Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-65

Az országgyűlés felsőházának 65. ülése 1934-. évi június hó 21-én, csütörtökön. 409 korolhatja, mert még nines megkoronázva. A megkoronáztatásnak előkészítése és keresztülvitele — ez a restauráció. Ezt vallja minden legitimista különbség nélkül, vagyis ez a legitimizmus elve. De a legitimisták között mégis van némi különbség. Megemlítem, hogy a legitimista tábor óriási nagy, nagyobb, mintsem .talán az a köznek tudatában van. A nagy legitimista tábornak egy kisebb frakciója azokból áll, akik j a restauráció kérdését minden áron siettetni akarják. Amellett népgyűléseken és^ pártvacsorákon nem mindig egészen szerencsésen járnak el, mert nemcsak saját személyüknek ártanak, hanem szerény nézetem szerint a legitimizmus népszerűségének is ' azzal, hogy nyugtalan elemeknek tűnnek fel és a népesség azt hiszi róluk, hogy ők a legitimizmus f megtestesülésének képviselői. A legitimistáknak egy másik frakciója legitimista létéből kifolyólag lelkiismereti meggyőződésének tartja, hogy mindent leszavazzon, amit a kormány az országgyűlés elé hoz. Végül következik a legitimistáknak harmadik frakciója, merem állítani, zöme és nagy többsége. Arra nézve, hogy milyen nagy ez a tábor, merek hivatkozni ismét Berzeviczy Albert ő excellenciája ! szavaira, aki azt mondotta: »Nem hiszem, hogy \ az országban sokan vannak, akik a szabad ki- j rályválásztásnak hivei«. Ennek a nagy tábor- j nak, amelynek én is szerény tagja vagyok, ne- j vet szeretnék adni : ezek a legitimistáknak hallj j gató és várakozó tagjai. Hallgató és várakozó tagjainak pedig azért szeretném nevezni, mert | ők az előbb nevezett két frakcióval magukat ] teljesen azonosítani nem akarják. Nézetünk | szerint a legitimizmus nem pártkérdés, ez elvi j kérdés és hitvallás. (Ügy van! a jobboldalon.) \ Ez az elv és hitvallás minden párt keretén be- I lül megélhet és hathat. (Elénk helyeslés a ; jobboldalon.) Ismétlem vezérem, gróf Károlyi ! József ó méltósága szavait, hogy: semilyen j politikai párt kötelékébe nem tartozik, meggyőződése minden befolyástól és részrehajlástól mentes. Ismét visszatérek Berzeviczy ő excellenciája beszédének egyes pontjaira. A következőket mondja (felolvassa): »A trónfosztó törvényt én is olyannak tekintem, amelyet az erőszak és a kényszer hozott létre, amely nem felel meg az igazi nemzeti akaratnak, amely ennek következtében erkölcsi alappal nem bír és amelyet én is eltörlendőnek tartok, mihelyt annak eltörlése lehetséges. Méltóztassanak azonban tekin tétbe venni, hogy itt sok egyébről is szó van.« Egy másik helyen mondja ( felolvassa)'. »Ezek a dolgok ma nincsenek tisztázva. Nézetem sze rint ezek iránt kell nekünk magunknak megállapodásra jutnunk, a közvéleményt megnyer nünk ennek a tervnek, amelyet magunk elé tűzünk és Ausztriával megegyeznünk.« (Báró Fiáth Pál: Ez Ausztriára vonatkozik, összeköttetés Ausztriával! — A szónok tovább olvassa); sHa ezek megtörténtek, akkor lesz ideje annak, hogy a külföld beleegyezését is megnyerjük, ami — azt hiszem — akkor nem is lesz olyan nehéz. Kénytelen vagyok ragaszkodni ahhoz az esredül helyes felfogáshoz, amely nem antilegitimisztikus felfogás,« — mondja^ ő excellenciája, — »hogy a restauráció kérdése ma aktuálisnak nem tekinthető.