Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-67

Az országgyűlés felsőházának 67. ülése hány, a múltban lezajlott eseményt szóvátegyék. (Halljuk! Halljuk!) Szerény nézetem szerint, hat-hat hónap után az országgyűlés Felsőháza összeül, akkor nem folytathatja munkáját ugyanott, ahol hat hónap előtt abbahagyta és mint egy álmaiból felébredt Kip van Winkle, nem merülhet ki tevékenysége abban, hogy ezeket az egyébként igen érdemes és tiszteletreméltó javaslatokat tárgyalja. Nézetem szerint hiba volna, ha az országgyűlésnek ez a háza első ülés alkalmából szó nélkül és a legkisebb megemlékezés nélkül menne át a múlt heteknek és hónapoknak erre az országra igenis erősen kiható és sz ország egész közvéleményét lázban és izgalomban tartó eseményei felett. Egészen röviden csak a következőket akarom mondani. Az első, amit kötelességemnek tartok itt felemlíteni és amit szóvá akarok tenni, az a köszönet és a hála. A köszönet és a hála a genfi tárgyalások alkalmával barátaink, elsősorban Olaszország és Olaszország nagynevű Dueeja, (Élénk éljenzés.) továbbá Olaszország tomegbízottja, báró Aloisi (Élénk éljenzés.), hathatós és eredményes baráti támogatásáért, amellyel igazságunk mellé állottak és minket, ennek az Európának szegény páriáját támogatásban re szesítették. Hasonló köszönettel tartozom as ezer év óta testvérnemzetnek nevezett Lengyelország (iííje^ésj.főmegbízottjának, ugyancsak baráti támogatásáért. De mulasztást követnék el, h M (I köszönetnél tartva, nem emlékezném meg as angol parlamentről, (Ügy van!) amelynek csaknem egy teljes ülését a különböző felszólalók azzal töltötték ki. hogy Jugoszlávia által megtorlásként kiüldözött véreink érdekeiért szálljanak síkra. Az angol parlamentnek nem veit egyetlenegy pártja sem, amelyből ne akadt volna ebben a kérdésben felszólaló. Pártkülönbség nélkül a konzervatív, a liberális- és a munkáspárt soraiból is hallatszottak olyan, az egész Európát átható és betöltő hangok, amelyek tiltakoztak ez ellen a nem európai módszer ellen s amelyek szívük és emberbaráti szeretetük egész melegével állottak a szegény kiüldözöttek mögé. Jellemző, — és ez ezeknek a felszólalásoknak értékét mégjobban emeli — hogy maga az angol hivatalos világ, maga az angol külügyminiszter is felszólalásában, amennyire ezt a nemzetközi illem ^ és a nemzetközi diplomácia megengedi, kiéreztette és mindenki által félreérthetetlenül, megérthetően sejttette,, hogy az ő szimpátiája is velünk és a kiüldözöttek mellett van. Ezért azt hiszem, hogy a Felsőház minden tagjának érzelmét tolmácsolom, amikor úgy barátainknak, mint az angol képviselőháznak is ezért a támogatásáért, ezért a megértéséért és ezért a szeretetéért leghálásabb s legőszintébb köszönetemet nyilvánítom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) Igen t. Felsőház! A genfi eseményeket és a genfi határozatot csak érinteni akarom. Hogy ebben a kérdésben is felszólalok, azt azzal indokolom, hogy nem tartozom azok közé, akik a kormányt és a miniszterelnök urat árkon-bokron keresztül követik és nem^ tartozom a jelenleg kormányzópárt kötelékébe se, tehát sem pártkötelék, sem egyéb szempontok legjobb belátásom szerint így azén objektív megítélésemet nem befolyásolják. Mégis le akarom szögezni azt, hogy az események megítélésében, nagyjában és lényegében fel

