Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-62

•I 334 Az országgyűlés felsőházának 62. ül kormányról beszélek. Külpolitikát mi nem tanultunk és első leckéinket önállóságunk óta a legkeservesebb és a legborzalmasabb formában kaptuk meg. A külpolitikában a nemzetet éretté tenni és komolyan megtanítani idő kell. Nagyon helyes, hogy nemzeti céljainkat megismertetendő propagandát csinálunk, a propagandát azonban nem szabad összetéveszteni a külpolitikával. (Úgy van! Ügy van!) A propaganda nemzeti igazságainkat akarja megismertetni és mindenki helyesen csinálja, ha tőle telhetően nemzeti igazságaink megismertetése érdekében propagandát fejt ki, de a propaganda felelőssége csak annyi, hogy ügyes formában történjék és hogy az, amit a propaganda állít, igaz legyen. A külpolitika felelőssége sokkal több, a külpolitika felelőssége óriási, még normális körülmények között is, nemcsak olyan időkben, mint amilyeneket ma élünk. A külpolitika felelőssége végeredményben vérbe is mehet. Ennek következtében külpolitikai vonatkozásban semmiféle egyéni akcióknak és túlbizalmaskodásoknak, amelyek napjainkban igen gyakran előfordulnak, nincsen helyük. (Ügy van! Ügy van!) A »lehet« és a »szeretném« között a különbség sehol sem olyan óriási, mint a külpolitikában és éppen ezért nem lehetséges, hogy ma, akinek éppen eszébe jut, a közéletben nyilatkozatokban és a sajtó hasábjain kisebb-nagyobb, súlyosabb és kevésbbé súlyos kövekkel dobálódzék külpolitikai vonatkozásban, amivel kapcsolatban elmondhatjuk Arany Jánossal együtt, hogy: »Ki tudja, hol áll meg s kit hogyan taláJ meg.« (Ügy van! Ügy van!) Még egy momentumot szeretnék megemlíteni egészen röviden a diplomáciával kapcsolatban. Az utóbbi időben divatba jött diplomáciai karunk lekicsinylése. Nagyon sokszor hallok olyan kijelentéseket, hogy a diplomaták frakkba öltöznek, ebédelnek, vacsoráznak és egyéb hasonló szempontokból történik a megítélés. A diplomácia arra van hivatva, hogy a kormány külpolitikáját keresztül vigye. A diplomácia a nemzet szeme és füle. Ha ez a diplomácia rossz, akkor arról tenni kell, de magát a diplomáciát, mint ilyet, sutbadobni és azt mondani, hogy nekünk diplomáciára nincs szükségünk, mi azt a teendőt majd gazdasági ügynökökkel fogjuk elintézni, — amint nagyon sokszor halljuk a magyar közéletben, — ez a helyzetnek tökéletes félreismerése. Nemzeti jövőnk kialakulásának negyedik faktoraként említettem kormányaink munkáját, illetőleg enneik eredményeit. Jelenlegi kormányunk a nemzetnek vezetésre hivatott rétegébőlkerült ki. A 'miniszterelnök úr ő nagyméltósága magas általános érvényű és nemzeti célokat írt a zászlajára s a kormány komoly munkával, felelősségérzettel és tiszta erkölcsi atmoszférában igyekszik ezeket a célokat megvalósítani. A most lefolyt költségvetési és appropriációs vitának atmoszférája a kormány számára messzemenő elismerést jelent, az a mód pedig, ahogyan a honvédség költségvetését á Képviselőház elfogadta, a nemzet történelmi felelősségérzetének megnyilatkozását jelenti a törvényhozáson keresztül. Nekünk Trianon a védtelenségét statuálta, mi nem áldozhatunk és nem adhatunk honvédségünknek annyit, amennyit szívből, szeretettel és reálpolitikai okokból adnánk és adhatnánk, ha lehetne. A kevésnél is kevesebbet tudunk adni. Nem adhatunk, mert meg van tiltva, de amit adtunk, :se 1934. évi június hó 15-én, pénteken. azt legalább nobilis hazafias gesztussal adtuk. (Ügy van! Ügy van!) A kormányprogrammal kapcsolatban részletekbe nem bocsátkozva, négy kérdésről kívánok beszélni. Az első a telepítés kérdése. (Halljuk! Halljuk!) A telepítés a nemzeti erők szociális jellegű felfokozása. A magyar jobb jövőnek egyik zálogát látom a telepítésben és ezért roppanl örülök, hogy az előkészületi stádium befejezést nyert és az akció közvetlenül megvalósítás előtt áll. Hogy mit jelent a telepítés, azt nem kell bővebben magyaráznom. Jelent új magyar falvakat, jelent új magyar telepeket, jelent új magyar füstölgő kéményeket, jelent munkaalkalmakat, jelent elhelyezési lehetőséget az intelligencia, az iparos- és kereskedőelem részére is, jelent nem utolsó sorban azo kon a vidékeken, ahol a nemzet propagatív ereje legyengült, friss, újra fellobogó magyar életet. A legutóbbi esztendőben alkalmam volt három nagy dimenziójú telepítést tanulmányozni: a görögöt, a hollandialt és az olaszországit. (Az elnöki széket gróf Széchenyi Bertalan foglalja el.) Csak részletek azok, amelyeket az ott szerzett tapasztalatok alapján nálunk Magyarországon alkalmazni lehet. A mi telepítéseink számára ez a három telepítés nagy vonásokban példát nem ad. Görögországban más volt a helyzet. Ott milliónál nagyobb tömegek úgyszólván máról-holnapra tolattak át a tengeren és el kellett őket helyezni. Görögországban városi telepítésekről is volt szó. Hollandiát sem vehetjük például. Ez egy istenáldotta gazdag ország, amely a tengert szárítja ki és olyan dimenziókban dolgozik, hogy Faust munkája jut az ember eszébe. Végül marad az olasz telepítés, amely a legjobban hasonlíthat még ahhoz, amit mi akarunk megtenni, de ott ez bonifikáeiós munkálatokkal van egybekötve, amire nálunk szükség nincs. Én a kormány iránt teljes bizalommal viseltetvén, nem is akarok belemenni annak részleteibe, hogyan látom megvalósítandónak ezt a telepítési akciót, de egyet hangsúlyozni szeretnék éppen külföldi tapasztalataim alapján. A telepítés megvalósulása, nem beszélve a pénzügyi megoldásról, az akció keretében attól függ, hogy az a férfi, aki kellő tudással erre a nehéz és roppant fontos feladatra kiszemeltetett, bír-e teljes függetlenséggel és hatáskörrel, mert a telepítés körül másod-, harmad- és tizenhatodrendű törekvések légiói támadnak fel és ezek az eredeti telepítési gondolat rovására érvényesülni akarnak. Márpedig a telepítés kérdésében csak egy a lényeg: a telepítésre legalkalmasabb helyekre a telepítésre legalkalmasabb települők kerüljenek, hogy ott minél hamarabb boldogulhassanak. A következő kérdés, amelyet érinteni akarok, a szociáldemokrácia kérdése azzal a felszólítással kapcsolatban, amelyet a minisztereinöli úr ő nagyméltósága a magyarországi szociáldemokrata munkássághoz intézett, felhíva őket arra, hogy helyezkedjenek nemzeti alapra és úgy vegyenek részt a nemzeti munkában. Az ország és a szociáldemokrata munkásság érdekében egyaránt remélem, hogy a miniszterelnök úrnak ez a felszólítása meghallgatásra talál. A szociáldemokrata munkásságnak, ha ma kissé magasabb szempontból tekinti át saját