Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-63

Az országgyűlés felsőházának 63. ülé, tudni például, hogy a Tiszántúl egyes részein igen nagyarányú károsodások álltak be. Vagyok bátor hangsúlyozni, hogyha országos viszonylatban nézzük a terméskilátásokat s különösen a kapások terméskilátásait is figyelembevesszük, nem szabad katasztrofálisan rossz termésről beszélnünk. Egyes vidékeken tényleg nagy és komoly bajok vannak, de országos viszonylatban nem lehet arról beszélni, hogy valami nagyobbarányú károsodás állott volna elő, úgyhogv ebből a szempontból pesszimizmusra nincs ok. Azonban egyes területeken, így különösen Jász-Nagykun-Szolnok vármegye délkeleti részein és a környező vármegyékben kétségtelenül szükség lesz bizonyos segítésre, amely részben vetőmaggal való ellátás, részban közmunkáknak oda való koncentrálása által fog megtörténni, ami természetesen bizonyos olyan túlkiad ásókat fog maga után vonni, amelyeket a költségvetés összeállításakor nem lehetett előre látni és amelyekre az utólagos felmentést az országgyűléstől azt hiszem bizonyára meg fogjuk kapni. Mélyen t. Felsőház! Elhangzott itt a felszólalt felsőházi tag urak részéről az a megállapítás is, hogy a közterheket arányba kell hoznunk a teherbíróképességgel. Ez az a probléma, amelyet a nemzeti jövedelem és a budget közötti aránytalanság néven nevezhetek. Kétségtelen, hogy ezen a téren bizonyos aránytalanság állott elő, amely aránytalanság azonban főként a nemzeti jövedelem visszaesésének tulajdonítható. A nemzeti jövedelemnek ez a yisszaesése pedig elsősorban az értékesítési bajok következménye, annak következménye, hogy a világpiacon bizonyos elzárkózási tendenciák, legjobb piacainknál autarchikus tendenciák nyilvánulnak meg, amelyek az ottani mezőgazdaságot nagymértékben kifejlesztették, végül pedig annak tulajdonítható, hogy az egész világpiacon áresés állott be, amely különösen azoknál a cikkeknél akcentuálódott, amelyekben mi főtermelők vagyunk, tehát a szemesterményeknél és az ezekkel összefüggő egyéb mezőgazdasági termékeknél. A nemzeti jövedelem és a budget közötti/ aránytalanságot két módon lehet kiküszöbölni. Az egyik a budget leszállítása, aminek folyamatos munkájáról már volt szerencsém szólni, a másik pedig a nemzeti jövedelem fokozása, amely a termelés fokozásában és az értékesítés előmozdításában rejlik. A termelés fokozását azonban nem lehet válogatás nélkül foganatba tennünk, hanem vigyáznunk kell arra, hogy azok a többértékek, amelyeket előállítunk, valóságos értékek legyenek, necsak árucikkek, amelyek eladhatatlanul hevernek a gazdáknál vagy pedig raktárainkban. Nagyon is meg kell tehát válogatnunk, hogy termelésünk milyen irányban haladjon. Ebben a tekintetben termelési politikára, a termelésnek megfelelő irányítására van szükségünk, amely irányítás bizonyos fokig természetszerűleg a kormányra hárul. Nem lehet ezt teljesen az automatikára rábíznunk, mert hiszen nagyrészt a kereskedelmi lehetőségektől és a piacok megszerzésétől függ az, vájjon valamely terményből tényleg érték lesz-e, vagy pedig eladhatatlan ára. Ezeket a lehetőségeket felkutatni, kihasználni, ezekre az érdekeltek figyelmét felhívni kormányfeladat, úgyhogy az úgynevezett irányított gazdálkodás néven ismeretes akció nem egy előre elhatározott és önkényes valami, hanem a tényekből, az események folyamatából logikusan következik, hogy a kormány kénytelen bizonyos irányító : 193%. évi június hó 19-én, kedden. 