Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-65

420 Az országgyűlés felsőházának 65. ülése burgonyából, tengeriből, rozsból is a többi mezőgazdasági cikkből ered. | Waldbott Kelemen igen t. tagtársam volt szíves felszólítani arra, hogy üljünk le a zöldasztalhoz és tárgyaljuk le azt a kérdést sine ira et studio. En a magam részéről készségesen leülök vele tárgyalni ebben a tekintetben, kötelességem is ez és már a múltban is tettünk errevonatkozólag különféle kísérleteket, de amíg a borérdekeltség azon az állásponton áll, hogy aszesztermelésnek elveszi azt az egyedüli lehetőségét, amely az életfenntartásához szükséges, addig nem lehet tárgyalásra leülni, hanem be kell látniok, hogy más utat és más formát kell keresni ennek a mindenek felett álló igen fontos kérdésnek megoldása szempontjából. T. Felsőház! Buday-Goldberger igen t. tagtársam volt szíves beszédében többek között ! azt mondani, hogy (olvassa): »... különösen az j utóbbi időben a politikai élet színterén a hazai ipar, tehát országunk ezen fontos gazdasági I ága legjobb és legtisztább meggyőződésem sze- | rint a legkülönbözőbb oldalról erős és gyakran I indokolatlan támadásoknak van kitéve.« Más vonatkozásban pedig Székács Antal a követke- ; zőt mondotta (olvassa): »Hoyos Miksa gróf úr j ő méltósága, rendkívül sajnálom, hogy nincs jelen,« — viszont én szintén rendkívüli módon sajnálom, hogy ő nincs jelen ma, (Derültség. I — Tovább olvassa): — »midőn néki válaszolni j óhajtok, helyesnek, szükségesnek és időszerűnek találta azt, hogy a Mezőgazdasági Kamara ! elnöki székéből támadást intézzen a kereskede- I lem ellen. Azt hiszem, hogy ezzel az agresszív általánosítással, amely kívánta, hogy a keres- | kedelemben tisztulási folyamat hajtassék , végre, a gróf úr nem tett jó szolgálatot sem a \ mezőgazdaságnak, sem a társadalmi békének j és nem tett jó szolgálatot az objektív igazság- : nak sem.« Igen t. Felsőház! Lesztek bátor szósaerin. j felolvasni azt a kijelentést, amelyet az Orszá- j gos Mezőgazdasági Kamara elnöki székéből j errevonatkozólag tettem és az igen t. Felsőház j elbírálására bízom azt, hogy ez a ki jelentésiem í agresszív volt-e, igen vagy nemi? Hozzá kívá- i noun tenni még azt is, igen t. Felsőház, hogy . én attól félek, hogy ezek az urak nem olvasták el az én kijelentéseimet, hanem kijelentéseimre j egyedül és kizárólag az egyes újságok által ; közölt és a cikk felett elhelyezett címek tették j figyelmessé őket, amelyekben — majdnem imán- j den újságban — az volt: »Az Országos Mező- ! gazdasági Kamara elnökének éles támadása az . ipar és kereskedelem ellen«. Ha meg méltóztatnak engedni, felolvasom, hogy mit mondtam. , (Halljuk! Halljuk. — Olvassa): »Ámbár sokkal j inkább elfoglal bennünket a mezőgazdaság élet- I halál küzdelme, semhogy tisztára közgazdasági : elgondolásokból is időnk ós kedvünk volna j idegen területekre kalandozni, mégsem hagy- j ható említés nélkül az az idegesség, ami a leg- j újabb időkben különösképpen megnyilvánul | más gazdasági ágak, nevezetesen az ipar és a kereskedelem képviselői részéről. A gyáripar ] képviselői részéről idegesség mutatkozik abból a feltevésből, hogy a magyar társadalom iparellenes. Nem kell mondanunk, hogy a társadalom feltételezett iparellenes részié alatt minket kell érteni, mert hiszen a mezőgazdaság védelmében mi voltunk kénytelenek síkraszállhi nem egyszer, sőt mindennapos küzdelemben vagyunk állandóan azzal az üzletpolitikával szemben, amelyet .a gyáriparnak éppen a íme193Ip. évi június hó 21-én, csütörtökön. 