Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.
Ülésnapok - 1931-65
410 Az országgyűlés felsőházának 65. ülést elnök úr ő nagyméltósága azt fejtette ki, hogy ő még a kisbirtokos-hitbizománynak is barátja. Árra kérem a miniszterelnök úr ő nagyméltóságát, hogy a törvényjavaslaton belül olyan intézkedések is legyenek, hogy, a középbirtokok, a kisbirtok és a parasztbirtokok is hitbizományokká alakíthatók át. (Elénk helyeslés.) Amit még elmondani akartam, amint bevezetésemben említettem, azt töröltem, mert ismétlésekbe nem akartam bocsátkozni. Független meggyőződéssel és befolyástól ment részrehajlatlansággal mély tisztelettel kijelentem, hogy a költségvetést elfogadom. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Malatinszky Ferenc ő méltósága. Malatinszky Ferenc: Nagyméltóságú Elnök Ur! Mélyen t. Felsőház! A vita és az idő előrehaladottságára való tekintettel igen röviden csak néhány adóügyi és gazdaérdekképviseleti j kérdéssel akarok foglalkozni. Hozzáteszem, i hogy Magyarország mostani helyzetében igazán kiváló szerencse, hogy Imrédy Béla ő nagyméltósága a pénzügyminiszterünk^ mert az ő tudása, körültekintése, takarékossági elhatározása nagy szerencse az országra nézve, j mert az talán a gazdasági válság megúszásá- j nak egyik módja és eszköze lesz. De nemcsak a pénzügyminiszter úr, hanem az egész kormány is jószándékú tevékenységet fejt ki, aminek már vannak is bizonyos eredményei úgy belpolitikai, mint külpolitikai vonatkozásokban. Amidőn ezt elismerem, kijelentem, hogy a költségvetést elfogadom. Ennek dacára a költségvetés összegét és az ezzel kapcsolatos adófizetési terheknek a nagyságát figyelembevéve, az adózás kérdésében vannak bizonyos aggályaim a jövőre nézve, különösen azért is, mert az idei — most már kénytelenek vagyunk beismerni — gazdaságilag legalább is gyenge, ha nem is egészen rossz esztendő igen kétségessé teszi azt, hogy lesz-e a nemzeti jövedelem annyi, hogy ebből az adókat megfizetni és így a költségvetés aktivitását biztosítani tudjuk. En azt mondom, hogy Magyarország mai teljesítőképessége nem elég nagy ahhoz, hogy ennek az egymilliárdos költségvetésnek a terheit állandóan bírjuk. Megállapították a külföldi szakértők, Smith és Tyler is, hogy Magyarország teljesítőképessége 500 millió körül van. Hogy a költségvetés mégis csak ilyen kis deficittel zárul, ennek az egyik oka szerintem a túlságosan és nagyon felemelt adókban keresendő. Ha nézzük az egyenesadóknak bármelyik faját, ezek mind annyira fel vannak emelve, hogy ez állandó nem maradhat. A földadó meg van ugyan hagyva eredetiségében, de ennek is annyi pótléka és tartozéka van, hogy ott, ahol valamilyen iskolaépítésre vagy más hasonló befektetésre volt szükség, az adóteher körülbelül 200% -kai emelkedett. Nagyon nagy a házadó is. A házadóra is kivetettek egy rendkívüli pótlékot. A múltkor kezembe került egy adóív, amely szerint 750 pengő volt a házadó és mire lezárták az adóívet, a különbö,ző sallangokkal együtt 1900 pengő volt az az összeg, amelyet házadó fejében egy évre fizetni kellett. Legterhesebb azonban a jövedelemadó. Méltóztatnak emlékezni, hogy a jövedelemadót az j 1909 : X. te. alkotta meg. A törvényt meghozták 1 3 19$U. évi június hó 21-én, csütörtökön. | ugyan, de nem léptették életbe. A háború alatt j a hadi nyereségadó szerepelt, amely a háború j után mint jövedelemadó lett állandósítva. Az 1909 : X. tc.