Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-65

Az országgyűlés felsőházának 65. ülése J ha helyes lovas-kiképzése is van és ha az nincs elhanyagolva. (Tovább olvassa): »A gyalogtüzharcra való kiképzést elhanyagolták, mert a lovasrohamot tartották a fontosabb harcmódnak.« Az igaz, hogy egy időben, ha valaki lovasaággal dolgozott, nagyon ritkán ismerték el, hogy helyesen cselekedett, iha gyalogharccal is vélte kötelességét teljesíteni. De az utolsó időben már igenis lőttünk és úgy képeztük ki az embereinket, hogy a harcban úgy gyalogosan, mint lóháton is megtegyék a maguk kötelességét. Azt mondja tovább a bírálat (olvassa): »A kiváló lóanyag pedig azért ment tönkre, mert folytonos istállózás és egyoldalú etetés által el volt kényeztetve, nem bírta sem az; időjárás viszontagságait, sem a nagyobb fáradalmakat, sem az éjjelezést. Az egyébként is célszerűtlenül szerkesztett és málházott nyereg folytonosan nyomta a hátát.« Ez egyáltalán nem így áll, mert mi nemcsak lovardáztunk, hanem j télen át minden héten volt legalább két távlovaglás patrul fel adatokkal és olyan időben is kinn voltak a lovaink, hogy amikor reggel felkeltem, sajnáltam, hogy elküldtem őket; olyan vihar, havazás, kellemetlen idő volt, hogy sajnáltam az embereinket és lovainkat. De megtéve 60 kilométert télen, este már ott I voltak és teljesítették f kötelességüket. Nem j olyan volt tehát a kiképzés, mint ahogy itt '• mondják. Különben is az a helyzet, hogy ártottak a rossz ínyergek, de^ ahol azok jól voltak a lo- i vakra illesztve és .ahol 'megengedték, hogy j néha-néha átnyergeljen az ezred, ott nem volt j baj. Nagyon sok esetben azonban kifogásolták, i ha átnyergeltek, mert azt mondották, hogyha ; háború van, akkor reggeltől estig nyeregben j legyenek. De az időjárást bírták lovaink, ott i nem volt semmi baj. Istállóban mem voltak, | csak hideg^ fészerekben^ vagy egészen szabad- | bian, kinn áztak éjszakákon keresztül és sohasem volt baj, tehát nem voltak úgy elkényeztetve, mint ahogy ott állítják. Hogy a lóállományunk leolvadt, az bizonyos, de nemcsak a nyergelés folytán, hanem általában a háborús veszteségek következtében és hogy Dicsőszentmártonban mintegy 5000 ló 30 percentje két hét alatt elpusztult éhen s más ilyen esetek. Itt van azután még egy pont. (Olvassa): »Az osztrák-magyar tüzérség eleve nagy hátrányban volt az orosz tüzérséggel szemben úgy a lövegek száma, mint a teljesítőképesség, mint a harctéri kiképzés és a gyalogsággal való együttműködés tekintetében.« Hogy másutt hogyan volt, nem tudom, de azt mondhatom, állíthatom és bizonyíthatom, hogy Limanovánál négy-ötszörös erőben volt az ellenség tüzérsége, Kiss Ferenc altábornagy úr ő excellence á ja akkor még mint kapitány volt ott. mint a tüzérség parancsnoka és úgy együttműködött a csapatokkal, hogy csapatainkat még azzal a nagyon sokszorosan erősebb orosz tüzérséggel szemben is megvédte. Nekünk voltak nagytudású és nagyon eredményesen dolKozó tüzéreink, de nagyon sokszor volt úgy, ogy elvették a mi tüzéreinket és cseh tüzéreket tettek hozzánk. Akkor azután mi sem voltunk megelégedve velük és sokszor panaszkodtunk a tüzérség helytelen belövéseire, a mi tüzéreink azonban kiválóan működtek. Bocsánatot kérek azért, hogy ilyen sokáig fárasztottam a t. Házat és bevégzem beszéde- [ met. Én különben elfogadom a költségvetést » 93b. évi június hó 21-én, csütörtökön. 