Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-65

4Í2 Az országgyűlés felsőházának 65. ülése IdÉh. évi június hó 21-én, csütörtökön. igero, a balatoni kultuszt és a balatoni forgalmat kell kiépíteni, hogy ezen az alapon is az ország valami jövedelemhez jusson. A jelek szerint a kereskedelemügyi miniszter úr működése és ezirányban kifejtett tevékenysége bizonyos eredményeket ígér és én hálás köszönetet mondok a Balatoni Szövetség nevében is ezért az elgondolásáért, hogy az idegenforgalom által nemcsak a fővárosnak, hanem a vidéknek is akar bizonyos új jövedelmet szerezni. A miniszterelnök úr ő nagyméltósága április 19-én a Képviselőházban tartott beszédében, a gazdasági érdekképviseletről szólva, egy kicsit igazságtalan volt a gazdákkal szemben, (megvádolta a gazdákat, hogy nem mozdulnak, nem élnek elég eleven életet és részben ők maguk az okai annak, hogy a világválságot nem tudják jobb eredménnyel megúszni. En azt tapasztalom, hogy a mai fiatal nemzedék nagyon szívesen dolgozik, nagyon sokat tesz, fárad, igényeit nagyon leszállította. Az, hogy nincs meg az anyagi siker, részben talán ennek a túlbuzgóságnak az eredménye, amikor t. i. úgy látszott, hogy valaki intenzívebb gazdálkodással előbbre jut és többet tud keresni, akkor belemásztak az adósságba, földet is vettek, gépeket is vettek, szóval adósságot csináltak, de nem könnyelműen, hanem látszólag produktív célokra és most ennek az adósságnak az áldozatai. A gazdavédelmi intézkedések, különösen a kamat leszállítása mindenesetre igen hasznos és nagy segédeszközök voltak és ezért az ország színe előtt is mindig hálás köszönetet mondhatunk a kormánynak és kérjük, hogy mivel ez a mostani esztendő ilyen rossznak ígérkezik, az ezekkel a védelmi intézkedésekkel járó kötelezettségeket ne hajtsa szigorúan végre, hanem inkább legyen belátással és ezt a védettséget, mint egy kicsit komplikált moratóriumot, hagyja meg továbbra is legalább is addig, amig elviselhető lesz a teher, amint a gazdák egy jobb esztendő, vagy valami más segítség folytán megkönnyebbülnek. A miniszterelnök úr azután folytatólag azt mondotta, hogy a bajnak az is az oka, hogy nincs modern szellem, kívánja, hogy modern szellem hassa át a gazdatársadalmat, elevenebb életet kíván, sok az érdekképviselet, amelyek nem viszik előbbre, hanem inkább hátráltatják a dolgokat, sokszor egymással sem értenek egyet, csak egy érdekképviseletre van szükség, tehát reformpolitikát akar ezen a téren.. En a miniszterelnök úrnak ezt a kijelentését szívesen látom és elfogadom, annyival is inkáblbv mert 1927-ben első felsőházi felszólalásomban kifejezést adtam annak, hogy a gazdaközönséget valahogyan meg kell szervezni. Akkoriban erre nézve adtam is be egy határozati javaslatot, amelyet azonban az akkori földmívelésügyi miniszter úr és az akkori kormány nem fogadott el. Hogy ez az érdekképviseleti kérdés a most meglévő intézmények, a mezőgazdasági kamarák, az Omge., a gazdasági egyesületek és az ide számítandó gazdasági felügyelőségek egyesítése által hogyan, miképpen és egyáltalában megoldhato-e, azt nem tudom és ebben a tekintetben hiába is tennék propoziciót, mert úgyis, ha ebben a kérdésben valami történik, akkor ezt nem tőlem kérdezik. A földmívelésügyi miniszter úr, akivel nemrégiban volt alkalmam és szerencsém erről az ügyről egy küldöttség fogadása alkalmával értekezni, szintén tett ilyenféle kijelentést. Nekem csak az a tiszteletteljes keresem, hogy igenis ezt a gazdaközönségre nézve hasznos és fontos gondolatot tegyék megfontolás és tárgyalás anyagává, hogy esetleg ebből reánk nézve valamilyen üdvös eredmény származzék. Erre nézve a Felsőház engedelmével egy rövid határozati javaslatot is nyújtok be. (Olvassa): »Felhívja a Felsőház a kormányt a gazdasági érdekképviseletek egységes megszervezésére és ezzel kapcsolatban az 1920. évi XVIII. tc.-nek a jelenlegi gazdasági viszonyoknak megfelelő megváltoztatására.« T. Felsőház! Ezeknek rövid előadása után — bizalommal a kormány iránt — ismétlem, a költségvetést elfogadom és kívánom, hogy a gazdasági év jobban sikerüljön, mint ahogy ezt én most különösen adóügyi szempontból és a költségvetés aktivitása szempontjából kifejtettem és hogy a gazdasági érdekképviseleteknek az említett módon való megvalósításával a gazdaközönség hazafias kötelességének mind adózási, mind más tekintetben mégis eleget tehessen. (Elénk helyeslés, éljenzés és

4 taps. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Hoepfner Guidó ő méltósága. Hoepfner Guidó: Nagyméltóságú Elnök TJr! Mélyen t. Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) A pénzügyminiszter úr ő nagyméltósága multheti felszólalása közben, amikor a kapitalisztikus gazdálkodásról beszélt, kijelentette, hogy a kormány az egyéni kapitalisztikus rendszer elvi alapján áll, vannak azonban esetek, — az élet .szokta ezeket előhozni, — amikor a kormány és az állam is kénytelen befolyni és irányítani némelykor a gazdasági életet

% Egy ilyenféle esetet látott ő abban, hogy az építési tevékenység a múltban a pénzügyminiszter úr ő nagyméltósága felfogása szerint túlzott termelést produkált és ennek folytán a kormánynak az építési tevékenység további irányításába be kellett folynia és nem volt módjában a kért 30 évi adómentességet — amely a múltban fennállott — meghosszabbítani, hanem kénytelen volt egy újabb rendeletet kiadni, amely inkább városfejlesztési, városrendezési szempontból volt irányadó és amelyről elismerte, hogy annak folytán az építő tevékenység meg fog csappanni, azonban azt teljesen nem vágja el. A pénzügyminiszter ÚT Ő excellenciája engem apsztrofált és választ adott arra a beszédemre, amelyet akkor még nem mondtam el, de amelyről képzelte, hogy az lesz, — mint ahogy az is lett, — hogy én kénytelen leszek a nagyrabecsült pénzügyminiszter úr ő excellenciájának felfogásával szembehelyezkedni. Igen t. Felsőház! Ez a kérdés nem olyan egészen egyszerű és nem is alárendelt kérdés. Az építőipar tevékenysége, mint méltóztatnak a múltból tudni, befolyását érezteti a gazdasági élet minden területén és ennek folytán nemcsak a közvetlenül érdekeltek szociáis kérdését jelenti, hanem sokkalta szélesebb terjedelemben érezteti a maga hatását, ennek folytán ez a kérdés közelebbről vizsgálandó meg. Ha szabad a pénzügymini«zter úrnak egyik állítására hivatkoznom, amely lehet, hogy talán osak véletlenségből történt meg, amelyben azt mondotta, hogy Budapesten a lakásoknak »tízezrei« állanak üresen és ebből vonja le a maga következtetéseit, nekem a pénzügyminiszter úrral szembe kell helyezkednem, rektifikálnom kell állítását, mert a múlt évi őszi statisztika kerek 12.000 üres lakásról tudott,