Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.
Ülésnapok - 1931-65
Az országgyűlés felsőházának 65. ülése amely szám lecsökkent 9700-ra, tehát egyötödével az utolsó félév alatt. így tehát nem tízezrekről, nanem sokkal kevesebb üres lakásról van szó. Ha figyelembe vesszük, hogy Budapesten körülbelül 250.000 lakás van, akkor még ez az egy tízezres szám sem volna nagy szám, összesen 4%-át jelentené az Összes lakásoknak. Ha azonban figyelembe vesszük azt, — mint ahogy úgy is van, — hogy egész csomó lakás hasznavehetetlen, rossz, csákányra érett, akkor ez a szám lényegesen redukálódik. Ügy vagyunk a lakásokkal, mint egy látszólagos hadsereggel, amelyben van egy csomó rokkant katona, féllábú vagy félkarú ember, aki nem számíthat kombattánsnak, mert az, hogy katonasapkát és uniformist hord, Önmagában még nem jelenti a katonát. így vagyunk a lakásokkal is. A lakásoknak igen nagy tömege, merem állítani Budapesten egyharmada olyan, amely az újbóli felépítésre teljesen érett. De a dolognak szociális vonatkozása is rendkívül nagy. Mióta ez a rendelet megjelent, az építő érdekeltségek körében az izgalom nőttön-nŐ. Mert minél jobban megvizsgáljuk a rendeletet, annál inkább jutunk annak a megállapítására, hogy annak eredménye és> hatása egyáltalában nem lesz. Méltóztassanak megengedni, hogy annak ellenére, hogy bizonyítani fogom, mennyire nem lesz hatása, kiemeljem azt is, hogy van benne egy nagyon méltánylandó és helyes intenció és egy másik nagyon helyes intézkedés is. _Ezt elismerem 1 . A helyes intenciója a rendelkezésnek abban áll, hogy míg ; a múltban a régi, elavult házak újból való felépítésével szemben a mindenkori kivételes adómentességi rendelkezések a legnagyobb nehézségeket támasztották, addig a jelen esetben a rendelet igyekszik a régi házaknak újból való felépítését lehetőleg megkönnyíteni. De ez csak látszólagos hatást jelentene, mert másrészt ugyanezeknek a házaknak bizonyos magasságát írja elő, amely magasság az építési szabályzatnak megfelel és amellyel tulajdonképpen lerontja az eredeti tendenciának kedvező hatását. Kétségtelenül helyes a rendeletnek az a másik intézkedése, amely megszünteti azt a régi bizonytalanságot, hogy a múltban csakis a teljesen befejezett építkezés után tudta meg az építtető, vájjon a rendkívüli adókedvezményeket megkapja-e vagy sem. Ebben a tekintetben rendkívül sok vexaturának vált kitéve, mert a rendeletek rendszerint különbözőképpen voltak értelmezhetők és még az adóhatóságok részéről is különbözőképpen ér.telmeztettek, úgyhogy ez nagyon sokszor súlyos kellemetlenségeket vont maga után. Sokszor építési átalakításokat kellett végeztetni igen nagy költséggel, aminek az építtető semmi hasznát nem látta. Ezt a régi, rossz dolgot megszünteti a rendelet azzal, hogy kötelezi az adóhatóságot az építési engedély megadásakor arra, hogy 15 napon belül adja tudtára az építtetőnek, hogy vannak-e és miféle megjegyzései a tervvel szemben. Ez mindenesetre tiszta helyzetet teremt, amiért mi nagy köszönettel tartozunk a pénzügyminiszter úr ő excellenciájának. De ez az egyedüli tevőleges értéke a rendeletnek. Es engedje meg a pénzügyminiszter úr, hogy belebocsátkozzam bővebben a rendeletnek, többi részeibe és nagyon kérem a pénzügyminiszter urat, hogy kritikai megjegyzéseimet vegye figyelembe. Elsősorban kifogásolnom kell, hogy a renlÚSIf. évi június hó 21-en, csütörtökön. 