Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-67

Az országgyűlés felsőházának 67. ülést tok a zugirászati törvényre, amelyet megalkottunk. Hogy azonban ezt hogyan visszük keresztül, annak ékes bizonyítéka, hogy legutóbb is, amikor egy vidéki megyei székvárosban voltam, láttam, hogy a megyei párttitkár a főispáni hivatalban intézi az ügyvédeket megillető munkakörben a hozzáforduló párttagok jogi ügyeit. Azt nem tudom megérteni, hogy ha mi a zugirászatot tiltjuk, miért ül a főispáni hivatalban a párttitkár, aki azután ott elintézi X-nek, Y-nak panaszát, megy a városházára, megy a bírósághoz, ide meg oda és azokat a. teendőket végzi, amelyeket a törvény szerint az ügyvédnek kell végeznie, ha a fél maga nem végzi. Ezért a párttitkár kapja a fizetést, tehát elveszik a megélhetést attól, aki egy fél életet töltött el azzal, hogy megszerezze az ügyvédi jogtudást és az ügyvédi gyakorlati képességet, hogy a jogkereső közönség szolgálatára állhasson. Ha máshova megyünk, ott találjuk a gazdatitkárokat, ha máshova megint megyünk, ott találjuk a különböző köröknek a jogügyeket intéző titkárait és ha végignézünk, mindenütt ott találunk valakit, aki valamely egyesületi vagy politikai megbízás címén csupa ügyvédi dolgot intéz el állandóan. De továbbmegyek, mélyen t. Felsőház. Ne méltóztassék rossznéven venni, hogy ezt megemlítem. Mi magunk is, főleg pedig a mélyen t. Képviselőháznak tagjai szinte kényszerből a választókkal szemben állandóan kijárnak, közbenjárnak és elintéznek dolgokat. Ezáltal nagy, sokszor milliós ügyekben azokat a teendőket végzik, — akárhányszor jogi képesítés nélkül — amelyeket nagyon hosszú, nagy gyakorlattal ibíró ügyvédnek kellene elvégeznie. Ez nemcsak elveszi a kenyerét annak az ügyvédségnek, amely amúgyis nehéz gondok között van, hanem egyúttal elveszi azoknak a képviselőknek és más közfunkcionáriusoknak idejét attól, hogy a saját dolgukét elvégezzék, hogy a törvényhozás termében törvényhozássá] foglalkozzanak, mert ehelyet minisztériumokban és máshol kijárásokkal kell foglalkozniuk. Mélyen t. Felsőház és t. Törvényhozás! Vegyük komolyan a törvényeket, a zugirászati törvényt is. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy mi mindnyájan zúgirászok lettünk, de azt mondhatom nyugodt lélekkel, hogy mi is megszegjük ezt a törvényt, mert azáltal, hogy beleavatkozunk mások munkakörébe, elvesszük a kenyeret azoktól, akiknek ez élethivatásuk volna. Nem hiszem, hogy valaki is megengedné, hogy mi most operáljunk, vagy belgyógyászati tevékenységet végezzünk csak azért, mert választóink erre megkértek. Epp így megérdemli az ügyvédség is, hogy védelemben részesüljön. Mélyen t. Felsőház! A másik az, hogy jobb atmoszférát szeretnék éppen a kormány részéről is az ügyvédséggel kapcsolatban akkor, amikor arról van szó, hogy az ügyvédség költségeit kellene behajtani. Legújabban a gazdavédelmi rendelet ugyanis egyszerűen kimondotta, hogy az ügyvédi munkadíj összege sem hajtható végre, mert ez is moratórium alá esik. Megértem, hogy nagyon sokan — főleg az adósok — haragusznak az ügyvédekre. Megértem azt is, mikor a hitelezők haragusznak az ügyvédekre azért, amiért az adósok nem haragnnsznak. Az adós haragszik, ha sikerül behajtani a követelést, a hitelező pedig akkor haragszik, ha nem sikerül behajtani. így az ügyvéd állandóan Scylla és Charibdis között jár. Megcsinálni azt, hogy a független magyar ; 193% december 20-án, csütörtökön. 