Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-65

Az országgyűlés felsőházának 65. ülése 1934-. évi június hó 21-én, csütörtökön. 399 nagy feladatunknak, a magyar állam fenntartásának, mint az állam pillérei, mi magyar kisgazdák eleget tudjunk tenni annak ellenére, hogy ebbe a szomorú sorsba és nehéz helyzetbe jutott a kisgazdatársadalom és általában az agrártársadalom eladósodott része. Ha lehetőség van arra, hogy termeivényeinket megfelelő áron értékesítsük, akkor meglesz a mód arra, hogy fizetni is tudjunk; ha azonban ebben a tekintetben nem jönnek kormányintézkedések, akkor az egész ádósvédelmi rendelet nehézségekbe ütközik és nem tudom, hogy az a beígért magánegyességi törvény, amelyet mi gazdák mindannyian várunk, meg fogja-e találni azt a megoldást, amelyre a magyar eladósodott gazdatársadalom számít és törekszik. Én hízom a pénzügyminiszter úr ő nagyméltóságának körültekintő nagy jóakaratában, mert feltételezem és tudom, hogy ő és általában a kormány minden tagja nagy körültekintéssel dolgozik ebben az irányban, hiszen többször hangoztatták, hogy meg akarják menteni a magyar földet annak, aki azt mi véli. Hiszem, hogy ezen a magánegyességi törvényen keresztül meg is lesz ennek a lehetősége. Több javaslat van, amelyet mi érdekképviseleti emberek ismerünk; ezek közül elsősorban a Khuen-Héderváry- és Ormándy-féle ma gánegyességi törvény elfogadásához ragaszkodunk, mert ezen keresztül képzeljük el és látjuk azt, hogy a magyar eladósodott kisgazdatársadalmat meg lehet menteni az ország és a jövő generáció részére. Ha ez így sikerül és ha ezt a pénzügyminiszter úr ő nagyméltósága magáévá^ teszi. — tudom, hogy ehhez pénzügyi előkészítéseik és lehetőségek kellenek, — ez talán segíteni tud a helyzeten és javára válik a gazdatársadalom eladósodott részének nehéz és rossz gazdasági helyzetünk ellenére is. Ezzel kapcsolatosan legyen szabad megemlítenem még azt az egy tényt, hogy ebben az esztendőben a rossz gazdasági viszonyok között és a rossz termelési és értékesítési kilátások miatt a gazdavédelmi rendelet azon paszszusának, amely szerint a kataszteri tiszta jövedelem 30—40-szerese között eladósodott gazda tartozik 1% törlesztést is teljesíteni, semmi körülmények között sem tudnak eleget tenni a kataszteri tiszta jövedelem 30—40-szereséig eladósodott gazdák. Nem is beszélek a kataszteri tiszta jövedelem 40-szerese fölött eladósodott gazdákról, akik hatványozottabban súlyos helyzetben vannak, de a kataszteri tiszta jövedelem 30—40-szereséig eladósodott gazdák részére is már eleve kérem annak az 1% törlesztésnek a felfüggesztését és azt, hogy az elhalasztás még egy esztendővel tolassék ki." Elég szomorú, Méltóságos Felsőház, hogy ezeknél a kérdéseknél egy ilyen szorgalmas és munkás gazdatársadalom érdekében kell szót emelni. De mi, akik itt ülünk, akik az élet emberei vagyunk és nem zárt szobákban éltük át a legutóbbi 15 esztendő rettenetes megpróbáltatásait, a világgazdasági helyzetben láttuk azt a rettenetes rombolást, amely nemcsak bennünket szegény koldus államot, hanem nagyobb, gazdagabb államokat is megrendített. Nem akarok arról beszélni, hogy minek következtében jutott a gazdatársadalom abba a helyzetbe, hogy ma eladósodott, nehéz helyzetben lévő gazdákról kell beszélnünk. Végtelenül rosszul esett nekünk gazdáknak, amikor olvastuk a Tébe. elnökének, Hegedűs Lóránd volt pénzügyminiszternek a Pesti