Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-63

352 Az országgyűlés felsőházának 68. ülése 19 3 U. évi június hó 19-én, kedden.' massa Józsefnek markáns alakját, Prohászka Ottokár hangja is elnémult örökre és ha odaát a bal mezőn végigtekintek, az ország akkori zászlósaiból senki sincs már az élők között. (Űgy van! Űgy van!) Zichy Nándor tárnokmester hangját sem halljuk, aki a diadalmas világnézet első úttörője, harcosa, katonája és vezére volt, akit akkor sokan félreértettek, félremagyaráztak, akivel sokan ellenkeztek, de akinek az utókor szintén igazat fog adni, midőn a keresztény világnézetet hirdette akkor, amikor az nem volt divat. Az akkori Főrendiház vezető egyéniségei közül, akiket én akkor itt láttam, Tisza István nevét — aki szintén itt gyakorolta törvényhozói jogait — már a történelem lapjaira írták. Hadik János gróf markáns, harcias alakja sincs már az élők sorában és hiányzik a törvényhozás terméből Prónay Dezső báró jellegzetes alakja is. Bár az isteni Gondviselés őt az élők sorában tartotta, az őrá oly jellemző következetes állásfoglalása folytán nem óhajtott e törvényhozás tagja lenni. Olyan volt ő mindig, régi ellenzéki harcaiban is, mint az erős tölgy, amely inkább megtörik, de nem hajlik meg soha. (Úgy van! Űgy van! Éljenzés.) Az akkor élő főrendiházi vezérszónokok közül egyedül Zelenski Róbert grófot tisztelhetjük itt magunk között, (Éljenzés.) aki az agrár érdekeknek és a keresztény intranzigens világnézetnek az apostola volt akkor is és az ma is. Midőn kegyelettel emlékeztem meg mindazon férfiakról, akiket itt e teremben akkor egybegyűlve láttam, a múltról, a dicsőséges és dicső múltról tekintetem a magyar nemzet jövője felé száll. (Halljuk! Halljuk!) A méltóságos főrendek bizalmából foglalom helyet e teremben. Ügy vélem, hogy nekünk, a régi főrendeknek, akiket saját kebelünkből választunk, az a kötelességünk, hogy a múltnak hagyományait őrizzük, de úgy, hogy azokat belevigyük a jövő fejlődés vonalába. Mi arra vagyunk hivatva, hogy az evolúciót képviseljük itt a revolúcióval szemben. (Helyeslés.) És bár engem az a társadalmi osztály küldött ide, amelyből vérségileg származnak őseim és magam is, Ígérem, hogy soha semmi körülmények között osztályérdeket képviselni nem fogok, hanem a magyar alkotmány megingathatatlan bázisán állva, (Elénk helyeslés.) a király és nemzet elválaszthatlan érdekeit akarom képviselni a törvényhozásnak e termében. (Elénk helyeslés és taps.) Mai felszólalásomban nem kívánok közjogi kérdésekké^ foglalkozni, mert e nagy kérdésekkel úgy a Képviselőházban, mint itt e törvényhozó testületben elvbarátaim közül előttem már sokan bőségesen foglalkoztak fényes szónoklatokban. Annyit azonban mégis kötelességem kifejteni, — bár azt hiszem, szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy akik engem személyesen ismernek, vagy hírből tudják, hogy mi az én közjogi meggyőződésem, hiszen ezt még az .októberi forradalom napjaiban is vallottam, — hogy miként a trianoni békét erőszakos ténynek tartom, amely a hazát szétdarabolta a nemzeti akarat^ ellenére, úgy az úgynevezett trónfosztó törvényt is a nemzeti akarat megkérdezése nélküli erőszakos ténynek tekintem. (Ügy van! Űgy van!) Szívesen szavaznám meg a kormánynak a költségvetést, ha nem volna itt egybekötve az appropriációval, de magammal és meggyőződésemmel