Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-49

30 Az országgyűlés felsőházának U9. ülése volna úgy a mezőgazdaságnak, mint ennék következtében a nemzetnek, az államnak. Kérem az igen t. pénzügyminiszter urat, méltóztassék megszívlelni ezeket az általam felhozott körülményeket és méltóztassék valami módot találni arra, hogy a védettek is biztosítva legyenek, hogy nem az első pereben fogják őket a védettségből kidobni, de a nem védetteknek is, amennyiben kamatfizetési kötelezettségüknek eleget tesznek, biztosíttassék a nyugalmi idő. Ha ez megtörténik, szent meggyőződésem, hogy ez az átmeneti rendelkezés sikerrel fog járni, mert át fogja segíteni a magyar gazdát a nehéz bajokon és megszilárdul lába alatt ismét a magyar föld. Akkor azután Magyarország gazdaságilag is megerősödve fogja megérhetni azt a mindannyiunk által áhított és ma már érőben lévő revíziót, amely a magyar feltámadást jelenti. Ezekkel a gondolatokkal, teljes bizalommal a kormány iránt, a javaslatot elfogadom. (Elénk éljenzés és taps. A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Szőke Gyula ő méltósága! Szőke Gyula: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! Ha a gazdatartozások rendezésével kapcsolatos hitelműveletekről szóló törvényjavaslattal foglalkozunk, egészen természetes, hogy foglalkozni kell a minisztérium 14.000 számú rendeletével is, mert voltaképpen a törvényjavaslat részletes tartalmát és célját ez a rendelet tartalmazza. Ha én ezzel az előttünk fekvő javaslattal és rendelettel foglalkozom, szinte fel vagyok mentve azalól, hogy megindokoljam, miért nem tudom elfogadni a javaslatot; előttem ugyanis anost közvetlenül Huszár Aladár ő méltósága, korábban pedig Hoyos gróf úr ő méltósága szintén nagyon szépen megindokolták ezt, csakhogy ők más következtetésre jutottak az ő indokaikból, arra tudniillik, hogy a javaslatot elfogadják. Engem az ő indokaik meggyőztek arról hogy ezt nem lehet elfogadni és nem lehet elfogadni főleg azért, mert bármenynyire jószándékú legyen is a kormány, bármennyire jót is akarjon tenni és bármilyen igyekezettel adja is ki rendeletei t

# és fogalmazza meg törvényjavaslatait, mégis az út, amelyen halad, téves, pedig a téves úton való haladással jó eredményt elérni nem lehet. Gondolom felesleges kritizálnom^ a törvényjavaslatnak és a rendeletnek szószerinti szövegét, mert már előttem nagyon sokan megmondották, hogy mindkettő úgy van megfogalmazva, hogy lehetőleg ne lehessen megérteni, vagy ha véletlenül meg lehet érteni, akkor mindenki mást tudjon rajta érteni és mindenki mást tudjon belemagyarázni. Voltam bátor ismételten kérni a kormányt, legyen legalább annyira konzervatív, hogy a törvények és rendeletek kiadásánál, illetőleg azok megfogalmazásánál kövesse azokat a régi, jó törvényeket, amelyekből azt lehetett érteni, amit a törvényhozó akart. Sokkal több félreértést kerülnénk el, sokkal több perlekedésnek vennők elejét, ha ilyen konzervatív törvényhozási rendszert követnénk, mintha ilyen törvényjavaslatok állanak előttünk, mint ez a mostani is. Egy másik kifogást is emeltem már ismételten a kormány gesztiója ellen, és pedig azt, hogy voltaképpen minden rendelete valami szerencsétlen véletlen folytán az ország lakosságát egymással szembeállítja s azonkívül minden rendelete az élet leegyszerűsítése helyett annyira komplikálttá