'zőgazdákat érintő részeinél tapasztalhatunk! Nem tagadjuk, hogy súlyosan kifogásoljuk a mesterséges eszközökkel, vámokkal és kartellmegállapodásokkal erőszakosan fenntartott túlimagas ipari árakat. Kifogásoljuk, mert nem tartjuk összeegyeztethetőnek a gazdasági élet összhangjával és sérelmesnek tartjuk a mezőgazdasági termelés érdekeire, de az ellen, hogy ebben iparellenes felfogás van, tiltakoznunk kell. Közgazdasági korlátoltság volna részünkről az iparellenes felfogás, mert mi is a gazdasági élet minden termelési ágának arányos és párhuzamos kibontakozásában látjuk a gazdasági élet és a nemzet egyetemes érdekét. Ebben a felfogásban örömmel látjuk a magyar iparnak az utolsó évtizedben mutatkozó nagy fejlődését. Büszkék vagyunk ebben az országban imindenre, ami fejlődést és gazdasági erősödést jelent, úe a .gazdasági érdekek legbecsületesebb harcában sem lehetünk annyira türelmesek, hogy Összetett kézzel nézzük a gyáriparunkban mutatkozó mai üzletpolitikát. Nem a gyáripar ellen, hanem az itt kialakult üzletpolitika' és árpolitika ellen van a magunk részéről kifogásunk és éppen gyáriparunk megbecsülésében nem érthetjük meg, miért kell a mi iparunknak annyival drágábban termelnie, mint más országok azonos iparágainak«. Ebben a pár mondatban lefektettem a magam szerény felfogását azokkal a jelenségekkel szemben, amelyekkel lépten-nyomon és mindennap találkozunk. Én nem iparellenes politikát folytattam ebben a tekintetben, de — bocsánatot kérek — azt már nem lehet mondani, hogy az ipari cikkek árai rendkívül kedvezőek volnának a magyar mezőgazdaságra vonatkozólag, (Úgy van! Ügy van!) aminek, sajnos, éppen az ellenkezője áll. {Igaz! Ügy van!) Majd így folytattam (olvassa): »A kereskedelem részéről még nagyobb az idegesség, valahányszor a mezőgazdasági termények kereskedelmi forgalmának rendezésében valamit akarunk. Ezen az oldalon sokkal érezhetőbb az idegesség, mert a gazdasági élet mai iránya az abszolút értelemben vett egyéni kereskedelmi szabadságnak tényleg nem kedvező. Ez nem rajtunk múlik. A nemzetközi kereskedelem ma már jóformán mindenben korlátokat szab a kereskedelemnek nemcsak a lebonyolítható forgalmi mennyiséget illetőleg, de igen sokszor az árak tekintetében is. így tehát a szabad verseny nem érvényesülhet a régi értelemben. Export-kereskedelmünk éppen a kereskedelem akadálytalansága érdekében rendezést kö vetél, belső kereskedelmünkben pedig egyéb okokból szükséges a rendezés és a tisztulási folyamat. A legutolsó népszámlálási adatok szerint az utolsó évtized folyamán csökkent a mezőgazdasági lakosság számaránya, mert a kedvezőtlen termelési viszonyok folytán kevesebb ember talált megélhetést a mezőgazdaságban és lényegesen megnövekedett a kereskedő-elem. Mit jelent ez a csökkenő vásárlóképesség korszakában? Jelenti a kereskedelem túlterheltségét, a közvetítő- és detail-kereskedelem túltengését, kárára a fogyasztásnak és kárára a termelésnek. Ezen túltengésnek korlátokat szabni a termelésnek és fogyasztásnak együttes érdeke, de érdeke magának a kereskedelemnek is.« Ezt voltam bátor a kereskedelmre vonatkozólag elmondani. Ezzel kapcsolatosan kezembe került a Budapesti Hirlap június 15-i száma, amelynek közgazdasági rovatában egy kis, »A gazdák és