik kivitelünk a behozatalhoz, mint 1*2 axánylik az l-hez,, vagyis az aktívum 30%-kai romlott le. Ez abszolút számokban úgy fest, hogy a múlt évben, még pedig annak első 10 hónapjában Ausztriából behoztunk 51*3 millió értéket, ez év első 10 hónapjában pedig 63*3 millió értéket, tehát 12 millióval többet hoztunk be Ausztriából már az év első 10 hónapjában, mint múlt esztendőben; viszont kivitelünk Ausztriába az év első 10 hónapjában 86*3 millió pengőt tett ki, míg ez ennek az évnek első 10 hónapjában 79*5 millió pengőre süllyedt le. Mélyen t. Felsőház! Azt hiszem, hogy ezek a számok világosan bizonyítják azt, hogy Ausztriával való kereskedelmi forgalmunk rendkívül kedvezőtlenül alakult, ami annál is súlyosabban esik a latba, mert Ausztria a neki fizetett árak tekintetében is nagyobb előnyöket élvezett ebben az esztendőben. így például Ausztria legfontosabb behozatali cikkében, a műfában, a magyar kormány jóakaratú támogatása mellett 15%-kai magasabb árakat ért el. Távol áll tőlem, hogy ezt kifogásoljam, mert annál a gazdasági egymásrautaltságnál fogva, amelyben Ausztriával állunk, ezt az előzékenységet nagyon helyesnek és szükségesnek tartom a mi részünkről, viszont azt hiszem,, hogy az egész mélyen t. Felsőház egyetért velem abban, hogy a magunk részéről is igényelhetjük azt, hogy Ausztria a gazdaságpolitika és kereskedelmi forgalom terén velünk szemben is a legmesszebbmenő méltányosságot és előzékenységet tanúsítsa. Nem akarom a kereskedelmi politikának 1934 december 20-án, csütörtökön. 459 egyéb, talán kényesebb részleteit is feltárni, már azért sem, mert az előbb voltam bátor megállapítani» hogy az országgyűlés nem alkalmas fórum arra, hogy ilyen kereskedelempolitikai kérdéseket részletesen letárgyalhasson, amelyek kereskedelmi szerződésekkel függnek Össze» vagy azok megkötésével kapcsolatosak. Sajnálattal kell azonban megállapítanom, hogy más fórum sem áll rendelkezésünkre, ahol ezeket a kereskedelempolitikai kérdéseket akár bizalmasan is, szakszerűen letárgyalhatnék. Már pedig, hogy egy ilyen fórumra szükség van, azt legjobban bizonyítja az, hogy az igen t. kormány körülbelül másfél évvel ezelőtt megalkotta a Külkereskedelmi Tanácsot, amely már kezdetben is csak döcögve működött, döcögött pedig azért, mert az abban helyetfoglaló kormány- és hatósági képviselők diplomatikusan elzárkóztak a kérdések tárgyalásának lehetősége elől. Nem tudom, hogy ez avagy rniás okok idézték-e elő,, hogy párhónapi működés után ez a Külkereskedelmi Tanács elaludt, — azt mondhatnám talán, hogy az igen t. kormány elaltatta — mondom, nem tudom megállapítani, 'hogy milyen okból juttatta az igen t. kormány a Külkereskedelmi Tanácsot a mesebeli Csipkerózsika sorsára. Minthogy azonban semmiesetre sem tartom indokoltnak és az ország közgazdasági érdekében lévőnek, hogy az a fórum, amelyet a kormány maga alkotott, amelybe a kormány maga nevezte ki a parlamentnek, a közéletnek, a gazdasági életnek általa megbízhatónak tartott tagjait, nem működik, ezért nem tudom megérteni, hogy miért kell ezt az intézményt szüneteltetni és annak a reményemnek kívánok kifejezést adni, hogy a konmány a dermedtségre ítélt Külkereskedelmi Tanácsot mielőbb ismét életre fogja kelteni. A törvényjavaslatot egyébként, teljes bizalommal elfogadom. (Éljenzés és taps. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Kérdem, kíván-e még valaki a törvényjavaslathoz általánosságban hozzászólani 1 ? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Kíván-e az igazságügyminiszter úr szólani? (Lázár Andor igazságügyminiszter: Nem!) A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom, következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e az egyes külállamokkal való kereskedelmi és forgalmi viszonyaink rendezéséről szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, kimondom a határozatot, hogy a Felsőház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, hogy először a törvényjavaslat címét s azután a szokásos módon, szakaszainak sorszámát felolvasni szíveskedjék. vitéz Görgey László jegyző (olvassa a törvényjavaslat cím\ét és 1—4. §-ainak sorszámát. A Felsőház a címet és az 1—4. §-okat hozzászólás nélkül elfogadta). Elnök: Ekként a törvényjavaslat részleteiben is letárgyaltatván, kérdem a t. Felsőházat, méltóztatnak-e az imént letárgyalt törvényjavaslatot a Képviselőház szövegezése szerinti szerkezetben véglegesen elfogadni, igen, vagy nem? (Igen!) Méltóztassanak azok, akik a törvényjavaslatot végszerkezetben elfogadják, azt felállással jelezni. (Megtörténik.)
