Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-64

Az országgyűlés felsőházának 64. ülése nak, autarchikus gondolattal, hetekre, hónapokra és csak ritkán esztendőkre kötött meg- ! állapodásokkal, a kontingentálási rendszer legszorosabb bevezetésével, úgyhogy mindazt a feladatot, amit azelőtt a gazdasági élet önmagától végzett el, ma legnagyobbrészt az állam saját feladatai körébe sorolja. Méltóztassanak elgondolni, hogy ma már nemcsak mennyiségileg kontingentálnak, hanem minőségileg is és ármegállapítással karöltve járó gazdasági megállapodások köttetnek. Ha pedig azok a maguk idejében a maguk megkötött terminusai között nem szállíttatnak le, két oldalról éri károsodás a mezőgazdaságot és a közgazdasági életet. Méltóztassanak úgy venni a f dolgot, hogyb;d például van egy megállapodás, amely szerint hetenként 2000 darab hízósertést tudunk Ausztriában a piacon elhelyezni, ez kontingentálva van és abból csak 600 darab áll rendelkezésre, — ami többször megesett, — akkor két okból éri károsodás a mezőgazdaságot és a közgazdasági életet: először is 1400 darab elveszett az exportra nézve, mert azt pótolni nem lehet, másrészt az ellenérték 2000 darabért adatik. Ha így nézem, önként adódik az, hogy az értékesítés szem előtt tartásával a termelés mikéntje is befolyásolva legyen. Egy percre térek ki csak a cukorrépakérdésre. Éppen a cukorrépára azért, mert itt van talán a legellentétesebb helyzet a belföldi és külföldi ár viszonyában: 126 filléres cukorár benn és 8 filléres ár külföldön; 56 fillér az állami haszonrészesedés. Ha méltóztatik nézni ezt az óriási árdifferenciát és megállapítani azt, hogy mivel van egy törvényes érdekképviselet, amely a kormánnyal egyetértően a gazdatársadalom helyeslése mellett össze tudja hozni a különböző érdekelteket, a magyar cukorrépatermelés mégsem süllyedt olyan mélypontra, mint a mezőgazdaság többi termeivényeinek művelése és értékesítése, akkor példát mondtam és munkát mutattam arra, hogyan képzelem el az irányított gazdálkodást. De az irányított gazdálkodásnak nemcsak ez a feladata. Feladata az is

; 'hogy bevezesse olyan termeivények előállítását a magyar mezőgazdasági életbe, amelyek exportvonatkozásban ma rentábilisak és amelyek megszokottságból vagy egyáltalában nem vagy nem a szükséges mértékben termeltetnek. r Eöviden akarok csak rámutani a fűmag, répamag és más hasonló mezőgazdasági magvak szerepére. Az irányított gazdálkodásnak további feladata, hogy a termelés és értékesítés között rendet teremtsen. Kendet teremtsen úgy, hogy a mezőgazdaság mindazt az előnyt, amely jogosan illeti, megkaphassa és az igazság elvénél fogva a maga jövedelmezőségét ezzel is próbálja helyreállítani. Ezt is egy példával leszek bátor illusztrálni. A gyapjú példájával. Magyarországon 1926-tól mostanig a juhállomány 2 millió juhról nem egészen 1 millióra, körülbelül a felére apadt. A magyar textilgyárak gyapjúszükséglete — a félgyártmányokat is nyersgyapjúra átszámítva — 8.5 millió kilogramm. A 8.5 millió kilogramm gyapjúnak a magyar termelésen kívüli mennyiségének beszerzéséhez 12 millió pengő valutát kell igénybevenni. Pedig megfelelő rendezéssel lehetett volna olyan gyapjűárat megállapítani, amely a magyar juhászatok jövedelmezőségét a rentabilitás fokáig emeli és ellátni a magyar textilgyárakat az általuk kívánt gyapjúminőséggel, ami által meg lehet takarítani 10—12 millió pengő értékű valutát és a magyar mezőgazdaságnak 100.000 katasztrális holdját lehet áíFELSÖHÁZI NAPLÓ III. 1934. évi június hó 20-án, szerdán. 