Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-65

39& Àz országgyűlés felsőházának 65. ülése 1934.. évi június hő 21-én, csütörtökön. kis próbácséplést rendeztek. Az egyik gazdának egy kis-holdon, 1100 négyszögölön 20 kereszt búzája termett. Megjegyzem, sokallottam a 20 keresztet, de a búsa, amely tavasszal még igen jó volt, elég sűrű volt, csak az (áprilisi és májusi hőség következtében égett le, úgyhogy kis fejek maradtak, öt-hat .szem egy kalászon, és most a cséplés alkalmával 18 kiló lett egy keresztből. Minthogy 20 kereszt búza volt rajta, három métermázsa 60 kiló termés esett erre a kishold földre. Ebből következtetem, hogy ez nem a legrosszabb, de nem is a. legjobb termés volt, hanem olyan, amilyenből igen sok van. Ha azonban egy kishold földön csak három métermázsa 60 kiló búza van, — lehetséges, hogy a termés másutt több, az is lehetséges, hogy kevesebb, inkább azonban kevesebb, — akkor aggodalommal vagyok eltelve abban az irányban, hogy a gazdatársadalom fizetőképessége nem fog arra a nívóra emelkedni, mint amit a pénzügyminiszter úr ő nagyméltósága budgetjében tőlünk elvár. Mi adófizetők minden lehetőt elkövetünk, hogy közteherviselési kötelességünknek t az adófizetések, a kamatfizetések tekintetében eleget tegyünk, azonban a magyar kormánynak is minden lehetőséget meg kell adnia arra, hogy ez a szorgalmas magyar Msgazdaés munkástársadalom fizetési kötelezettségének eleget tudjon tenni. Itt gondolok arra, hogy a napokban ki fog jönni a gabonarendelet. Nem tudom ugyan, hogy mit rejt magában ez a rendelet. Mi, mint érdekképviselők, úgy kis-, mint nagyobb birtokosok, akik a tárgya lásokban résztvettünk, a monopolisztikus gabonaértékesítés mellett foglaltunk állást. Ügy tudom, hogy a földmívelésügyi kormány és a miniszterelnök úr ő nagyméltósága ezt mellőzte. Annakidején azonban megállapítottuk, hogy nekünk gazdáknak a búzatermelési költségeink métermázsánként 18 pengőt tesznek ki és ha mi gazdák ezt a 18 pengős búzaértéket annak ellenére, hogy ilyen súlyos aszálykár sújtotta a gazdaságainkat, nem tudjuk elérni és ha ebben a gabonarendeletben nem bizto síttatik, nem fixiroztatik le az, hogy a kormány ezt a 3 és fél millió vagy 4 millió métermázsa, nagyobb tételű gabonát, amelyet most adott el a külföldön Olaszországnak, Ausztriának, a szomszédos államoknak, milyen értékben kívánja a közegeivel összevúsároltatni, hanem ehelyett rászabadítja a gabonakereskedőket a gazdákra és az fog bekövetkezni, ami minden egyes esetben be szokott következni, hogy a cséplés megkezdésekor az árak rohamosan leesnek, — most is látjuk ezt a vacillálást két hét óta a tőzsdén, felment a gabona ára 17 pengőre, majd ismét lement 11 pengőre, —• akkor nekünk kisgazdáknak lehetetlen lesz ilyen árral megbirkóznunk, ha a boletta megszűnt. Természetesen a búzatermő vidékeken, ahová való vagyok, nekünk áldás volt a boletta, amelyben a maga végtelen nagy megsegítését látta a gazdatársadalom, azonban ha az ország pénzügyi helyzete úgy kívánja, hogy ezt tovább nem lehet fenntartani, alávetjük ennek magunkat és megbékélünk azzal a gondolattal, hogy ám szűnjék meg a boletta, de tegye lehetővé a kormányzat az értékesítésen keresztül, hogy az a na gyón nehéz helyzetben levő mezőgazda, legyen az kisbirtokos vagy nagybirtokos, az egyenlő teherviselés ^lve alapján legalább megközelítőleg kapja meg ebben az idényben búzája értékét. Nem tudom, mit