Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-62

Az országgyűlés felsőházának 62. ülése 19S4. évi június hó 15-én, pénteken. 341 egyszer a szövet .árát, amelyet a szövő készített, mert hiszen az a pamutszövet árában benne foglaltatik. Ezt a körülményt azonban a vámteher kiszámításánál nem veszik tekintetbe és így azután egészen fantasztikus vámterhekhez jutnak el. Egy ország vámterhet kiszámítani rendkívül nehéz és komplikált feladat, de nemcsak egy ország egész vámterhet nehéz kiszámítani, hanem nehéz kiszámítani egy cikk vámterhet is. A vámtarifa egyes tételei alá ugyanis fajilag talán azonos, de árban és konstrukcióban eltérő cikkek egész sorozata tartozik. Szükségünk lenne tehát mindezen cikkek árát pontosan ismerni, de ezenfelül szükség lenne arra is, hogy relatíve ismerjük, hogy ezek a cikkek a globális forgalomban relatíve, egymáshoz viszonyítva milyen szerepet játszanak, hogy azután képesek legyünk az illető vámtarifatétel értékét percentuális viszonyba hozni az illető cikkel. Mi például a textiliparban konstatáltuk azt, hogy a vámvédelem papiroson 15%. Azért hangsúlyozom, hogy »papiroson« 15%, mert a belső verseny következtében ennek egy igen nagy része máris veszendőbe ment» A másik tévedés, amelyet a vámteherrel foglalkozók elkövetnek, abban áll, hogy ők még mais az autonóm vámtarifa tételeiből indulnak ki és elfelejtik azt, hogy a különböző szerződések — a régebbi szerződések és azok, amelyek mostan köttettek — ebből az autonóm tarifából egy igen lényeges részt máris lefaragtak. Utalok a vámvédelemmel kapcsolatban a kereskedelemügyi miniszter úr ő excellenciájának a Képviselőházban elhangzott költségvetési beszédére, amelyben közölte, hogy az említett kereskedelmi szerződésekben a vámtételek lefaragása messzemenő módon megtörtént és az ipar igen nagy áldozatokat hozott. E szerződések megkötése után — méltóztassék ezt nekem elhinni, mélyen t. Felsőház — állíthatom, hogy a magyarországi vámvédelem Közép-Európa legszerényebb vámvédelmei közé tartozik. Ha tehát meg is értem, hogy a magyar mezőgazdaság, tekintettel az igen súlyos viszonyokra, a magyar vámpolitikát kritikával kíséri, mégis azt kell mondanom, 'hogy ennek a vámpolitikai kritikának messzebbre kellene tekinteni. Nem fontosabb és aggasztóbb körülmény-e az, hogy azok az ipari államok, amelyeknek területei a mezőgazdaság szempontjából sokkal kevésbbé alkalmasak, mint a mienk, — hiszen hallottam glecserbúza-megjegyzéseket is Ausztriára vonatkoztatva, — milyen horribilis vámokkal és milyen elzárkózó intézkedésekkel védekeznek a magyar exportáruk beözönlése ellen? Legjobb meggyőződésem szerint à legtöbb cikkből, amelyet exportálni óhajtunk, talán még akkor sem engednének importot, ha mi a legnagyobb áldozatot hoznánk is az iparcikkek átvétele szempontjából. (Az elnöki széket Beöthy László foglalja el.) Ne méltóztassék azt hinni, hogy például Csehországgal azért nem sikerült a megállapodás, mert a magyar kormány nem lenne elszánva ipari engedményekre, hanem azért — mint azt az igen t. Felsőház nálam sokkal jobhí=n tudm. — mert ők azt a cseh nolitikát követik, amely Magyarország gazdasági izolálására törekszik. A magyar export jelentősége nagyon növekedőben van s különösen növekvő lesz az idén már a devizagazdálkodás szempontjából is, amikor — sajnos — a várható terméseredmények mellett különös feleslegek nem fognak rendelkezésünkre állani. De milyen rendkívüliek az ipari export akadályai. A textilipar például úgyszólván az egész világon olyan horribilis vámokkal és elzárkózó intézkedésekkel van megvédve, — tudniillik az ő szempontjukból van megvédve, — hogy ezek mellett a magyar vámok valósággal eltörpülnek. A miniszterelnök úr, akinek általános és gazdasági politikája iránt a legteljesebb bizalommal vagyok, joggal hivatkozhatott arra, milyen fáradozást fejt ki a kormány a mezőgazdasági és az ipari export érdekében. Elmondotta a miniszterelnök úr, hogy elment Bulgáriába, elment Törökországba, hogy ezek az utak hasznosak voltak az ország számára s most a magyar iparnak és a magyar kereskedelemnek feladata, hogy ebben az irányban expanzív működést fejtsen ki. Teljesen igaza van a miniszterelnök úrnak. A magyar iparnak mindent meg kell tennie, hogy a legszerényebb exportkilátásokat is kihasználja. Ebben a tekintetben talán joggal hivatkozhatom arra, hogy mi magyar iparosok nem mulasztottunk el hosszú-hosszú idő óta semmit sem ebben a tekintetben, aminthogy nem kétséges, hogy a miniszterelnök úr utazásai megmunkálták a talajt a mi további exporttörekvéseink számára. Természetesen a nehézségek nap-nap után növekszenek. Néhány esztendővel ezelőtt még a magyar szövetek piacai közé sorozhattuk a közeli Keletet, a közeli Nyugatot, Franciaországét, Belgiumot, Hollandiát, ia Pireneusi félszigetet, Észak-Európát, Európán túl pedig Egyiptomot, Palesztinát, Szíriát, Perzsiát, Délés Közép-Amerikát, az afrikai angol és francia gyarmatokat, stb. Nem akarok visszaélni a mélyen t. Felsőház türelmével, (Halljuk! Halljuk!) hogy képet adjak róla, micsoda szervezetbe került felkutatni és megtartani ezeket a piacokat, amelyek közül akárhány tőlünk sokezer kilométer távolságra fekszik. De még több időre lenne szükségem, hogy kifejtsem, hogy a rettenetes gazdasági válság óta mindenütt a világon, kivétel nélkül micsoda elhelyezési nehézségek tornyosultak elénk. Hogyan tudjam itt felsorolni és részletezni az elzárkózás, a kontingentálás, a devizakiutalási lehetetlenség eseteit? Hogy mit jelent a japán dömping, arról köteteket lehetne írni. Az ottawai konferencia, amely tulajdonképpen a japán dömping szülötte, egy csapásra az afrikai angol gyarmatok piacát elvette tőlünk. A francia állam saját gyarmataiban most hasonló politikát óhajt követni. Az angolok bevezették a védvámot. Textilipari cikkekben a védvám a cikk árának 33.3% a. Ismerek egy kiváló gyáros kollegát aki milliókért szállított árukat Angliába. Most, hogy árujára kivetettek 43V»% értek vamot, súlyvámot külön, — a vám tehát együtt 100%,— egy csapásra elvesztette Angliát. " Beszélhetnék a francia konüngentálási intézkedésekről. Valamikor nagy kivitelünk volt oda, most azonban nem tonnákban és vagonokban hanem kilogrammokban állapítja meg a hatalmas nagy francia köztársaság azoknak a cikkeknek a mennyiségét, amelyeket Magyarországból beenged. Itt van Törökország példája. Törökország posztószövőipara atomja a mi magyar posztoíparunknak; ennek ellenére a magyar gyapjú-