1 fogásom sem a, kormány, sem a kormánypárt felfogásától nem tér el. (Helyeslés a középen.) 193 U december 20-án, csütörtökön. 457 Az adott viszonyok és adott körülmények között, abban az atmoszférában, amikor az igazság maga háttérbe került, amikor nem is keresték az igazságot, hanem a politikai erők hatalmi érvényesülése volt a főszempont, ennél ránknézve kedvezőbb és jobb eredményt alig remélhettünk. (Ügy van! Ügy van!) Nem győzelem, nem diadal, sőt szerintem még nem is siker volt ez a genfi határozat, de a nehéz helyzetből a lehető legtisztább becsülettel való szabadulás. Hasonlókép leszögezem azt az álláspontomat is, hogy mi valamennyien és az ország is csak köszönettel vehetjük tudomásul a külügyminiszter úrnak a genfi tárgyalások alkalmával tett szolgálatait. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps.) Az ő nagy tapasztalata, az ő diplomáciai érzéke, a legnehezebb és óráról-órára, sőt mondhatnám, percről-percre, kaleidoszkópszerűen változó viszonyok között a leghelyesebb és a legcélravezetőbb útnak a felismerése, még a legsúlyosabb invektívákkal szemben is megőrzött nyugalma és higgadtsága segített bennünket ahhoz, hogy ezt az eredményt elérhettük. Nem akarok külpolitikai kérdéseket belpolitikai vonatkozásaikban itt tárgyalni, nem szólok tehát a genfi eseményekkel kapcsolatosan azok belpolitikai hatásáról, azok kritizálását is mellőzöm. Egyetlenegy, talán nem lényeges dolgot akarok ezzel szemközt mégis itt felemlíteni és ez a sajtó és a hírszolgálat. Bizonyára volt más is, aki ez idő alatt nemcsak a sajtót, de a különféle külföldi rádiókat is figyelte. A Spiritus reetornak, Csehszlovákiának rádiója soha annyi hírt a külpolitikáról nem adott, mint Genf előtt, Genf alatt és Genf után. Csodálatoskép éppen a magyar közvetítések számaszaperodott talán öt- vagy tízszeresére. Pozsony és Kassa reggel, délben, este, sőt 'még éjjel is hírek, úgynevezett külügyi negyedórák és egyéb közlemények formájában, csak úgy ontotta a magyar közvetítést. Nem kell mondanom, hogy mindezek a hírek a legszemenszedettehb valótlanságok, ferdítések és rágalmazások voltak. De éppen abból, hogy híreket mondottak kizárólag magyarul, és hogy csehül, szlovákul és németül ugyanezeket a híreket nem ismételték, kitűnik az a tendencia, hogy a mi ottlévő szegény magyar véreink előtt akarták ezt az országot, annak kormányát és hatóságait befeketíteni. (Ügy van! Ügy van!) Büszkén mondják, hogy ők nyugati nemzet és nyugati eszközökkel dolgoznak. Ezért nem ők mondották a valótlanságot, csak hivatkoztak a valótlanságra. Ha a forrást nézzük, akkor mindenki előtt világos, hogy ez úgy keletkezett, hogy Prágában a hírt leadták valamely francia, vagy svájci, a cseh kormánnyal szoros nexusban lévő lapnak és azután a rádióban ennek a lapnak a közleményére hivatkoztak. Ferdítettek, rágalmaztak, valótlan dolgokat mondtak. A határozat meghozatala után magyar nyelven közölték a genfi határozatot. Itt egyes szavakat elhagytak, más szavakat betoldottak, -a mondatfűzést megváltoztatták és ami a fődolog, a határozatnak mindazt a részét, amely feltételes módban van benn a határozatban, jelentő módban adták vissza, vagyis az ő magyar fordításuk szerint a genfi tanács igenis Magyarországot bűnösnek találta és megállapította mindazokat a cseleikmenyeket, amelyekkel Jugoszlávia Magyarországot vádolta. -Természetes és helyes, hogy ezzel szemben a magyar rádió sem maradt szótlan. Hiszen a 69*