« Mélyen t. Felsőház! A fentieket, valamint a Balogh Jenő ő excellenciája által kifejtetteket 100%-ig aláírom és meggyőződésem, hogy azt aláírja az általam előbb említett legitimista tábor nagy zöme is. Ellenben bocsásson meg nekem Berzeviczy ő excellenciája, akire hivatkozom, ha fejtegetéseit befejezem, vagyis olyan merész vagyok én, aki ő excellenciájának kimagasló alakjával szemben nagy semmi vagyok, hogy a fent idézett szavaiból a konklúziót levonom. Vájjon ki hivatott és képes azt a helyzetet előkészíteni és kifejleszteni, amelyet ő excellenciája a restauráció előfeltételének minősített? Ki teremthet rendet belföldön a törvényhatóságok terén, ki egyezhet meg Ausztriával, ki nyerheti meg a külföld beleegyezését a restaurációhoz 1 Csakis a m. kir. kormány és annak nagyméltóságú miniszterelnöke. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) A miniszterelnök úr ő excellenciája körülbelül három hónappal ezelőtt, körülbelül a következőket mondotta: — én rövidítve adom vissza a szavait — a királykérdés egy kártyalap. Ebben az adu-ász a restauráció. Ezt az aduászt én nem teszem félre, hanem beleteszem és ha az ország előnye megkívánja, akkor ezt az adu-ászt ki is játszom. Bocsánatot kérek, a vérbeli játékos az adu-ászt nem teszi félre a lapjába azért, hogy esetleg alkalmazhassa, hanem az egész játékát úgy építi fel, hogy az aduászt a legnyomatékosabban használja. (Ügy van! Úgy van! taps a jobboldalon és a középen.) Azóta, amióta ő nagyméltósága a miniszterelnök úr ezeket mondotta, változás állott be, hiszen már a tegnapi beszéde is egy bizonyos változást tüntetett fel. Idézem megint — mert ma folytonosan idézek — gróf Mikes püspök úr ő excellenciájának szavait, hogy: »Bár a fal még fennáll, de rés van rajta törve, amelyen keresztül kezet foghatunk.« Ha a miniszterelnök úr ezt az előkészítést vállalja, ami neki tulajdonképpen kötelessége, mert hiszen az ország többségének ő a reprezentánsa, abban az esetben, ha az ország többsége akár lassú folyamatban, akár gyorsabb folyamatban a restaurációt kéri, akkor ő hivatott ezt kezdeményezni. Ha tehát a miniszterelnök úr ezt megteszi, ha ő hajlandóságát kifejezi arra, hogy ő ezeket az előkészületeket, .amelyeket Berzeviczy ő excellenciája szükségesnek mondott, magára vállalja, akkor nincs többé fal, akkor meg vagyok győződve arról, hogy a legitimisták száz százalékig mögéje fognak állani. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Kérdem, vájjon a nemzeti egység összekovácsolása nem volna-e ilyenmódon a legkönnyebben keresztülvihető? Lehetne-e szebb szerepet és hivatást elképzelni egy ország miniszterelnöke számára, mint azt, hogy a király vissza jövetelét bevezesse, keresztülvigye, befejezze és azzal tetőzze be, hogy a királyt a koronázási dombra kalauzolja? Egy másik témához igazán csak két szóval akarok hozzászólni. A miniszterelnök úr ő nagyméltósága kilátásba helyezte rövid időn belül egy új választási rendszernek a »megalkotását. Erre nézve sem akarok szót vesztegetni, mert gróf Károlyi József ő méltósága körülbelül azt mondotta el, amit én most mondani akarok. Teljes megnyugvással várnám azt az új választójogi rendszert, ha megelőzőleg a Felsőháznak a Képviselőházzal való egyenjogúsága törvénybe iktattatnék. (Helyeslés.) Mélyen t. Felsőház! Végül még csak pár rövid szóval meg akarom említeni a hitbizományi kérdést, amelynek megoldását a miniszterelnök úr ő nagyméltósága szintén kilátásha helyezte. Nem tudom még, milyen alakja lesz ennek a hitbizományi törvényjavaslatnak, ennélfogva nehezen szólhatok hozzá. De egynek örültem és ez az, hogy tegnap a miniszter-