Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-64

378 Az országgyűlés felsőházának 6U. ü gyár gazda. (Ügy van! Ügy van!) Igen sokszor még vissza is kell tartani, (Ügy van! Ügy van!) mert gyakran nem is gondolja meg eléggé, hogy a haladást milyen tempóban vezesse, így volt ez, igen t. Felsőház, a traktorkérdésnél is. A magyar gazda haladó szellemét tolták annyira túlságosan előre, hogy ma igen sok gazdasági egység védettségét ennek a nagy haladásnak köszönheti. (Ügy van! Ügy van!) Pár héttel ezelőtt tele volt az összes újság a római tárgyalásokkal, azt mondván, hegy a római tárgyalások a miniszteri nyilatkozatok szerint olyan megoldásokat fognak hozni, amelyek a magyar gazdasági életre sorsdöntőek lesznek. Amint mondták, a búzakérdést a tengelybe állították. Igen t. Felsőház, én nem ismerem a római tárgyalások eredményeit. (Gróf Somssich László: Elég sajnos, hogy egyikünk se tudja!) Kétségtelen, hogy politikailag nagy sikere van, de nem tudom azt, hogy mit fognak hozni ezek a római tárgyalások a mezőgazdaságnak. Azt láttam, hogy az állatvámokat felemelték (Ügy van! Ügy van!) és a magyar gazdaság állattenyésztési ágának ez igen nagy csorbája. (Ügy van! Ügy van!) En hiszem azt es bízom benne, hogy a kormány azokat a nyilatkozatokat, amelyeket ezzel kapcsolatosan tett, úgy fogja effektuálni tudni, iiogy a magyar gazdaságnak egyik legiőbb terménye, a búza, továbbá a rozs kérdése ezzel kapcsolatosan olyan megoldást fog találni, hogy az idei gyenge-közepes terméssel kapcsolatosan is meg fogja tudni adni a földnek a megfelelő hozadékot. Igen t. Felsőház! De akárhogy és akármint legyen is, ma még korai jósolgatni. Éppen az idei, az 1934. évi termelés olyan f oltonkénti eredményt mutat, hogy azt hiszem, senki sem lehet próféta és senki sem mondhatja meg előre, hogy Magyarországon hány millió métermázsa búza terem. De az egészen bizonyos, hogy közepes termésnél jobb nem lesz és ennek a közepes termésnek megfelelő búza- és rozsárakat kíván a magyar mezőgazdaság, mert különben nem bírja el azokat a terheket sem, amelyeket eddig viselt, mert az, amit a pénzügyminiszter úr tavalyi beszédében mondott, hogy a magyar gazdatársadalomnak is hozzá kell szoknia ahhoz, hogy köztartozásait ne a jövedelemből, hanem a vagyonból fizesse, ez szólhat egy igen rövid átmeneti időre, de hova jutunk, ha a magyar gazdatársadalomnak éveken keresztül a vagyonából kell köztartozásait kifizetnie! (Ügy van! Ügy van! — Taps a Ház minden oldalán.) És hogy ez ne történjék meg, elsősorban is szükség van arra, hogy a magyar mezőgazdaság jövedelemezősége elérje a megfelelő fokot. Az irányított gazdálkodásba a kereskedelem is kell, hogy belekapcsolódjék, és azok a tárna» dások, amelyek éppen kereskedelmi oldalról érték az irányított gazdálkodás gondolatmenetét, teljesen téves beállításúak. Mi sohasem gondolhatunk arra, hogy a legális, becsületes, hazafias érzéstől is vezetett kereskedelmet kikapcsoljuk abból a gazdasági életből, amelynek mi is, ők is, egy-egy részét alkotjuk. (Helyeslés.) De igenis nyíltan megmondom, hogy a kereskedelem azon részének, amely a mezőgazdasági termeivények exportjánál sokszor teljesen önfeledten, önös érdekeket tekintve, olyan cselekvésre ragadtatja el magát, amelyek diszkreditáljak a magyar mezőgazdasági termeivényeket és amelyek kárt okoznak a magyar gazdasági