Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-49

Az országgyűlés felsőházának £9. ülése 19 (Derültség.) Egypár esztendő előtt azért mondtam volna, hogy sajnos, mert ez minden­esetre nem megvetendő foglalkozás, kereset és pozíció volt, ma azonban ahány ezer holddal több, annyi ezer gonddal, bajjal és álmatlan éj­szakával több. (Ügy van! Úgy van! a középen.) Mondom, nemcsak népgyűléseken hangzot­tak el olyan kijelentések, de a parlamentben is elhangzott, mégpedig értékes ember ajkáról olyan kijelentés, hogy a nagybirtokosokat pe­dig nemcsak, hogy nem kell védelemben része­síteni, hanem, igenis, az ország érdeke az, hogy ezek elpusztuljanak, mert csak így jöhet létre a természetes és kívánatos átalakulás, ha ezek­nek a földje kisbirtokosok kezére kerül. Hogy én itt ezt szóváteszem, nem azért teszem, mintha a t. Felsőházat kellene meggyőznöm, vagy a t. Felsőháznak kellene megmagyaráznom, hogy ez nincs így, hanem azért teszem, mert a föld­mi velésügyi miniszter úr is tett olyan kijelen­tést, amely félreérthető, én tehát alkalmat aka­rok neki szolgáltatni arra, hogy ezt a meggyő­ző désem szerint félreértett kifejezést itt előt­tünk rektifikálja. (Helyeslés a balközépen.) Harmadik kérésem directissime a kormány­hoz irányul- Nagyon kérem a kormányt és an­nak egyes tagjait, hogy lehetőleg tartózkodja­nak a jóslásoktól és ne adjanak jó tanácsokat. (Derültség ) Az előző kormányok alatt ezek a jóslások nekünk nagyon sok pénzünkbe kerül­tek. Méltóztatnak emlékezni rá, hogy néhány év előtt kormánykörök és azokkal legszorosabb összeköttetésben álló bennfentesek azt mondot­ták: a kormány olyan intézkedéseket fog tenni. hogy a búza ára 22, vagy minimum 20 pengő lesz. Nagyon sok ember megcsinálta ennek alapján az ő gazdasági számadását, esetleg kö- i telezettségekbe ment bele, esetleg újabb hitele­ket vett igénybe, a búza árának emelkedése azonban* nem következett be. A jóslással egy kalap alá vonom a szük­ségtelen megállapításokat is. A miniszter­elnök úr Berettyóújfalun azt mondotta, hogy a búza világpiaci ára — akkor — 5 pengő 24 fil­lér. Afelől lehet disputálni, hogy ez számszerű­leg helyes volt-e vagy nem, — szerintem az be­rettyóujfalusi ár volt és nem világpiaci ár, — másrészről nagyon különböző számokat kapok, aszerint, hogyan számítom a fuvart: vasúton vagy a Tiszán le Brailán keresztül, és végül, hogy az európai világpiacok közül melyiket veszem. A miniszterelnök úr a legolcsóbbat vette. De én megengedem, hogy igaza volt a mi­niszterelnök úrnak és tényleg 5 pengő 24 fillér volt akkor a világpiaci ár. Miért kellett azon­ban ezt mondani ? Mi volt ennek a következ­ménye'? Nem Berettyóújfalun, de még a Dunán­túl is a gabonakereskedő elment a paraszthoz és a búzát alákínálta, azt mondván: mit akar 6 pengőt? Hiszen a miniszterelnök úr mondotta. hogy 5 pengő 24 fillér a búza világpiaci ára. Tehát minden indok nélkül tényleg kárt okoz­tak a gazdáknak. Még sokkal súlyosabban fizetjük meg mi, gazdák, kivétel nélkül — a kicsitől kezdve ja legnagyobbig — azt a rengeteg jó tanácsot és útbaigazítást, amelyet éveken keresztül a föld­mívelésügyi miniszter uraktól kaptunk. Méltóz i tatnak emlékezni a traktorbeszerzési akcióra, a műtrágyára, a baromfifarmokra: mindezeket a j dolgokat nemcsak propagálta a földmívelésügyi kormány, hanem jelentős támogatásban is ré- j szesítette. A felvett pénz után a kamatot megtérítette, ' a fuvardíjat megtérítette, állatbeszerzéseket • *3. évi december hó lU-én, csütörtökön. 