Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-65

414 Az országgyűlés felsőházának 65. ülé, tulajdonosok ezeknek rentabilitását előre garantáljak. Méltóztatnak tehát látni, hogy a közmüvek költségének szempontja semmiképpen sein szolgált reá, aminek okából ez a terület a jelen kedvezményből elejtetett. Viszont meg kell állapítanom azt, hogy ezáltal elsősorban a családi házak építése súlyosan megnehezittetett, holott ezek létesítése inkább nemzeti érdek- lenne; másodsorban pedig súlyos értékeltolódások is következtek he, mégpedig a külső területek, a kisegzisztenciák kezében lévő külső telkek terhére és a belső telkek javara, ami semmi .esetre sem helyes, mert a kisegzisztenciákat részben nemcsak súlyosan érinti, hanem sokszor talán el is pusztíthatja. A rendelet nem intézkedik a Tabánról, az Erzsébet sugárútról, az Andrássy-út meghoszszabbításáról, a Horthy Miklós-híd budai hídfőjének környékéről, holott ezek a területek is támogatásra szorulnának. Nem akarom ezzel azt mondani, hogy ezek a területek agyonépíttessenek, sőt ellenkezőleg, éppen a Tabánra vonatkozólag az a véleményem, hogy a Tabánkérdés csak úgy lesz helyesen megoldva, ha a Tabán legnagyobb része parknak tartatik fenn és csupán csak a perifériákat engedik beépíteni, mégpedig penziókkal, szanatóriumokkal és szállodákkal, egyébként azonban a Tabán teljes egészében maradjon meg parknak. Nemcsak azért kívánatos ez, mert ez különleges szépsége lenne a fővárosnak és a főváros végre belső területén is hozzájutna egy nagy parkhoz és ez a rész az idegenforgalom szempontjából a fővárosnak újabb nevezetessége lenne, hanem azért is, mert ha fürdőváros akarunk lenni, ebben az esetben gondoskodnunk kell a betegek részére egy vízszintes sétányról is, amilyen idáig azon a környéken nincs, mert a Gellérthegy oldala vízszintes sétánynak nem minősíthető. De van egy más szempont is, amely a Tabán ilyeténvaló kialakítását indokolttá teszi és ez az, hogyha itt nem parkot készítünk, hanem a kerület beépíttetik, akkor valószínűleg évtizedeken keresztül hasonló képet fog mutatni, mint az idő előtt lebontott Nemzeti Színház szomorú telke, mely a főváros szégyenfoltja. Tehát nem az agyonépítés céljából, hanem egyébként mégis bizonyos támogatásra szorulnak ezek a területek és ezért sajnálom, hogy a rendeletből kimaradtak. Kernelem azonban, hogy ezekre vonatkozólag később fognak intézkedések történni. Ha mármost a .rendelet remélhető és valószínű hatásfokát vizsgálom, akkor a lehető legszomorúbb perspektívákhoz jutok, súlyos csalódások érnek, mert a belső területen a fejlesztésre szánt utcákban, ahol csupa magas, tehát drága építkezésről van szó, súlyos tokek szükségeltetnek, melyek azonban rendelkezésre nem állanak. Miután pedig építési hitel sincs, alig képzelhető el, 'hogy beépüljenek ugyanazok az ingatlanok, amelyek a közelmúltban magasabb adómentesség mellett nem épültek be. Legalább is így anyagi, pénzbeli támogatás nélkül alig képzelhető el, hogy az építkezés ezen a területen jelentkezzék. A külső területek pedig, amelyeknek családi házakkal való beépítéséhez kevesebb tőke szükségeltetik, amely kevesebb tőke itt-ott talán rendelkezésre is áll, azért nem fognak megépülni, mert most a kedvezményekből teljesen kihagyattak. Méltóztatnak tehát látni, hogy ez^ a rendelet egyáltalában nem szolgálja az építőtevékenységet, az építő