életnek, nincs helye ebben az országban. ése 193Ii-, évi június hó 20-án, szerdán. (Ügy van! Ügy van!) Ezeknek kikapcsolására feltétlenül szükség van, és akkor megkevesbedve, a láncolásra is kevesebb alkalom fog adódni. Nem lehet megengedni azt, hogy tisztán csak azért, mert egyik kéz a másik kéztől át akarja venni a terményt, ez a kéz úgy megdrágítsa azt a terményt, hogy a termény ára sokszor kétszeresét, háromszorosát is eléri annak az árnak, amit a mezőgazda kap. (Egy hang a középen: A tejnél is így van!) Ennek elkerülése a gazdasági élet tisztességéhez tartozik és mindazokat a kereskedőket, akik ezt magukévá teszik, szívesen, örömmel látjuk és magunk mellett mint barátot fogjuk kezelni, de mindazokat a kereskedőket, akik ellentétesen járnak el, a magunk részéről kiküszöbölendőnek tartjuk, (Egy hang a középen: Ellenségünknek Jártjuk!) És itt térek rá arra, amit Székács ő méltósága, igen t. tagtársam mondott, megemlítvén Hoyos gróf ő méltóságának a Mezőgazdasági Kamara közgyűlésén mondott beszédét. Teljesen helyeslem és osztom Hoyos gróf úrnak ott tett kijelentését, mert nem mondott mást, mint azt, amit az imént körvonalaztam és ezt a gondolatmenetet minden gazda elfogadja. (Ügy van! Ügy van!) Ha most a mezőgazdasági hitel kérdésével akarok foglalkozni, akkor azt kell mondanom, hogy valójában a mezőgazdasági hitel kérdése a gazdaadósságok ^ rendezésének kérdése, az adózások kérdése, tehát az összes teherviselőképesség megállapítása attól függ, hogy a föld hozadéka milyen. (Ügy van! Ügy van!) Hiszen, ha a föld hozadékát emelni tudom, akkor például a mezőgazdaság adósságrendezése is egészen más,valóságban fog előttünk kibontakozni. Nagy örömmel és teljes odaadással szavaztam meg a 33-as bizottságban is az adósságrendezésről szóló törvényeket. Szükség volt arra, hogy a világgazdasági és a magyar gazdasági helyzet megbomlott egyensúlyából eredő károk miatt egyesek, gazdasági egységek ne menjenek tönkre és én most arra kérem ; z igen t. kormányt, gondoljon azokra is, akik még nem védettek, gondoljon arra a gazdatársadalomra, amely még nem nyújtotta ki a kezét az állami segély után, mert ha az értékesítéssel^ arányosított közteherviselés nem fog megváltozni, akkor ez circulus vitiosus lesz, mert matematikailag ki lehet számítani, hogy melyikünk és mikor fog szintén odakerülni. (Igaz! Ügy van! Taps.) A pénzügyminiszter úr ő excellenciája említette a dohánykérdést is. Termelési ágazataink közt ez az egyik legfontosabb és mint tudjuk: monopólium. A pénzügyminiszter úr rámutatott arra, hogy azok a kísérletek, amelyeket ő a balkáni dohányokkal kapcsolatosan Magyarországon végzett, nem vezettek eredményre. Sajnálattal veszem tudomásul ezt a kijelentést és arra kérem, hogy. egy-két évnek kísérletét ne tekintse véglegesnek, hanem folytassa ezeket, mert a magyar gazda bizonyos területeken és bizonyos adottságok közt egész biztosan meg fogja tudni termelni azt, amit a bolgárok és más balkáni népek megtermelnek. Leginkább sajnálatosan vettem azonban tudomásul azt a kijelentését, hogy azért sem célszerű ennek termelése, mert akkor a cseredohányt nem tudjuk ott elhelyezni és saját minőségi dohányunk marad elhelyezetlenül. Méltóztassék megengedni, hogy azt mondjam, hogy akkor sohasem fogunk mi jó minőségűt termelhetni, amire nekünk szükségünk van és akkor a magyar gazda mindig csak azt a