Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-65

Az országgyűlés felsőházának 65. ülése 1934-. évi június hó 21-én, csütörtökön. 421 kereskedők« című közlemény a következőkép hangzik (olvassa): »A Fővárosi Kereskedők Egyesületének ülésén Vértes Emil elnöki megnyitóbeszédében foglalkozott Hoyos Miksa, az Omge. elnökének — a cikkben így van — a kereskedelemre vonatkozó beszédével. Tiltakozott ama beállítás ellen...« stb., (olvassa): »ellenben rámutatott arra, hogy a kereskedelemben nagyon sok nem odavaló és a kereskedelem által el nem ismert elem keveredett bele, amelyet a legális kereskedelem maga sem ismer el kereskedőnek. Kiemelte, hogy a kormány ...« stb. Igen t. Felsőház! En nem tartom magamat bűnösnek abban a tekintetben, amit különösen kiemelt Székács Antal ő méltósága, igen t. tagtársam, ha azt mondtam, hogy tisztulási folyamatnak kell végbemennie, mert nemcsak ebben az újságban, hanem másutt is, maguk a kereskedők állapítják meg igenis, hogy tisztulási folyamatnak kell végbemennie. Itt van egy másik lap, nevezetesen az Iparos és Kereskedő Napló, mint a Pesti Napló melléklete, amely június 19-iki számában szintén azt mondja, hogy: »tényleg sok a kereskedő.« Másrészt őszintén bevallom, nem múlik el hét, hogy három-négy különösen^ exporttal foglalkozó kereskedő meg ne jelennék az Országos Mezőgazdasági Kamarában és azt a kívánságát ne fejezné ki, hogy tegyünk már valamit abban a tekintetben, hogy oda nem való elemek ne exportálhassanak, azért, mert ezek nemcsak az ő üzletüket rontják el, hanem maguknak a gazdáknak árát is rontják azáltal, hogy ők bele akarnak kapcsolódni ezekbe az exportüzletekbe. Nem rendelkezvén azonban olyan összeköttetéssel, mint amilyenekkel a legitim kereskedelem rendelkezik, kénytelenek ennek következtében áruikat olcsóbban odaadni, aminek következménye az» hogy nemcsak annak a kereskedőnek rontják a pozícióját, aki rendszeresen, a régi tapasztalatok és a régi összeköttetések alapján helyesen és jól bonyolítja le az ő üzletét, hanem azoknak a gazdáknak is, akiktől ezek a kereskedők árut vesznek, mert természetszerűleg ezek így kevesebbet kapnak portékájukért. Ennek következtében, úgy gondolom, kötelességszerűen jártam el, amikor ezeket a jelenségeket kiemeltem, hozzátévén azonban azt, hogy én soha kereskedelemellenes politikát nem folytattam, mert magam is tudom, hogy különösen ezekben a nehéz időkben á magyar mezőgazdaság éppen a kereskedői elem leleményességére, tisztességére és ügyességére van ráutalva, amely kereskedelem nélkül ő azokat a piacokat, amelyekre szüksége van, meg sem tudja találni, fel sem tudja kutatni. Éppen úgy távol áll tőlem, hogy a gyáripar ellen szóljak valamit. En csak a gyáripar árpolitikája ellen szóltam és azt hiszem, nem indokolatlanul, mert ennek bizonyítására itt vannak a statisztikai adatok. Akkor, amikor az őstermelés az utóbbi tíz esztendőben majdnem 7 százalékkal alább szállott, ezeknek az embereknek valahol el kell helyezkedniök, ezek az emberek természetszerűleg legnagyobbrészt a kereskedelemben, bizonyos vonatkozásban az iparban találnak elhelyezkedést, mindenesetre ezentúl azok is a magyar mezőgazdaság fogyasztói lévén, mint egy igen értékes elem, tiszteletben tartandók. Azt hiszem, igen t. Felsőház, hogy elnöki megnyitóm e részének felolvasásával — remélem legalább — Székács ő méltóságát is meggyőztem arról, hogy ő talán nem volt helyesen informálva és azt hiszem, meggyőztem az igen t. gyáripar jelenlévő illusztris képviselőit is, hogy itt gyáriparellenes politikáról sz,ó nem lehet, mert ezekben a nehéz időkben minden néven nevezendő gazdasági tényezőnek össze kell fognia és közös erővel, de megértéssel kell ezeket a nehéz terrénumokat művelni és ezeket a nehéz kérdéseket megoldani, amelyeknek megoldása nélkül jobbrafordulás el sem képzelhető. (Az elnöki széket Beöthy László foglalja el.) Befejezésül, igen t. Felsőház, méltóztassék nekem megengedni, hogy néhány szót szóljak magáról a kamarai intézményről. Be akarom jelenteni, hogy éppen most, a legutóbbi időben folytak le a kamarai választások és a mezőgazdasági bizottságokba, a járási és vármegyei bizottságokba való különféle választások is. Mindig és minden körülmények között iparkodtam és iparkodtunk mindannyian, akik a mezőgazdasági kamarai intézménnyel bármilyen viszonyban állunk, hogy minden néven nevezendő politikától mentesen kezeljük ezeket a kérdéseket és kizárólag arra törekedtünk, hogy odavaló, gerinces és használható emberek kerüljenek be, hogy hivatásuknak minden vonatkozásban megfeleljenek. Sajnálatomra meg kell állapítanom, hogy ez az ország nem minden részében sikerült. Szerencsére csak igen kis mértékben, tatalán a választások 5 százalékában voltak olyan jelenségek, hogy a politika is szerepet játszott, ott pedig, ahol a politika szerepet játszott, ezek a választások abszolúte rosszul, abszolúte helytelenül sikerültek. A vidéki kamarák nagyon helyesen és nagyon jól készítették elő ezeket a választásokat, amennyiben ők hosszú évek tapasztalatai alapján kikeresték maguknak azokat az embereket, akikre már vártunk, hogy bekerüljenek a kamarába. Ezek az emberek, hála Istennek, — amint mondtam — 95 százalékig bejöttek. Ott, ahol politikát kevertek bele, természetesen — és ez különösen az első és második kúriában volt észlelhető — felborult a lista, amely fel volt állítva. Még nem jöttek fel egészen az Országos Mezőgazdasági Kamarába a megválasztottak jegyzékei, de annyi megállapítható, hogy nem kerültek be azok az emberek, akiket ismernek, akikről tudják, hogy bizonyosan jó eredményeket tudnak produkálni, hanem bekerültek ismeretlen emberek, akik közül, nem mondom, lehetséges, hogy egyik-másik talán be fog válni, de esetleg azt is fogjuk róluk tapasztalni, hogy nem fognak beválni. Azt akarom itt kiemelni, hogy ahol politikát kevertek bele a kérdésbe, valószínűleg nem úgy sikerült a megoldás, mint ahogyan annak sikerülnie kellett volna. Ezzel a kérdéssel kapcsolatosan volna egy nyomatékos kérésem a földmívelésügyi miniszter úrhoz. Kérésem, amely a magyar mezőgazdaság érdekében áll, az én felfogásom szerint a következő volna: legyen szíves előteremteni azokat az anyagi eszközöket, amelyek ennek az intézménynek jó és helyes működése érdekében szükségesek. Normális viszonyok között el lehet — bocsánat a kifejezésért — vurstlizni, úgy, ahogyan ma vurstlizunk ezekben az intézményekben, de minél nehezebb a helyzet, minél komolyabb a szituáció, minél nagyobb -problémákkal áll szemben az ember, annál erősebb, annál 'szorosabb kontaktust kell fenntartania a mindennapi élettel. Ez pedig kizárólag 63*