teszi az életet, any1983. évi december hó lí-én, csütörtökön. nyira nehézzé teszi a lebonyolítást, hogy mikorra a rendelet hatályosulhatna, akkor már egész országos lárma és harc van minden rendelete ellen. Amikor a mostani rendelet hozza a gazdákon való segítést, — amit nem hiszem, hogy az országban bárki is kifogásolna, — mindjárt összeköti ezt egyrészt a bankokon való nagy segítéssel, másrészt a betevők megterhelésével, azután a Nemzeti Bank újabb felhasználásával, ezzel kapcsolatban a pengő alapjának látszólagos igénybevételével, úgyhogy végeredményben, ha most még a rendelet szövegét is nézem, hogy tudniillik kiket vesz ki a rendelet a maga hatálya alól és kiket állit szembe a most védetté nyilvánítandó gazdaadóssal, azt látom megint, hogy több kárt csinál a rendelet, mint -amennyi hasznot és voltaképpen azoknak sem fog használni, akikre ez kiterjedni akar. A kormány elnöke azt mondta, hogy ő az egész országnak és a fővárosnak is a kormanyelnöke, tehát mindenkiről gondoskodni kivan és azt kívánja, hogy őt mindenki kövesse. Arról nem beszélek, hogy azt kívánja, «szinte; azt mondhatná, hogy ész nélkül kövessek». Én azt hiszem, ez lapsus linguae volt, ami nem egyszer előfordul s ezt csak úgy veszem, hogy a kormányelnök azt kívánja, hogy ot kövessük a jóindulatú és tevékeny munkájában. Azt hiszem, ez ellen nem is volna kifogásunk, mert senki sincs, aki, ha azt latja, hogy a kormány az ország javára jól dolgozik, csak azért is ellenzéki legyen, mert ó ellenzéki akar lenni. Én ilyen magyar embert ma nem is tudok elképzelni. Viszont kell, hogy a kormány eltűrje és elbírja a kritikát, a másik pedig az, hogy elfogadja, ha valakinek van más gondolata, mint az övé és legalább azt is jóindulatú figyelmére méltassa. Sajnálattal látom, hogy a kormány ezt nem csinálja meg, mert ha nem is beszélek azokról a jelenségekről, amelyeket állandóan, napnap után látunk és kifogásolunk, ha nem rész • létezem is most azokat a dolgokat, amelyeket ismételten felhoztunk a kormány rossz adóztatási rendszeréről, a devizarendszerről, a nemzeti vagyon értékesítéséről, a kartellekről, a behozatal és kivitel rendezéséről, mondom, ha mindezekről nem beszélek is, — hiszen ez messze vezetne, ez elvezetne tárgyamtól, — mégis kell, hogy bizonyos dologra rámutassak, hogy megmutassam, micsoda tévedés-sorozatokat követ el a kormány. Ezeknek következménye az, hogy a mostani javaslat is a téves úton megy s hogy azt a gyakorlatban tényleg alkalmazni nem lehet, nem lehetne akkor sem, ha az országgyűlés mindkét Háza egyhangúlag és helyesléssel fogadná is el. Mélyen t. Felsőház! Legelőször is rá kell mutatnom arra, hogy a kormány alapkiindulása rossz akkor, amikor nem nézi a, magángazdaságok helyzetét, hanem kizárólag csak a költségvetés egyensúlyát tekinti. Nem nézi azt, hogy amikor a lehetetlen adóztatással, az adók lehetetlen kivetésével és behajtásával az adóalanyokat tönkreteszi, ugyanakkor ilyen kétesértékű rendelettel nem lehet azokat az adóalanyokat megmenteni. Mert ha a kormány nem mer hozzányúlni ahhoz, hogy a rosszul kiszámított és kivetett adókat a viszonyokhoz mérten átszámítva és átformálva vesse ki és ha a rosszul kivetett adókát, a mai viszonyokhoz abszolút nem illő adókat a gazdákon, a kis- és nagyembereken egyaránt behajtja s a kisembereket annyira elárverezteti, hogy ma már