Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.
Ülésnapok - 1931-63
364 1 Az országgyűlés felsőházának 63. illése 193 U^ évi június hó 19-én, kedden. eredményt. Maradjunk tehát a bevált tőkés gazdasági rendszer mellett, de ennek konzekvenciáit is le kel vonnunk azután azon a téren, hogy nem szabad túlzásba vinnünk a viszonyok hatása alatt az adósok védelmét, hanem a hitelezők védelmét is melléje kell állítanunk; méltányos megegyezést, méltányos kiegyezést kell teremtenünk adós és hitelező között. (Ügy van! Ügy van!) Mélyen t. Felsőház! Az adósvédelem terén kénytelenek voltunk intézkedéseket tenni. Ezeket az intézkedéseiket egyáltalában nem bántam meg ; Azt hiszem, rendkívül szükségesek voltak éppen azért, mert az adósok védelme bizonyos fokig a termelő egyedek védelmét is jelenti és akkor, amikor az adósok túlnagy számát az a veszély fenyegeti, hogy a rendes hitelélet szabályai szerint termelési lehetőségétől megfosztják, akkor az ilyen veszély, részben pszichológiailag, részben pedig tényleg, ha tudniillik alkalmazzák ezeket a szabályokat, azt t eredményezhetné, hogy a termelő egyedek száma megfogyatkoznék és a termelési lehetőségek lefokozódnának és ennek következtében a termelés szempontjai lennének veszélyeztetve. Nem beszélek itt most a szociális szempontokról, amelyek azonban szintén rendkívül fontosak és egyik indítóoka voltak annak, hogy különösen a kisebb gazdaságokkal szemben messzebbmenő intézkedéseket foganatosítottunk. Mélyen t. Felsőház! Ezeknek az adósvédelmi intézkedéseknek lényege, amint méltóztatnak tudni, abban állott, hogy megteremtettük a védett birtok intézményét. Ennek főcélja az volt, hogy a gazdaadósságok problémáját egy elhatárolt területre szorítsuk össze, hogy megállapítsuk, melyek azok a gazdaságok, amelyek ezeket a védelmi intézkedéseket megérdemlik. Ezeket kellett először elhatárolnunk és ezeket kell azután most kezelnünk. Ez a kezelés azonban nem lehet sommás kezelés, ennek a kezelésnek individuális kezeléssé kell átalakulnia, mert ezt kívánja meg nemcsak a termelési érdek, hanem megkívánja ezt a hitelbiztonság érdeke is. Ahol nincs az adósnak védelemre szüksége, ott a hitelező ne szenvedjen kárt, ahol az adós menthetetlen, ott a hitelélet szempontjait hiába ne veszélyeztessük. Végül pedig meg kell, hogy állapítsuk, kik azok. akik erkölcsileg is megérdemlik a segítséget, mert az erkölcsi momentumok is amellett szóínak, hogy individuálisan történjék ezeknek az eseteknek a megoldása. Ennek előkészítése természetszerűleg nagy munkát igényel. Fel kell vennünk az egész matéria részletes adatait és fel kell dolgoznunk ezeket az adatokat, hogy lássuk, hogy miként lehet a segítségnek ezeket az individuális módjait és a megoldások individuális útjait megtalálnunk. Ezek a munkálatok előkészületben vannak. Mi a nyár folyamán az igazságügyminiszter úr ő excellenciájával egyetértésben a megfelelő intézkedéseket meg fogjuk tenni. Ezek közé az intézkedések közé tartozik az úgynevezett egyességi eljárás szabályainak a meg alkotása is. Mélyen t. Felsőház! A mi gazdasági életünk, sajnos, ma sokirányú megkötöttségben szenved, amelyeknek egyik legsúlyosabbja a devizakorlátozások egész anyaga. Ezek a devizakorlátozások és a velük kapcsolatos különböző kiiring- és hasonló megállapodások sok tekintetben gúzsbakötik külkereskedelmünk természetes folyását