Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-49

28 Az országgyűlés felsőházának 49. ülése Igen t. Felsőház! A végtelennek látszó gazdasági világválság, amely évek óta tombol, romboló hatását mutatja meg napjainkban és ennek a romboló hatásnak eredményeképpen mutatkozik az a szomorú jelenség, hogy a magyar föld megmozdult a magyar gazda talpa alatt. Ez óriási katasztrófával fenyeget, mert a világgazdasági válság további mélyülése esetén azt jelentheti, hogy ez a magyar föld a magyar gazda talpa alól teljesen kicsúszik és a magyar nemzet elveszti nemzeti vagyonát. Ezen az óriási katasztrófán akar segíteni a magyar kormány akkor, amikor a most tárgyalás alatt álló javaslatával és az azzal kapcsolatos kormányrendelkezéssel meg akarja állítani a magyar földnek ezt a mozgását. Ha végleges rendezést nem is tud most hozni, miután azt mondja, hogy ennek az ideje még nem érkezett el, — amit el kell fogadni, — jön egy ideiglenes rendelkezéssel, amelynek a kormány által is bevallott célja az, hogy .egy-kétévi türelmi időt, egy Stillhaltet biztosítson a magyar gazdáknak és hogy ezzel elősegítse, előkészítse a végleges rendezés lehetőségét. Bizalommal kell elfogadnunk a magyar kormánynak ezt a nemes törekvését, mert hiszen nem kételkedhetünk az ő jó szándékában akkor, amikor a miniszterelnök úr nem egyszerűdé számtalan alkalommal hangoztatta az ő rajongó földszeretetét és amikor olyan ékes szavakkal tudja definiálni, hogy mi az a magyar föld. Nem is tudok elképzelni szebb definíciót, mint amikor azt mondotta, hogy «a magyar föld nem egy anyag csupán, amely csak arra való, hogy visszaadja a befektetett munkának gyümölcsét, hanem magyar könnyel öntözött és magyar vérrel áztatott ezeréves szent történelem». Éppen azért ez a gazdamegsegítő javaslat olyan óriási horderejű és fontosságú problémát állít elénk, mint amilyet — azt hiszem — súlyosságára, fontosságára és következményeire tekintettel ez a törvényhozás még nem tárgyalt. Bízom a pénzügyminiszter úr reális gondolkodásában, nagy szakértelmében és nagy szaktudásában. Neki is idézem egy hasonlatát, amikor a képviselőházi tárgyalás alkalmával azt a kijelentést tette költői hasonlat alakjában, hogy ezt a problémát, ennek a fontos problémának vitáját ő a legmagyarabb folyóhoz, a Tiszához hasonlítja. Ez a probléma éppen úgy kanyarog, tekereg és éppen úgy nagy kacskaringókkal folyik, mint a Tisza hogy egy idő múlva ismét csak ahhoz a kiindulási ponthoz jusson vissza, ahonnan elindult útjára, közben azonban nagy árterületeket veszélyeztet áradásával és nagy területeket önt el, tesz hasznavehetetlenné. A pénzügyminiszter úr azt mondotta, hogy ennek a problémának megoldásánál úgy érzi magát, mint a vízszabályozó mérnök, akinek hivatása az, hogy egyenes vonallal átszelje ezeket a kacskaringókat, hogy szabályos mederbe terelje a víz folyását, hogy így minél gyorsabban érhessen a hajó céljához. Azt hiszem, helyesen állapítom meg, hogy amikor a pénzügyminiszter úr magát ebben a kérdésben vízszabályozó mérnöknek tekinti, akkor ennek a törvényhozásnak mindden egyes tagja kell, hogy neki munkatársa legyen. Ez azonban még nem elég az eredmény eléréséhez, mert nem szabad elfelednünk azt, hogy úgy mint a vízszabályozásnál, úgy mint a területeknek az ár elől való megóvásánál harmadik faktor is szükséges, a fizikai munkás, az árterületnek, a veszélyeztetett területnek az a