Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-62

332 Az országgyűlés felsőházának 62. ült Fogalmaik és szavak, ha újak vagy új ab- i bak, félreértésre adhatnak okot, ellenzésre min- I denkép. A szavaknak és fogalmaknak a közéletben bearriválni nagyon nehéz, pedig ezektől az új fogalmaktól, véleményem szerint, nem teli megijedni, mert a kérdés nem az, hogy demokrácia legyen-e vagy tirannizmus, hanem a kérdés az, hogy az állam tekintélye erős legyen. A kérdés 'nem az, hogy liberalizmus legyen-e vagy rabszolgaság, hanem az, hogy a liberalizmus szabad versenye ne pusztítsa ki a gyengét. A kérdés nem az, hogy az államhatalom kisajátítva a magángazdaság feladatait, megszüntesse a szabad versenyt és á szabad termelést, hanem az, hogy az állam magasabb közérdekből beleavatkozzék a termelés elhelyezésébe, exportjába és az ár kialakulásába ott, ahol ez közérdekből szükséges. Végül pedig a kérdés nem az, hogy gazdasági berendezkedésünk formája kapitalizmus legyen-e vagy más valami, hanem az, hogy ez a kapitalizmus korlátozatlan legyen-e vagy korlátozott. Mindez tulajdonképpen már nem is kérdés, mindez már lassan penetrálódó rendszer és én ennek a rendszernek lényegét a következőkbe7i látom: az egyénli iniciatívának érintése nélkül, a termelésbe, a termelő munkába való beavatkozás nélkül, amelynek mindig a magángazdaság feladatának kell maradnia, az állam magasabb szempontokból érvényesítse befolyását ott, ahol a magángazdasági élet legnagyobb faktorai olyan dimenziókra tettek szert, hogy baj esetén abból a közérdek komolyan károsodhátik. Ez felügyelet kérdése. A második fontos momentum a közérdek és a tőke hasznának méltányos összeegyeztetése, illetőleg a tőke hasznának józan korlátozása, ami főleg adópolitikai kérdés. A harmadik pedig az irányított gazdálkodás kérdése, amivel nem azt akarom mondani, hogy a gazdának előírja az állam, melyik holdjába mit vessen, hanem azt, hogy megmondja, melyek azok a termények és termékek, amelyeknek elhelyezését, exportját, árkialakulását elő tudja segíteni és melyek azok a termények és termékek, amelyekkel ő segítség formájában nem törőd hetik. Semmitsem tartok elvetendőbbnek, mint az államszocializmus bármilyen fajtáját és semmitsem tartanék veszedelmesebbnek, mint az állam beavatkozását magára a termelő területre, amelyen belül a termelés 'mindig és kizárólag, amint ezt egyszer már említettem, csak a magángazdaság feladata lehet. Ma egy elvileg szabadterületen, a magángazdálkodás anélkül, hogy tudná, mik a lehetőségei és kötelezettségei, sok vexatúrának és korlátozásnak van kitéve. Nagyon helyes és szükséges lenne, ha az állam félreértést kizáró módon megállapítaná a magángazdasági élet korlátait, de úgy, hogy ezeken a korlátokon belül minden állami konkurrencia kizárásával és teljesen szabadon folyhassék a termelés és a munka. Akceptálható, hogy ez a korlátozatlan terület kisebb és szűkebb legyen, mint amilyen volt a háború előtt, de az állami beavatkozás erre a korlátozatlan területre legyen sokkal kisebb, mint volt a háború alatt és annál is kisebb, aminő most. (Helyeslés.) A másik oldalon azonban szükséges, hogy úgy az államhatalom, mint a társadalom a legkomolyabban lépjen fel minden olyan tendenciával -szemben, amely a legkisebb tőkeképződést is meg akarja akadályozni és meg akarja ölni még azt a kevés termelésünket is, se 193Jf. évi június hó 15-én, pénteken. amely nehéz szituációnkban megmaradt. A tőke hasznát adópolitikával józanul korlátozni lehet, de tőkére feltétlenül szükség van, éneikül nincs magángazdasági élet, enél'kül nincs termelés és enélkül csak az általános nyomor lehet még nagyobb. A tőke elbírálásánál döntő faktor az legyen, hogy miből ered a tőke. A munkából és a takarékoskodásból eredő tőke nem lehet szégyen és meg kell különböztetni a spekulációból és a nyerészkedésből eredő tökével szemben. (Helyeslés és taps a Ház minden oldalán.) Látok még egy feladatot, amelyet különösképpen kívánok hangsúlyozni, ezt a feladatot azonban csak az államhatalom eszközeivel lehet megoldani. Nemzeti érdek, hogy minél több önálló íkisegzisztencia, gazda, iparos és kereskedő egyaránt találja meg boldogulását. Nem találhatja meg a boldogulását állami segítség, illetőleg állami beavatkozás nélkül, mert ceruzával a kézben kiszámítható, hogy a szabadverseny elve alapján a nagytőke versenyében természetes okokból — és itt nem teszek ezért szemrehányást a nagytőkének, mert ez a dolog természetében rejlik — mikor kerül múzeumba az utolsó M s egzisztencia. {Ügy [

vun!) A késői kapitalizmus korszakának egyik legjellemzőbb gazdasági faktorává vált a különféle formában megjelenő személytelen tőke; részvénytársasági és egyéb formákra gondolok. Egészen kétségtelen, hogy ez a forma is jó munkametódusokat, nagy teherbírást, üzleti szempontból véve nagy ruganyosságot jelent, de nemzeti kötelességeire nehezebben szorítható és kétségtelen az is, hogy kezdve az igazgatóktól le a legalacsonyabb hivatalnokig, csupa függő egzisztenciát teremt. Szükséges 'tehát, hogy a személytelen formában jelentkező és meghagyandó nagytőke munkája mellett önálló egyéni termelést folytató kisegzisztenciaknák egész tábora alakulhasson ki, mert ezek a kisemberek alkotják a nemzet gerincét. (Ügy van! Úgy van!) Az államhatalom ebben a kötöttebb új helyzetében óriási felelősséget vállalt magára s hogy ennek a felelősségnek megfelelhessen, a legszigorúbb erkölcsi magaslaton kell állania és bürokráciájával csak közérdekből és csak ott szabad beavatkoznia, ahol okvetlenül szükséges. Szükséges éppen ezért, hogy az államhatalom hivatalnoki karától a legmagasabb erkölcsi követelményeket és a legnagyobb tudást kívánja meg. A literatúra és művészetek terén a teljes szabadságra továbbra is szükség van. Mélyen t. Felsőház! Szociális vonatkozásban azt hiszem, hogy a jövő az életstandard szempontjából fent lefokozó, alul pedig felemelő tendenciájú lesz. Politikában az eddiginél jobban fogja korlátozni a divergáló és atomizáló erőt. Azt hiszem, hogy a jövő a népies és a nemzeti gondolat jegyében kormányozó erős kormányoké. Nehéz időket élünk és lehet, hogy még sokkal nehezebbek is következnek ránk. Hogy jövőnk hogyan fog kialakulni, az nemzeti értékünktől függ, amelyhez minden magyar embernek minden tette és gondolata egyaránt hozzájárul. Azok között az erőkomponensek között, amelyekből a nemzet jövője ki fog alakulni, négy legfő'bb tényezőként a következőket látom: a nemzet történelmi felelősségérzése, a nemzet munkateljesítménye, nemzeti hibáink ismerete és kormányaink munkája. A nemzet történelmi felelősségérzete, an-