3Ô7 azért, mert a katonaságnak nem ennyire, hanem még többre volna szüksége. (Éljenzés.) Elnök: Napirend szerint következik az 1934/35. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat tárgyalásának folytatása. Szólásra következik S. Bálint György ő méltósága. S. Bálint György: Nagyméltóságú Elnök Űr! Mélyen t. Felsőház! Én az 1934/35. évi költségvetés tárgyalásánál általánosságban óhajtok felszólalni. Meg kell, hogy emlékezzem Imródy pénzügyminiszter úr ő nagyméltóságának a napokban 'mondott költségvetési expozéjáról arra vonatkozólag, hogy ő teljes megértéssel és a legnagyobb optimizmussal néz az új költségvetési év elé, azzal a számítással és tendenciával, hogy ez a költségvetés reális és minden körülmények között teljesíteni fogja azt a feladatot, amelyet magában hord e költségvetés előirányzata. Nem vonom kétségbe az ő számadását és a legnagyobb tisztelettel vagyok a pénzügyminiszter úr ő nagyméltósága iránt, azonban, mint vidéki ember, mégis gazdaszemmel nézem a költségvetés realitását és aggodalommal vagyok eltelve a tekintetben, hogy ez a költségvetés még mindig magas. Minden lehetőt el kell követnünk, hogy ennek a költségvetésnek lényegét még apasszuk, csökkentsük bármilyen formában; Természetesen lehet, hogy beszédem fonalán a költségvetés tervezetében olykor-olykor kissé még emelést is fogok kérni bizonyos szakaszokban, azonban a költségvetés keretén belül mégis lehetnek olyan szakaszok, ahol megtakarítást lehetne keresztülvinni. Mint mondottam, gazdaszemmel nézem az egész költségvetés realitását. Végtelen aggodalom tölt el ma, amikor az ország nagyobb felének, az aszálykársujtotta vidéknek az. adófizető polgárságát látom és feltételezem 'azt, hogy adófizetési kötelezettségüknek az adózó polgárok ebben az esztendőben nem tudnak, abban a nagy százalékban eleget tenni, mint ahogyan eleget tudtak tenni a múlt esztendőben annak ellenére, hogy gyengébb értékesítési lehetőség volt. Akkor mégis jobb terméskilátásai voltak a gazdának $ annak ellenére, hogy olcsóbban tudott értékesíteni, mégis tudott boldogulni. Ma azonban, amikor az egész országban, vagy ha az r egész országban nem is, de az ország nagyrészében aszálykár sújtotta azokat a legjobb gabonatermő vidékeket, ahol az acélos magyar búza .terem és kilátás van arra, hogy igen gyenge termésünk lesz, ezzel nem azt akarom mondani, hogy most már •a kormány •kövessen el minden lehetőt arra, hogy a kiviteli lehetőségeket megszorítsa! Nem! Szegénységünk és koldusságunk miatt minden lehetőt kövessen el a kormány, hogy felesleges terményeinket f a külföldön az elérhető legmagasabb áron értékesítse. Mi ezt az egy esztendőt szegénységünk és koldusságunk dacára még akkor is ki fogjuk bírni, ha mást nem eszünk, mint kukoricakenyeret. Mert nekünk gazdáknak és az egész polgárságnak csak az a fontos, hogy minél több idegen valuta jöjjön be. Alátámasztom elgondolásomat annak elmondásával, hogy a mai nap folyamán jöttem el hazulról, tegnap még otthon voltam; a mi vidékünkön, Csanádban már egy hete megkezdődött a szórványos búza-aratás, úgyhogy a hét folyamán már általános búzaaratás kezdődik. Beszéltem több ilyen kisgazda-társammal, akik a nehéz helyzet folytán kíváncsiságból, természetesen csak házilag, már egy 60*