szemben volnék következetlen, ha ilyen körülmények között, bizalmi kérdés lévén felvetve, a költségvetést megszavaznám. Minden pártpolitikától elvonatkoztatva, semmiféle politikai párthoz nem tartozva, teljesen független meggyőződéssel, előítélet és részrehajlás nélkül tudóit hozzászólni a költségvetéshez. Azt az egyet ígérem, hogy annak, amit a kormány jól és helyesen cselekszik, isoha gáncsolója nem leszek, sőt mindabban, amit az országnak anyagi és erkölcsi javára, a szomorú helyzetben lévő nemzet talpraállítására tesz, támogatni is hajlandó vagyok szavazatommal. (Helyeslés.) Néma költségvetésnek részleges tárgyalása az én felszólalásom tárgya. Mai felszólalásomban csak két olyan kérdéssel fogok foglalkozni, amelyek a nemzet jövője szempontjából igen nagy fontossággal bírnak. Az első kérdés a választójog kérdése. Az elmúlt esztendő őszén és ez évnek tavaszán többször hallottunk a kormány részéről, a -miniszterelnök úr iszájából olyan kijelentést, hogy a jelenlegi képviselőválasztási rendszert meg akarják változtatni^ vagyis új választási törvényt akarnak inaugurálni. nevezetűül legyen szabad annyit mondanom, nugy az ïàzo-ben nozott választójogi torvény a gyakorlatbau nem vált be. Bevált anyiiyibau, nogy az igen t. kormánynak a nyílt szavazással és az ajánlási rendszerrel már az ajánlások benyújtásakor megvolt a biztos többsége, de mégis a választóközönség szabad akaratmegnyilvánulása vagy a nemzeti akarat megnyilvánulása többé-kevésbbé ki volt téve annak, hogy bizony az; gyakran nem volt egészen őszinte és nem felelt meg a tényeknek. Mienzéki oldalról a titkos választójogot tartják e rendszer ellen az egyetlen pariaceának. En a lényeget abban keresem, hogy olyan választójogot teremtsünk, amelynek révén a nemzeti akarat tényleg megnyilvánulhat, mentesen az úgynevezett hatósági pressztótól, de mentesen a demagógiától, (Űgy van! Ügy van! — Elénk helyeslés.) a népbolondítástól és attól a féktelen forradalmi hangulattól is, amelyen már egyszer keresztülmentünk 16 ével ezelőtt és amelyet, igen ajánlom, hogy el ne felejtsünk. (Helyeslés.) A mai nyomott gazdasági hely; zetben, amidőn a népnek olyan nagy rétegei elégedetlenek és joggal elégedetlenek -r megengedem, — az elégedetlenség pedig rossz tanácsadó, a teljesen korlát nélküli titkos választójogot, a mindenkire kiterjedőt nem merném ajánlani. (Élénk helyeslés és taps.) Nem merném azt ajánlani, hogy ennek a megrázkódtatásnak, ennek a kataklizmának ezt a szegény, úgyis nyomorult országot,, ezt a megnyirbált országot kitegyük. De ha a korrektivumokat keresem, mindenesetre nem abban keresném azokat, hogy lefelé radikalizmust hirdessek és így bizonyos népszerűséget szerezzek, azután pedig megpróbáljam ezt a rendszert valami más módon meghamisítani. Ha a választójog korlátlan kiterjesztése titkos alapon veszélyt jelent az országra, akkor nem szabad megcsinálni; (Élénk helyeslés.) de megcsinálni és kijátszani: nem komoly dolog. (Úgy van! Űgy van! Nagy taps.) Egyet semmiesetre sem tennék. Sohasem helyezném szembe a népképviseleti rendszer( rel, a megnyilvánult népakarattal a koronát, vagy az akármilyen időben hatalmon lévő államfőt, mert a koronát, az államfőt minden országban a pártok fölé, a politika fölé kell helyezni. (Úgy van! Űgy van!) Rossz politika szembehelyezni az államfőt a népakarattal. Itt