377 alakítani legelőve olyan területből, amely csak a gabonatermelés konjunkturális ideje alatt lett szántófölddé. (Ügy van!) Ha így végigtekintünk a termeivények sorozatán, nem mondom, hogy mindenütt és mindig nagyon kívánatos eredményt egészen el lehet érni, de a termeivények összességében, egész láncolatában olyan fokozatos előrehaladást lehet elérni, amely a magyar mezőgazdaság jövedelmezőségét fokozza és megadja azt az alapot, amelyen azután tovább lehet építeni. Vigyáznunk kell a szerződések megkötésénél is. Egészen röviden akarok csak arra rámutatni, hogy a külföldi lenmagszerződésnek gyengéi mellett és a 4—6 ívnyi terjedelmű szerződések hibáin kívül, főhibája volt hogy külföldön rendeli el az áru átvételét minőségileg. Ez ellenkezik a mezőgazdaság természetrajzával, (Úgy van! Ügy van!) ellenkezik a magy;ar gazda pszichéjével. A magyar gazda egyedi elbírálást akar és azt a maga gazdaságában kívánja meg. Ha ennek az akciónak nem volt meg az eredménye, ennek az volt az oka, mert olyan gazda, aki egész komolyan nézi ennek lebonyolítását, bajosan megy bele abba, hogy egy haj órákományba összecsapják mások termeivényévei és külföldön bírálják meg minőségileg az áruját és a külföld különböző spekulációinak kitett árakban képződjék ki az az érték, amit ő terményéért kap. Vigyázni kell arra is, igen t. Felsőház, hogy az általam is helyesnek látott és helyesnek vélt zsírsertésfeldolgozó gyárral kapcsolatosan a hús értékesítési kérdése is meg legyen oldva, mert ha ez megoldatlan marad, akkor ez a kérdés nem előre, hanem hátrafelé fog menni. (Ügy van! Ügy van!) Éppen így vagyok én a igyümölcstelepítés elősegítésével is. Ma hangos az ország ettől a jelszótól és mindenütt látja az ember, hogyan telepítik száz holdakra menőleg a gyümölcsfákat. Nagyon szép, nagyon helyes és nagyon jó elgondolásból ered az egész, de van egy nagy veszedelem a háttérben. Van-e 'gondoskodás arról, hogyha három, négy év múlva el kezd teremni ez a nagy gyümölcstelepítés, miképpen fog történni annak értékesítése'^ Van-e gondoskodás arról, hogy kipróbáltassék a hűtőházberendezés? Megjegyzem, igen helyeslem a hűtőház bevezetését, hiszen a kérdés megoldásának egyik tényezője ez is. De, hogy vájjon a hűtőházból kikerült gyümölcsök különböző minőségben hogyan és miképpen állják az utat, miképpen fognak a hűitőházból kikerült gyümölcsök mégis egy más hőfokba kerülve, megfelelni a külföld igényeinek, hogy megállják-e majd azt a versenyt, amelyet a külföldön megkívánnak: ez még mindig igen nagy kérdés. Arra akarom tehát felhívni az igen t. földmi velésügyi miniszter úr figyelmét, hogy amikor ennek a kérdésnek megoldása felett gondolkozik, akkor itt is, mint mindenütt másutt, az értékesítés kérdésénél kezdje meg a megoldást, ott próbálja megtalálni ennek a termelési ágnak is a rentabilitását és akkor ne féljen semmitől. A magyar gazdánál alkalmazkodóbb p;azda ugyanis nincs. (Ügy van! Úgy van!) Hiszen bizonyos fokig az is a baj, hogyha észreveszi az egyik gazda, hogy a másiknak 10 holdnyi dinnyeföldjén új jövedelmezőségi ágazata terem, a következő évben a vidéken anynyi dirmye van. hogy képtelenek azt eladni. A magyar gazda rugalmassága, ösztönös ^ érzése, szorgalma és termelő szeretete határtalan. Nem maradi, hanem igenis haladó a ma57