Hirlapban megjelent közleményét, amelyben ő a magyar gazdákat mint valami apagyilkosokat állította oda, — bocsánat a kifejezésért, — mint valami hazaárulókat említette meg és azzal az indítvánnyal, azzal a gondolattal állott elő, hogy meg kell fosztani politikai jogaitói a magyar gazdáknak azt a részét, amely védettség és zárgondnokság alatt van és ezzel kényszeríteni őket arra, hogy fizessenek, mert nekik érdekük, hogy politikai jogaik gyakorlását visszakaphassák. Ez olyan megalázó kijelentés volt reánk nézve ós általában a gazdatársadalomra, amely nehéz helyzetben van, hogy ezt innen a gazdatársadalom nevében vissza kell utasítanom. (Helyeslés.) Korányi ő nagyméltósága ugyancsak említést tett a napokban, amint Szontagh ő méltósága megemlítette, arról, hogy a magyar mezőgazdaság hitele forog kockán — ezt Ő állítólag Korányi ő nagyméltóságától hallotta — azért, mert a nagy tömegben eladósodott gazdák veszélyeztetik a mezőgazdaság hitelét. Én, aki szintén ismerem az életet, azt mondom, hogy nem a 80.000 eladósodott gazda miatt bénult meg itt a hitelélet, akiken őszerintük már segíteni nem lehet, hanem az általános rossz világgazdasági helyzet folytán és történjék bármi a jelen pillanatban, ha olyan végtelen szerencse érhetne bennünket, ami nem fog érni, hogy az eladósodott gazdák máról-holnapra megszabadulhatnak adósságaiktól, én mondom azt, hogy akkor a bankokat be lehetne csukni, mert nem lesz olyan magyar gazda, aki nyerészkedési célokra, földvásárlási célokra mégegyszer kölcsönt venne igénybe a bankoknál. Ma már annyira óvatos az a magyar gazda, aki nincs eladósodva, hogy annak fehér tálcán ígérhetik és ajánlhatják az olcsó kamatozású kölcsönt, nem veszi igénybe, mert látja, hogy milyen veszedelembe kerülhet maga, a családja és a vagyona. Ha tehát majd előbb a világgazdasági helyzet megjavul és azon keresztül szerencsétlen országunk sorsa is javul, akkor hiszem, hogy a hitelélet újra fel fog éledni, de nem az a 80.000 túleladósodott kisgazda tette és teszi lehetetlenné a hitelélet fellendülését. Ezzel kapcsolatban legyen szabad megemlítenem, hogy a mai nehéz gazdasors javulását a mezőgazdasági termények értékesítésén, a piacon keresztül látom. Teljes bizalommal vagyok a kormány munkássága iránt, azonban az értékesítési lehetőségekre vonatkozólag meg I kell mondanom, hogy kereskedelmi szerződéseink nem a mezőgazdaság érdekeinek megvédése szellemében köitettek. Nekünk gazdáknak, általában agráriusoknak meg kell állapítanunk, hogy a konjunkturális időben, 1922től egészen 1927-ig, amikor mindenki irigyelte a gazda sorsát, 'kereskedelmi szerződéseink nem a mezőgazdaság érdekeinek megvédése szellemében köttettek a külföldi államokkal, hanem mindig az> agyondédelgetett ipar érdekében és ennek hatásait szenvedi >még ma is a magyar mezőgazdaság annak ellenére, hogy a^mostani külügyminiszter úr ő nagyméltóságának .működése alatt, aki iránt a legnagyobb tisztelettel vagyok és lehetünk mindnyájan magyar gazdák, igen lényeges javulást láttunk a külkereskedelmi szerződések pótegyezményeinek megkötése kapcsán. Minden lehetőt el kell azonban követnie a magyar kormánynak abban az irányban, hogy ezek a régi szerződések, amelyek 70—80%-ban az ipar érdekében köttettek és nem a mezőgazdaság érdekében, revideáltassanak, mentől előbb felújíttassanak, mert csak akkor remélem azt, csak akkor i hiszem és bízom benne, hogy mezőgazdasági