27 propagált, hogy Svájcból hozzunk bikákat, üszőket, ha nincs pénzetek, itt van hitel, kínál­juk nektek, vegyétek fel, bőségesen vissza fog­játok fizetni abból a haszonból, amely ebből az akcióból rátok háramlik. En vidéken lakom és tudom, tapasztaltam, hogy a gazdasági fel­ügyelők faluról-falura jártak ezeknek az ak­cióknak a propagálására. Számszerűleg nem lehet megmondani, de súlyos száz- és százmil­liókat tesz ki az, amit éppen e jó tanácsok foly­tán és e propagálás folytán a gazda igénybe vett, mert kinek higyjen a gazda, kinek a ta­nácsát fogadja el, iia nem a földmívelés leg­magasabb emberéét? Elismerem, hogy a jelenlegi kormány — hála Istennek — már nem ad jó tanácsokat, de egyet mégis adott. Amikor a cséplés után a búza ára annyira esett a budapesti tőzsdén, akkor illetékes helyről elhangzott, hogy ennek is a gazdák az okai. Miért dobják mind egy­szerre piacra búzájukat, várjanak vele, sokkal jobb árat fognak elérni. En nagyon kérdem, vájjon az azóta az idő óta bekövetkezett méter­mázsánként több, mint 2 pengős árveszteséget annak, aki nem adta el búzáját, meg fogja-e téríteni az, aki ezt a jótanácsot adta. (Mozgás'. — Derültség.) Igent. Felsőház! En kétségtelenül elisme­rem a jószándékot és a jóakaratot, amely e gazdarendelet kiadásában megnyilvánul. Külö­nös tisztelettel vagyok pénzügyminiszterünknek szakképzettsége és még valami iránt: én őt teljesen objektív, pártatlan, igazságos ember­nek tartom, akit még a mai korban sem befo­lyásol a pártérdek. (Elénk éljenzés.) De egy fogalomzavar van Magyarországon. Ha valami szerencsétlen intézkedés történik, vagy valaki valamivel nem ért egyet és kritizálja, akkor azt mondja: de a kormány jóakaratát és jó­szándékát el kell ismerni, (Az elnöki széket Beöthy László foglalja el.) Bocsánatot kérek, ezt az egyet én indoknak elfogadni soha és semmi körülmények között nem tudom, mert csak nem képzel el Magyar­országon senki olyan kormányt, amely rossz­akarattal, vagy rosszindulattal kezelné a rá­bízott érdekeket. En tehát ezt az indokolást el nem fogadhatom. Nem követhetem számos politikusnak úgy ennél, mint más törvényjavaslatoknál követett, azt a gyakorlatát, hogy először szétszedi azt a törvényjavaslatot, nem hagy azon semmi jót. ezer és ezer kifogása van és a végén, a logika nagyobb dicsőségére, elfogadja. (Derültség.) Nem követhetem, sajnos, és nem fogadha­tom meg a miniszterelnök úrnak azt a tanácsát sem, hogy fontos dolgokban, mondhatnám, ész nélkül kövessem a vezéreket. (Mozgás.) Meg­kérdezem az én igen t. orvosprofesszor tagtár­samat: ha ő egy diagnózist helytelennek talál, vájjon aláírja-e azt a bulletint, amelyben ez a diagnózis van? Azt hiszem, hogy nem. Ha ő meg van győződve arról, hogy a diagnózis helytelen és ennekfolytán a gyógykezelés a be­tegen nem hajtható végre, azt a jelentést sem fogja aláírni. Mindezeknél fogva, sajnos, nem vagyok ab­ban a helyzetben, hogy a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot, akár általánosságban is el­fogadhassam. (Elénk éljenzés és taps. A szó­nokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Huszár Aladár ő méltósága. Huszár Aladár: Nagyméltóságú Elnök úr! 4*

Next

/
Thumbnails
Contents