lakossága, 1933. évi december hó 14-én, csütörtökön. amely a saját földjét, a saját otthonát, a saját létét védelmezendő, szakadatlanul ott áll a gáton és meg akarja azt védelmezni, nehogy az áradat elszakítsa, épúgy ilyen fizikai muri kasként, ilyen gát védő munkásként áll évek óta a gáton, a magyar földön, a magyar gazda. Ejt nappallá téve, évek óta, szüntelen fáradsággal, anyagi áldozattal védi azt a veszélyeztetett gátat, a magyar földet, hogy az ki ne csússzék a lába alól. Azt hiszem, hogy ez a harmadik legfontosabb faktor elég méltó és érdemes arra, hogy az ő érdekeit képviselő jelen javaslatot nagyon alaposan megvizsgálva, tárgyaljunk és iparkodjunk segíteni a bajon addig, amíg ez lehetséges. Éppen ezért ennek a kötelességnek a tudatában, nem a minden áron kritizálni akarás szemüvegén át nézve, hanem a legjobb szándékú segíteni törekvéstől áthatva, ezen a szemüvegen át vizsgálom a javaslatot és a rendeletet. De még ilyen jóindulatú vizsgálat mellett is találok olyan momentumokat, amelyek a siker tekintetében bennem aggályokat keltenek. Ezeket a momentumokat szeretném a pénzügyminiszter úr elé tárni, az ő jóindulatú figyelmébe ajánlani, mint akinek ezeken a hiányokon, ezeken a hibákon talán módjában állna segíteni, amíg az nem késő; hiszen rendeleti intézkedésről lévén szó, azt rendelettel bármikor módosíthatja. Mindenekelőtt a védettek szempontjából óhajtom ezt a kérdést vizsgálat tárgyává tenni. Éppen úgy, mint Hoyos gróf ő méltósága tegnap kifejtette, én is teljes mértékben aggodalommal vagyok eltelve a tekintetben, ^ vájjon az államnak az az óriási nagy áldozatkészsége, az a 175 millió pengő eredménnyel kecsegtető vállalkozásnak lesz-e a kezdete és vájjon azok, akik védetté nyilvánították birtokaikat, eleget tudnak-e tenni már az első negyedév kezdetén is a 14.000. számú rendelet 5. és 7. §-aiban előírt kötelezettségeiknek. Miután meg vagyok győződve arról, hogy a gazdasági termények áremelkedése és a közterheik csökkentése nem máról-holnapra megoldható kérdés, miért is a veszély elhárításának egyetlenegy módját tudnám laikus eszemmel a pénzügyminiszter úr figyelmébe ajánlani és pedig azt a módot: nem volna-e lehetséges szabályt statuálni arra, hogy a 15. § 2. b) pontjában foglalt az a joga a hitelezőnek, hogy a védettség megszüntetését és a telekkönyvi feljegyzés törlését kérheti iákkor, amikor az, illető védett adós fizetési ikötelezettségének nem tud eleget tenni, úgy módosíttatnék, hogy bizonyos, méltánylást érdemlő olyan esetékben, amikor az, adós fizetési készsége kétségtelen és látszik az is, hogy olyan jövedeknet várhat, amelyből kötelezettségeinek eleget fog tenni, a terminus k'itolatnék legalább is az aratás utánig, mert hiszen mindnyájan nagyon jól tudjuk, hogy a mezőgazdaságban az úgynevezett holt szezon éppen ezekre a téli és tavaszi hónapokra esik. A mezőgazdának télen és tavasszal rendes körülmények között semmiből sem folyhat be jövedelme és nagyon sok olyan gazdát, aki ma kétségtelenül elbukna, mert a védettséggel járó kötelezettségnek nem tud eleget tenni, meg lehetne menteni, ha itt bizonyos türelmi időt engednénk. Felszólalásom másik részében a nem védettek helyzetét óhajtom vizsgálni. A nem védettek azok, akiknek megterhelése a kataszteri tiszta jövedelem 15-szörösét meg nem haladja. Ez a jövedelem vidékenként igen eltérő. Ismerek Fejér vármegyében egy 600 magyar holdas