363 tevékenységet kifejteni, mert ha ezt nem tenné, a gazdasági életben kétségtelenül sokkal súlyosabb bajok állanának elő. A valóságos értéktermeléssel kapcsolatban rá kell mutatnom arra, hogy voltak egyes gazdasági területek, ahol az utóbbi évek folyamán talán túlzott expanzió is mutatkozott. A mélyen t. Felsőháznak következő szónoka bizonyosan ki fogja itt fejteni az ellenkező álláspontot. Hoepfner Guidó ő méltósága az építőipar álláspontját fogja kifejteni, de én ezzel szemben bátor vagyok rámutatni arra, hogy az a körülmény, hogy a lakáskínálat terén bizonyos túlszaporodás mutatkozik, hogy Budapesten tízezerszámra vannak üres lakások, mégiscsak azt mutatja, hogy ezen a téren — úgy látszik — túlmentünk azon a határon, amelyet egy egészséges egyensúlyi helyzet a gazdasági életben megkíván és ennek következtében az eddigi támogatás fenntartása nem indokolt. Ezért határoztuk el magunkat arra, hogy a házak építésére adott 30 éves adómentességet nem hosszabbítjuk meg; nem vágjuk el azonban teljesen az építőipar életlehetőségeit, (Helyeslés.) mert ez más oldalon, a munkáskérdés, valamint intelligens elemek, mérnökök foglalkoztatása terén idézne elő bizonyos bajokat. Ennek következtében egy városrendezési elvektől is áthatott új adókedvezményi rendeletet bocsátottunk ki, amely a maga hatásait, azt hiszem, éreztetni fogja. Mélyen t. Felsőház! Ahhoz, hogy a nemzeti jövedelmet fokozhassuk és azt az aránytalanságot, amely a nemzeti jövedelem és a budget között mutatkozik, áthidalhassuk, nekünk — amint említettem — a termelésnek helyes fokozására van szükségünk. A termelés e fokozásának két oldalról, két tényező részéről kell elindulnia: elsősorban a társadalom részéről, mert hiszen a termelés magában a társadalomban, az egyedeknél folyik. De a kormánynak is vannak itt bizonyos feladatai. A termelésnek bizonyos primer előfeltételeit kell a kormánynak biztosítani és néhány ilyen előfeltételről leszek bátor most szólani. Az egyik ilyen előfeltétel, amelyre talán felesleges rámutatnom, az, hogy a pénzérték vásárló erejét fenntartsuk. (Helyeslés.) A pénzérték vásárlóerejének fenntartása nélkül visszasüllyednénk azokba a spekulációs állapotokba, amelyek itt 1920 és 1924 között uralkodtak, amelyek játéklázat idéztek elő, de amelyek a komoly termelés lehetőségeit csak megingatták. (Ügy van! Ügy )wan!) Másik ilyen alapfeltétel, mélyen t. Felsőház, annak a felismerésnek gyakorlati érvényesítése, hogy kapitalisztikus gazdasági rendben élünk és a kapitalisztikus gazdasági rend megkívánja, hogy a tökének és a hitelnek a biztonságát fenntartsuk. A Képviselőházban és a Felsőház pénzügyi bizottságában is voltam bátor rámutatni arra, hogy a mi mostani termelési rendünk, az úgynevezett kapitalisztikus termelési rend azon épül fel, hogy a tőke szervező erejét a termelés szolgálatába állítja. A tőke az, amely a termelés különböző tényezőit: az anyagot, a munkát, és pedig mind a testi, mind a szellemi munkát össze tudja hozni és ezekből új alkotásokat tud létrehozni. Ezt a tőkét, mélyen t. Felsőház, semmiféle más szervező princípiummal idáig nem tudták pótolni és én azt hiszem, hogy azok a keresések, amelyek ebben az irányban elindultak, mind csődöt fognak mondani, mint ahogy ezideig még nem mutattak semmiféle 55* .