és így egészen természetszerűleg a termelésre is sok tekintetben hátrányosan hatnak. Világgazdasági érdek az, hogy ezek a devizarestrikciók minél előbb megszüntethetek legyenek, de természetszerűleg nem lehet ezeket a devizarestrikciókat mindaddig megszüntetni, amíg az ország fizetési mérlege nem jön rendbe, amíg nincs meg az a lehetőségünk, hogy a külföldre menő és a külföldről jövő fizetések között egészséges egyen súlyi állapotot állíthassunk helyre. Teljesen egyetértek Koós Zoltán ő méltóságával, akinek érdekes fejtegetéseit nagyon szívesen hallgattam, hogy az adósságrendezés kérdése egyik primer előfeltétele annak, hogy a devizarestrikciók megszüntetése megtörténhessék és hogy ezen a réven szabadabb lélegzethez juthassunk és termelőerőinket jobban kifejthessük. Én ezt az okfejtést, amely rendkívül logikus, már többízben magamévá tettem és kifejtettem a külföldiekkel szemben is, azonban, sajnos, azt kell megállapítanom, hogy a külföldi hitelezői körök mentalitása még nincs teljesen áthatva ennek a felismerésnek igazságától. Egyes messzelátó, előrelátó gazdasági és pénzpolitikusok elvileg helyeslik ezt a felfogásunkat, azonban az előfeltételeket ennek érvényesítésére, sajnos, még nem látják adva. Az utóbbi napokban tanúi voltunk annak, hogy Németország kénytelen volt külföldi adósságainak fizetése terén igen lényeges korlátozó rendszabályokat foganatosítani «és tanúi voltunk annak is, hogy ez milyen ellenhatást váltott . ki egyes hitelező államokban, mégpedig nemcsak a hitelezői érdekeltségeknél, hanem maguknál a kormányoknál is. Méltóztassék csak elolvasni a Times-nek egy vezércikkét, amely másnap jelent meg, amikor a német kormány a maga bejelentését megtette és akkor meg méltóztatnak látni, hogy ennek a felfogásnak gyakorlati érvényesítése elé még milyen hatalmas akadályok gördülnek és milyen óriási felvilágosító munkára van még szükség, hogy ennek az egész rendezésnek pszichológiai előfeltételei megteremtessenek. Tevékenységünk természetesen nem fog megszűnni abban az irányban, hogy ezeket a lehetőségeket kihasználjuk, hogy ezt a felvilágosító munkát elvégezzük, én csak arra vagyok ,bátor rámutatni, hogy gyors eredményeket, különösen a mai körülmények között, ne méltóztassanak várni, (Br. Szterényi József: Ügy van!) mert ez hiú illúziókban való ringatózás volna. Mi külföldi hitelezőinkkel szemben a becsületes adós álláspontján akarunk állni, mi teljesítőképességünkhöz mérten teljesíteni akarunk, azonban azt is megkívánjuk — és ezt akarjuk elérni, — hogy ők teljes mértékben átlássák, hogy a mi gazdasági helyzetünk igen lényeges könnyítéseket kíván meg és hogy mindaddig, amíg a hitelező államok nemcsak nekünk, hanem a többi hasonló helyzetben lévő államnak is ezeket a könnyítéseket meg nem adják, addig a világgazdasági helyzet gyökeres javulására számítani nem lehet. (Ügy van! ügy van!) Azok a bajok, amelyekben gazdaságilag szenvedünk, pénzügypolitikai intézkedésekkel nem gyógyíthatók meg. A pénzügypolitikai intézkedések arra szolgálnak, hogy bizonyos nehézségeket áthidalni tudjunk, arra szolgálnak, hogy bizonyos atmoszférát, bizonyos hátteret teremtsünk meg, a tulajdonképpeni eredmény azonban a gazdasági intézkedésektől és a gazdasági cselekedetektől függ. A termelési politika és a külkereskedelmi politika az a két tényező, amely minket, a kormányt elsősorban