ipart, az építészek, a mérnökök életlehetőségeit, hanem felfogásom szee 193If. évi június hó 21-én, csütörtökön. rint bár formailag megjelent, inkább teljesen a háztulajdonosok kívánságainak tesz eleget, akik nem akarnak építkezést látni. Felfogásom szerint — egészen hibás elgondolásból, mert tapasztalati tények igazolják, hogy minden építési konjunktúra alkalmával elsősorban a jobban kereső emberek imagasabb lakásigényeit elégítik ki és ilyenformán elfoglalják azokat a lakásokat is, amelyek ma üresek 'még magasabb lakbér mellett is, mert meg tudják fizetni. A háztulajdonosok felfogása tehát hibás, azonban kétségtelenül igaz az, hogy az Ő ingatlanaik adó- és magánterhek útján .túlzottan vannak megterhelve. Az adók tekintetében teljesen osztom azt a felfogást, hogy a 8.4%-os szükségadó mentől hamarább töröltessék el, de szükséges, hogy a magántartozásokat is csökkentsék, mert teljesen indokolatlan az, hogy amikor a kölcsönt nyújtó pénzintézetek a zálogleveleket már visszavásárolták a külföldön a névérték egyhányadáért, ugyanakkor még mindig névérték mellett terheljék meg a kölcsöntvevők ingatlanait. Ez bizonyos rendezést igényel, az ilyen tartozások összegét le kell szállítani. Teljesen indokolt továbbá a háztulajdonosoknak az a kívánsága is, hogy kényszerárverésen a házadóalap tízszeresén alul ne legyen szabad eladni házaikat. Hiszen a vagyonadó szempontjából legalább is tízzel szokták a íházadóalapot megszorozni, ha tehát azon alul adják el a házat, akkor az illető tulajdonos igazságtalan vagyoni károsodást szenved. A háztulajdonosok igen nagy része azonban egészen jogtalanul áll elő követelésekkel, mert ne feledjük el, hogy nagyon sok háztulajdonos az infláció idejében szerezte meg ingatlanát egy tál lencse ellenében, illetve sok millióért ugyan, de valorizáltan kiszámítva, a békeértéknek legfeljebb egytizedéért. Hasonlóképpen nagyon sok háztulajdonos van, aki jelzálogtartozását a mellénye csücskéből, úgyszólván semmivel fizette ki. Felfogásom szerint ezek óriási nemzeti ajándékhoz jutottak, ezeknek tehát követelőzésre nincs joguk, legfeljebb azoknak van, akik ebbe a két kategóriába nem tartoznak. Mindennek ellenére elismerem és hangsúlyozom, hogy az építési érdekeltségeknek is érdeke, hogy a házakat rentábilisakká tegyük, mert ha *nem rentábilisak többé, akkor hiábavaló minden legmesszebbmenő építési adókedvezmény is, építkezés többé nem lenne. Mélyen t. Felsőház! A Mérnöki Kamara április 6-án tartotta rendkívüli közgyűlését, amelyen rendkívül sok felszólalás hangzott el. Mindegyik felszólalás tenorja és konklúziója az volt, hogy munkát, munkát és niunkát kérünk. Minden felszólaló a maga mérnöki szakmájának megfelelőleg elősorolta azokat a munkafeladatokat, amelyek hiánytpótlók, amelyek sürgősek, amelyek sok embert foglalkoztatnak és amelyek közvetve vagy közvetlenül rentábilisak is. Önmagukért, családjuk jövőjéért való aggodalom, a helyzet kedvezőbbé tételének akarása jellemezte ezeket a beszédeket és meg kell állapítanom, hogy teljesen jogosultan és indokoltan, mert bármikép is nézzük a helyzetet» az fldéítiségtelen és bizonyos, hogy a mostani nehéz gazdasági viszonyok — Trianon eliminálásán kívül — egyesegyedül a munka útján gyűrhetők le. Munkára szükség van és az a mi végtelen szerencsénk, hogy rendkívül sok munkafeladat van is. Ezt nem szabad lebecsülnünk. Hogy