413 delet a vidéket teljesen elhanyagolta. A rendelet egyesegyedül Budapest székesfővárossal foglalkozik; a vidékre nem terjed ki, holott a vidéknek épúgy szüksége van támogatásra, mint a fővárosnak, építkezési irányban is, de az általános fogyasztóképesség emelése szempontjából is. Nem hiába sürgették a vidéki ipartestületek, számszerűit 395-en, az erre vonatkozó kormányintézkedéseket, mert egyesegyedül ezektől várták az építkezési akció megindulását. A vidékre nézve, sajnos, ez a kedvezmény kimaradt és félő, hogy ennek folytán a vidéki építkezések teljesen meg fognak szűnni s ezzel sok ember kenyerét veszti. Amennyire tudom, — jól-e vagy rosszul, nem tudom, — a pénzügymini satérinmb an az illetékes tényezők azért negligálták a vidéket, mert abból a feltevésből indultak ki, hogy a rendkívüli adókedvezményeket egyesegyedül a spekuláció használja ki, spekuláció pedig ilyen szempontból csak Budapesten van. A vidék akkor épít, amikor szüksége van rá és ott épít, ahol szükség van rá, tehát teljesen mellékes, van-e rendkívüli adókedvezmény vagy nincsen. A magam részéről kétségbevonom, hogy a pénzügyminisztériumnak ezek a megfigyelései helytállóak lennének, mert ha helytállók volnának, akkor a vidéki érdekeltségek semmi esetre sem indítottak volna akkora akciót hónapokon keresztül és semmi esetre sem mutattak volna ilyen izgatott hangulatot e rendelet megjelenése után. Ha azonban mégis a pénzügyminisztériumnak volna igaza e tekintetben, akkor már csak a lelkek megnyugtatása céljából is indokolt lett volna, hogy vidékre is kiterjesszék ezt a rendeletet, mert hiszen ez akkor rizikóval nem járt volna. Legfeljebb nem építettek volna semmit ennek alapján, ellenben a jóindulat meglátszott volna. Nem kételkedem ugyan a jóindulatban, kétségtelen, hogy a pénzügyminiszter úr részéről megvan a jóindulat, de felfogásom szerint ő súlyos tévedésben van e kérdés tekintetében. A fővárosra vonatkozóan az a megjegyzésem, hogy túl szűken szabta meg a pénzügyminiszter úr az adókedvezményeket. Ügy értem ezt, hogy túl szűk területre korlátozta ezeket a kedvezményeket. Teljesen kizárta a kedvezményből azokat a területeket, amelyek a Nagykörúton túl vannak, valamint a sűrűn beépített részen túl lévő területeket, amelyek leginkább alkalmasak családiházak építésére. Ezt hibának tartom. Igaz, hogy szállóigévé vált a külterjes építkezések meggátlásának szükségessége. Ez minden további vizsgálat nélkül vált szállóigévé és mindenkor úgy állították be, mintha a külterjes építkezések súlyosan megterhelnék a főváros lakosságát. Méltóztassék megengedni, hogy a kérdést objektíve megvizsgálva kijelentsem, hogy túlzott fontosságot tulajdonítanak e kérdés keretében a megterhelésnek. A külső területek közművei az útburkolatból, csatornázásból, víz-, gáz- és villanyvezetékből állanak. Az első kettőnek, az útburkolatnak és a csatornázásnak költségeit mindig az útmenti ingatlantulajdonosok viselték és viselik, mégpedig a járda költségeit három méter szélességben, a kocsiútnak költségeit négy méter szélességben, úgyhogy normális szélességű utak költségeit teljesen az útmenti ingatlantulajdonosok fedezik. A csatornázás költségeit — normális mértékben, mint amilyenek a külső területeken vannak -^ ugyancsak teljes egészükben az útmenti ingatlantulajdonosok fedezik. Víz-, gáz- és villanyvezetéket pedig csak akkor fektetnek le, ha a kérelmezők, vagyis ismét az útmenti ingatlanig*