Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-67

458 Az országgyűlés felsőházának 67. ülése 193 U december 20-án, csütörtökön. megszállt területen minden valamire való magyar sajtótermék ki van tiltva, ctt élő véreink tehát az eseményekről és a valóságról tudomást sem szerezhettek másként, mint a hanghullámokon keresztül, amennyiben — úgy hallom, hogy most már eziránt is tettek intézkedéseket — ez még a beosukatás veszélye nélkül egyáltalában lehetséges. A magyar rádiónak ehhez a polémiájához nem akarok kritikai megjegyzést fűizni, csupán egyetlenegy dolgot találtam volna elkerülhetőnek. A magyar rádió, sajnos, egyetlenegy esetben szintén felült egy valótlan hírnek és azt közölte. Ez a valótlanság a cseh rádió valótlanságához úgy aránylik, mint száz az egyhez, vagy talán ötszáz az egyhez. Azonkívül a genfi határozat fordításánál is — elis merem, hogy egy nem lényeges — hiba csúszott 'be a magyar fordításba. Ez azonban azért volt igen nagy baj, mert ezzel a magyar rádió a cseh rádióval való polémiájának erejét gyengítette. Nem azt nézték, hogy ők százszor annyi nem való dolgot közöltek, hanem mindig ezen az egy alaptalan híren lovagoltak és ők vetették szemünkre azt, bogy mi tudva és ferdítve adtuk vissza a fordítást. Lehetséges, hogy abban a lázas atmoszférában, amikor egyik óráról a másikra kellett dolgozni, ilyen hiba becsúszhatott. De én mégis sajnálatosnak tartom, hogy ez megtörtént, és nagyon örülnék, ha a kormány és a rádió vezetősége is még ezeket az apró és jelentéktelen, de ellenfeleink által felfujt kisiklásokat sem követnék el. Mindössze ez volt az, amit most az első alkalommal, hogy az országgyűlés Felsőháza ismét összeült, elmondani akartam. Felszólalásom célja volt: köszönet Olaszországnak, köszönet Lengyelországnak és meleg köszönet az angol parlamentnek, amely igazságunk mellé állott. {Elénk helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra következik Székács Antal felsőházi tag úr ő méltósága. Székács Antal: Nagyméltósága Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) Szontagh ő méltóságának rendkívül érdekes, emelkedett tárgyú és hangú felszólalása után, amely a mélyen t. Felsőházban ünnepélyes visszhangra talált, legyen szabad, röviden, a törvényjavaslattal kapcsolatban most már kereskedelempolitikával foglalkoznom. En a törvényjavaslatot, amely a kormányt felhatalmazza, hogy 1936. év végéig a külállam okkal kereskedelmi szerződéseket köthessen,, elfogadom, egyrészt azért, mert a kormány iránt bizalommal viseltetem, másrészt pedig azért, mert tényleg lehetetlenség a kereskedelmi szerződésekre^ vonatkozó tárgyalásokat a nagy nyilvánosság előtt hosszadalmas parlamenti úton lefolytatni s így az igen t. kormánynak erre a felhatalmazásra szüksége van az ország érdekében. Nincs is semmi okunk ezt a felhatalmazást a kormánynak meg nem adni, hiszen köztudomású, hogy a miniszterelnök úr ő nagyméltósága és kormánya éppen az utóbbi időben a kereskedelmi politika terén számottevő sikereket ért el, ami annál inkább esik latba, mert hiszen ismerjük az Európában uralkodó rendkívül kedvezőtlen kereskedelempolitikai irányaztckat. Az a kereskedelempolitikai vonalvezetés, amely ma, uralkodik, rendkívül hasonlít azokhoz a drasztikus, esztelen soványító kúrákhoz, amelyeket egyesek vonalaiknak korrigálása céljából végrehajtanak,, amely fcgyasztókúrák azonban mindig veszedelmesek. Ugyanezt állíthatjuk arról a drasztikus soványítókúráról, amelyet az európai államok követnek el és amelylyel elérték már azt, hogy a világ kereskedelme rövid öt év alatt egyharmadára süllyedt le és ha ezen az úton haladunk, ha az európai államok nem térnek észre, ha nem fog megszűnni a kereskedelmi korlátozásoknak, az autarchiának a kereskedelempolitikája, akkor Európa katasztrófa felé rohan. (Az elnöki széket Beöthy László foglalja el.)' Igen jelentős eredménye kereskedelempolitikánknak az, hogy sikerült a nemes valutájú országokkal, így nevezetesen Angliával, Svájccal, Franciaországgal, amelyekkel ugyan kereskedelmi forgalmunk lényegesen lecsökkent, az aktívumot a kivitel terén mégis fenntartani, ami lényegesen megkönnyítette legszükségesebb nyersanyagaink behozatalának biztosítását. További és talán sokkal jelentőségteljesebb eredménye a mi kereskedelmi politikánknak és külpolitikánknak a római egyezmény. Ez a római egyezmény a vámpreferenciáknak egészen új mesgyéjét, külkereskedelemünknek egészen új útjait és mondhatnám új korszakát nyitotta meg. Sajnálattal kell azonban megállapítanom, hogy a római egyezmények után is Ausztriával és Olaszországgal fennálló kereskedelmi szerződéseink nem váltották be azokat a reményeket,, amelyeket joggal fűzhettünk volna ezekhez a szerződésekhez. Olaszországgal való kereskedelmi forgalmunk ez évben lényegesen visszaesett, leromlott, úgyhogy jelentékeny passzívum mutatkozik olaszországi kereskedelmi mérlegünkben. Különösen sajnálatos, hogy az olasz szarvasmarhaés baromfivámok emelése következtében állatkivitelünk Olaszországba igen lényegesen lecsökkent. Az Olaszországgal való kereskedelmi forgalomban a múlt évben 10*3 millió pengő aktívum mutatkozott, vagyis 10*3 millió pengővel vittünk ki nagyobb értéket Olaszországba, mint amennyit behoztunk. Ezzel szemben ez év első tíz hónapjában már 8'2 millió passzivum mutatkozik, tehát 18'5 millióval romlott le Olaszországgal való külkereskedelmi forgalmunk. Mélyen t. Felsőház! Az Olaszországgal való kereskedelmi forgalom mérlege még sckkal kedvezőtlenebb képet mutatna, hogyha nem csak a statisztikai hivatal által kimutatott adatokat vizsgálnánk meg, hanem ha megtennők azt, amit szerény nézetem szerint minden esetben meg kellene tennünk, valahányszor kereskedelmi szerződést kötünk és kereskedelmi szerződéseknek eredményeit mérlegeljük és vizsgáljuk, ha ugyanis felállítanánk a gazdasági mérlegét ennek a külkereskedelmi forgalomnak, vagyis megvizsgálnánk azt, hogy mennyi munkabérérték az, amit behozunk, mennyi munkabérérték az, amit kiviszünk. E számok világánál az Olaszországgal elért kereskedelmi forgalmunk még sokkal kedvezőtlenebb színiben tűnik fel. Az előadott számck mindenesetre azt bizonyítják, hogy az Olaszországgal kötött pótszerződés inkább az olasz áruknak Magyarországba való behozatalát könnyítette meg. Legyen szabad az Olaszországgal való kereskedelmi forgalommal kapcsolatban még egy körülményt felemlíteni és ez az, hogy az olasz-