-ben megállapított adókötelezettség elviselhető volt. 800 korona volt a legkisebb jövedelemadó alá tartozó jövedelem. Ennek a 800 koronának volt 5 korona adója. Az 1927. évi 5000. számú pénzügyminiszteri rendelet alapján ez az adó az adótételek progresszivitása folytán óriási módon felemelkedett, úgyhogy a kiindulási összeg 600 pengő lett és ennek a 600 pengőnek az adója a 60 százalékos pótlékkal együtt ma már 14 pengő 40 fillér, tehát majdnem háromszor annyi az adó ezen az egy címen, mint amennyit az 1909. évi X. te. megállapított. A progresszivitás pedig horribilisán emelkedik. 100.000 korona jövedelemadója volt a régi törvény szerint 4720 korona. Jelenleg 100.000 pengő után 21.568 pengőt kell fizetni, tehát ötszörösen többet. 120.000 pengőn felül az adó régebben 5% volt, most pedig 28.5%, amelyhez járul még a 60%-os pótlék. 1,200.000 pengő jövedelem után — ami Magyarországon tényleg nem sok embernek van — a jövedelemadó 44%, ennek 60%-os pótlékával együtt pedig Öszszesen 72%. Itt észrevétlenül olyan emelés történt, hogy igaza lesz a pénzügyminiszter úrnak abban, amit tavaly mondott költségvetési beszédében, hogy hazafiságból a vagyonból is fizessük az adót. Ezt egy évben, két évben meg lehet tenni, de állandóan nem. A vagyonadó tulajdonképpen olyan adónem, amelynek az adómorál szempontjából nem volna szabad állandó adónak lennie és csak kivételes esetekben kellene ebhez az adónemhez fordulni. A vagyonadót azonban állandósították. Ez a vagyonadó az első törvény szerint nagyon elviselhető volt, most azonban ezt is annyira felemelték, hogy már egy bizonyos összegnél eléri az 1%-ot, tehát valaki évente vagyonának 1%-át fizeti vagyonadó címén és ha ehhez hozzácsapjuk a 100%-os pótlékot, 2%-ot fizet, ami azt jelenti, hogy 50 év .alatt vagyonát adóban leadja. (Gróf Somssich László: Gyarapítani pedig nem tudja!) Es mert az illető a vagyonából is fizeti az adót, tehát ha akarja, ha nem, elszegényedik. Ne méltóztassék azt hinni, hogy az elkeseredés beszél belőlem. En 48 év óta vagyok ennek az országnak tisztességes adófizetője és azt mondottam mindig, hogy az adót meg kell fizetni, akármilyen áron is. A közigazgatási bizottságban népszerűségem rovására is mindig a pénzügyigazgató mellé állottam és amikor kérték a, felelősség kimondását, amellett voltam, hogy mondjuk ki a felelősséget, mert ezzel jót teszünk az adózókkal. Egy évi adót ugyanis meg lehet fizetni, de ha valaki hátralékban marad vele, két évi adót majdnem lehetetlen megfizetnie, akinek pedig három évi adója van, már majdnem készen van. Azt vallottam mindig és azt vallom most is, hogy az adót mindig meg 'kell fizetni, de az adó legyen olyan, amely az embert ne tegye tönkre, mert az adót kivetni könnyű, de megfizetni nagyon nehéz. Ami a kereseti adót illeti, — nemcsak a gazdaközönség nevében beszélek, hanem az összes adózók nevében, — itt nagy anomália az, hogy az úgynevezett szorzószámot úgy veszik fel, ahogy tetszik. Ez .az adó maga nem volna sok, de alapul veszik a forgalmi kimutatást és ehhez hozzávesznek egy önkéntes haszonnyereségi számot, amely lehet kicsiny, lehet