453 bíróság által az ügyvéd részére jogerősen megállapított költségek követelését egyszerűen egy kormányrendelet folytán ne lehessen behajtani és ugyanakkor abba a helyzetbe hozni az ügyvédet, hogy segélyért menjen nemcsak az ügyvédi kamarához, hanem a székesfővárosi étkeztetési akciójához is ebédjegyekért és a Népszállóba menjen lakni: ez azt hiszem, annyira méltánytalan dolog, hogy joggal kérhetem a kormányt, hogy most, amikor úgy is szükség van arra, hogy a moratóriumi rendeletet módosítsák, ebben a tekintetben épp úgy kivételt tegyenek, amint kivételt tettek más megérdemelt munkadíjak behajtása körül. Azt is megértem, hogy a gazdavédelem címén, amely mellett annakidején magam is felszólaltam, éppen a moratórium érdekében nem lehet mindent behajtani> hogy ne lehessen a gazdát a költségek behajtásával esetleg tönkretenni, de est modus in rebus és én éppen azt kérem a mélyen t. igazságügyminiszter úrtól, hogy éljen is azzal a modus-szal, amely mellett a gazdák érdekei is megvédetnek, de amely mellett a munkáját tisztességesem elvégző ügyvéd is meg tud élni. Egy másik kérésem az, hogy méltóztassék a ma fennálló, illetőleg érvényben lévő ügyvédi rendtartást végrehajtani. Ha ezt végrehajtani méltóztatik, a kormány ebben szintén támogatásunkra, nagy segítségünkre lesz, anélkül, hogy bárkit is megterhelt volna. A mai nehéz pénzügyi és adóügyi törvények és rendeletek között egészen természetes, hogy jogvédelemre szorulnak az adózó polgárok és ha ilyen ügyekben vagy egyéb közigazgatási ügyekben ügyvéd útján fordul valaki a hatóságokhoz, méltóztassék annak a hatóságnak azt az ügyvédi megbízást olyan komolyan venni, mintha ez a bíróság előtt történnék. Ne történjék meg az, hogy »ügyvédeket és ügynököket« nem fogadnak; ne történjék meg az, hogy az ügyvédi ellenjegyzéssel beadott kérelemre, fellebbezésre vagy panaszra egyszerűen a félnek kézbesítsék ki a választ, nehogy amikor az ügyvéd a tisztességesen készített perirat vagy fellebbezés címén a munkadíjat kiérdemelte volna, a fél azt higyje, hogy az ügyvéd nem csinált semmit, mert nem neki, hanem a félnek kézbesítik ki a felsőbb hatóságok határozatát. Ezek nagyon egyszerűnek látszó kérdések, de ha egyszerűek is, mi, akik az életnek ebben a részében is benne vagyunk, annyira fontosaknak tartjuk, hogy ne méltóztassék rossznéven venni, ha az eddigi kérelmek sikertelensége után ma a törvényhozás színe előtt hozzuk ezt fel, mert a segítésnek ez a módja az, amely az önérzetet sem sérti és amely polgártársainkat és az ország lakosságát sem terheli. Még egy tiszteletteljes megjegyzésem van, .Jóllehet, az ügyvédség állandóan kellő védelemben részesül a bíróság előtt, mégis szeretném, ha valahogyan megszűnnék az a ma, sajnos, fennálló kellemetlen helyzet, amely a bíróságok és hatóságok előtt az ügyvédek szereplési lehetőségét kettéválasztja. Eégebben az volt a helyzet, hogy voltak jogtudó és kevésbé jogtudó ügyvédek, ma pedig úgy van, hogy vannak ügyesebb és kevésbé ügyes ügyvédek. (Egy hang a középen: Vannak ügyetlenek is!) Az ügyetlen ügyvédekről nem beszélek. Ha pl. valakinek az ítéletét kihirdették és kihirdetés után öt perc múlva az akták elvesznek, (Lázár Andor igazságügyminiszter: Ilyesmi nem fordul elő!) akkor azt mondják, hogy a pervesztes fél ügyes ügyvéddel rendelkezik. Ha megtörténik az, hogy a törvény ellenere egy felto-