rejt magában ez az új rendelet, de minden körülmények között felhívom a kormány figyelmét arra, l hogyiha ez nem így történik meg, akkor el lehet rá készülve a pénzügyminiszter úr 0 nagyméltósága, hogy 1934/35-ös költségvetést) még nagyobb deficittel fog zárulni, mint az eddigi költségvetések. Nem' vagyok pesszimista ezekben a dolgokban, de látom azt, hogy a magyar állam elsősorban a t mezőgazdaságra van felépítve, nekünk a búza a fő terményünk, ez tartja fenn az ország életét, mi a búzával élünk és a búzával bukunk. Nagy közgadasági tudósok, kapacitások beszélnek arról, hogy Magyarországon a főtéma a búza kérdése, emiatt sok minden más^ elmarad. Amikor az áprilisi és májusi hőségben figyelemmel kísértük az egész ország ' közvéleményét, láttuk, hogy a gazdák mellé állt és^ aggódva várta mindenki az áldást hozó májusi esőt, amely ha későn is, de megérkezett. Ez mutatja tehát, hogy Magyarországnak a mezőgazdaság a fenntartója és ha mi nem részesülünk megfelelő elbánásban munkánk értékelése tekintetében, akkor az emiatt bekövetkező hanyatlást érezni foja ennek az országnak minden rendű-rangú polgára és társadalmi rétege. A mezőgazdaság nehéz helyzetével kapcsolatosan meg kell emlékeznem a /múlt év őszén kiadott gazdavédelmi rendeletről is. A múlt év őszén kiadott gazdavédelmi rendelet legnagyobb megelégedésére szolgált a gazdatársadalomnak annak ellenére, hogy nem töltötte be száz százalékig azt, amit reméltünk és vártunk tőle. Nagy megnyugvással jelentem ezt ki a mélyen t. kormány jelenlevő tagja, a külügyminiszter úr ő nagyméltósága előtt, azonban ki kell jelentenem azt is, hogy mint sok felsőházi tagtársam elmondta, későn érkezett ez a rendelet és ezért nem

1 tudta kiváltani azt az eredményt, amelyet ettől az; igen üdvös és nagy körültekintéssel készített gazdavédelmi rendelettől elvártunk. Reméltük, hogy ez az esztendő pótolni fogja a múlt év hiányait és csalódva kell mondanunk, hogy a rossz gazdasági viszonyok^ folytán ez az esztendő is hátralékot idéz elő és nehézségeket támaszt a gazdavédelmi rendelet pótintézményeivel kapcsolatban. A pénzügyminiszter úr ő nagyméltósága nagy körültekintésével és előrelátásával engedményt adott a védett birtokosoknak; azokat ugyanis, akik szeptember l-ig nem tudtak fizetési kötelezettségüknek eleget tenni, nem törölték a védettek sorából. Meg kell említenem azonban, hogy az a szomorú kilátás, hogy ebben a nehéz gazdasági helyzetben ezek a birtokosok bármennyire óhajtanának és akarnának is eleget tenni szeptember l-ig fizetési kötelezettségeiknek, a rossz termés következtében ez nem fog sikerülni. Nem akarok rossz jós lenni, de ismerem az életet és ebből következtetem, hogy egy olyan pótrendeletnek kell következnie, amely ezt a fizetési 'határidőt meg fogja hosszabbítani legalább ez év végéig. Ezt azzal indokolom, hogy azokon a vidékeken, ahol a három főtermény termése, a búza, árpa és rozs termése nem sikerült, a gazdasági mellékterményekből, a kukoricából és esetleg a zabból és állatokból október és november havában még lehet pénzhez jutni és gondolom, hogy a gazdatársadalom eladósodott része talán ezen a réven eleget akar, ,tud és fog is tenni fizetési kötelezettségeinek. A magyar gazdatársadalom és elsősorban a kisgazdatársadalom, amelyről olyan sokat beszélünk és beszélnek, nem akar ellátottja lenni az államnak. Tiltakozik ez ellen. Mi lehetőségeket kérünk és keresünk arra, hogy