Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-62

Az országgyűlés felsőházának 62. üléi elgondolni, hogy ennek a kérdésnek hosszú esztendőkön keresztül megoldatlan volta milyen káros a nemzeti közvélemény szempontjából. Mélyen t. Felsőház! Igen nagy elismeréssel kívánnék megemlékezni a kultuszminiszter úr ő excclleneiájárói, aki kijelentette, hogy szeptemberre ez a kérdés meg lesz oldva. Igen nagy hálával fogom venni, ha ez tényleg megtörténik és a felekezeti tanítók jogos járandóságaikhoz hozzájutnak. Sajnálom, hogy ilyen sokáig húzódott a kérdésnek megoldása, mert igen különböző, nagyon is számbavehető javaslatok jelentkeztek vei©kapcsolatban, amely javaslatok elől eddig a kormány mindig elzárkózott, nemcsak a jelenlegi kormány, de az előbbiek is. Most nagy örömmel vettem tudomásul, hogy a kultuszminiszter úr olyanformán gondolja a kérdést megoldhatni, hogy átveszi az iskolaadók behajtását ós ennek ellené ben az államkincstár előlegezni fogja a fizeté sek számára szükséges összegeket. Vajjön inií fognak az illetékes egyházi hivatalos fórumok ehhez a megoldási módhoz szólni, azt nem tudom s erről nem

1 nyilatkozhatom még, mert a mi részünkről ezt ínég nem tárgyaltul^ (Balogh Jenő: Más felekezetek sem tárgyalták le!) Nem is kaptuk meg a rendelettervezetet, tehát nem tudok erre nézve nyilatkozni. Minden esetre azonban nagy elismeréssel honorálom magát a szándékot, hogy a tanítóságon segítem akar a kormány és ezzel az annyira kívánatos nyugalmat az ő lelkükben és az általuk impresszionált helyi közvéleményben is visz szaállítani kívánja. (Helyeslés.) Mégis bátor volnék rámutatni arra, hogy ezzel a probléma még nincs megoldva, bár ami a legsürgősebb, hogy a tanítók az ő törvényes járandóságaikhoz hozzájussanak, azt ez a megoldási mód biztosítani fogja. Rá kell azonban mutatnom arra, hogy az iskolai adók tekintetében rettenetes aránytalanságok vannak az országban. Ha a kormány csak azt fogja feladatának ismerni, hogy az adók behajtását elvégzi vagy legalább is megkísérli és így biztosítja a tanszemélyzet számára a szükséges fizetés kiszolgáltatását, ez viszont más oldalon fog majd nagy nehézségeket je lenteni, mert hogy száz- és kétszázszázalékos iskolai pótadókat lehessen nagy megrázkódtatás nélkül beszedni, úgy gondolom, ezt senki lehetségesnek és aggodalommentesnek nem fogja elismerni. Éppen ezért tehát az a tiszteletteljes kérésem a magas kormányhoz, méltóztassék talán a tanítói járandóságoknak, fizetéseknek ügyével lehetőleg egyidejűen vagy legalább is röviddel utána az iskolai terhek arányosításának kérdését is kézbe venni. Vájjon ez olyanfélekép fog-e történhetni, mint ahogy sürgették, hogy az iskolai törvény által kontemplált iskolai adó országosan újból kivettessék, vagy pedig, ha a kormány ma új adó gondolatával előállani nem tartja célszerűnek, más megoldási módot fog-e a kormány találni vagy legalább keresni, ehhez most hozzászólni nem kívánok, de tudom, bogy a kultuszminisztériumban — magam is részt vettem a tárgyalásokban — vannak^ elgondolások, amelyek a lehetetlen adóaránytalanságok megszüntetése érdekében kívánnak intézkedést tenni, továbbá annak a lehetetlen helyzetnek is véget akarnak vetni, hogy főleg a jogi személyek, részvénytársaságok eddigi iskolai adómentességüket fenntartsák, hanem az eddig mentesített tényezőknek az iskolai adóba való bevonásával a helyzet gyógyíttassék vagy legalább is enyhületet találjone 1934. évi június hó 15-én, pénteken. 327 Akár az egyik, akár a másik irányban jár el a kormány, kijelenthetem, hogy mindenegyes egyházi és kultúrtényező nem nehézséget îakar a kormány útjába gördíteni, nem előre elképzelt gondolathoz makacsul ragaszkodva akarja az ügyet tárgyalni, hanem mindenegyes tényező azt kívánja, hogy a kérdés közr j megelégedésre megoldassák és mindenki örülni ; fog,^ ha a kormánnyal egyetértőleg egyrészt a tanítóság jogos igényei kielégítést nyernek, i másrészt pedig — és ezt nagyon nyomatékosan ! kívánom hangsúlyozni — azok az érdemes isko| Iák, amelyek évszázadokon keresztül nevelték ; ezt a nemzetet és amelyek ezt a munkát nemcsak ismeretterjesztő aktivitásnak tekintették, hanem lelketformáló ténykedésnek is, — értem a hitvallásos iskolákat, amelyek elsők ebben az országban, amelyeket egy teljesen téves, mindent, államosítani kívánó irányzat 25—30 évvel ezelőtt mintegy diszkvalifikált, pedig évszázados kultúr- és nemzetmentő munkára tekinthetnek vissza, — megmentessenek, megerősíttessenek és zavartalanul folytathassák működésüket a jövőben is. (Úgy van! Úgy van! — Taps.) Mélyen t. Felsőház! Ha már eddig bátor voltam figyelmüket igénybe venni, (Halljuk! Halljuk!) még egy kérdésre volnék bátor itt egészen röviden kiterjeszkedni és ha a tanítóknak nem is nyomorúságáról, — mert hiszem ne színezzük a dolgokat, ez nem jó és szeretném, ha a tanítói körök is nem olyféleképpen éleznék ki a dolgot, mintha tudom is én, micsoda szerencsétlenség volna, bár néhol tényleg nehéz, keserves dolgok vannak, — de mégis szűkös viszonyairól szólottam, rá szeretnék mutatni azokban a szélesebb társadalmi rétegekben jelentkező és fenyegető nehézségekre, amelyek, azt hiszem, ezen a télen nagy problémaként fognak elénk meredni. Előttem szólott méltóságos tagtársunk Bihar megye nehéz viszonyairól szólott. Sajnos, nemcsak Bihar megyében vannak ilyen nehéz viszonyok, vannak az ország más vidékein ie igen keserves, nehéz körülmények és, sajnos, nemcsak kinn a falun, hanem a városokban is a nyomorúság nem enyhült és nagyon szeretném aláhúzni azt, hogy ne engedjük magunkat megtévesztetni azzal a körülménnyel, hogy az elmúlt tél könnyebb volt. Mert könnyebb volt tényleg. Igen sok karitatív és szegénysegélyezési akcióban vettem részt tanácskozás és más formában is és megnyugvással állapítottuk meg, hogy az elmúlt tél könnyebb volt, mint az előbbiek. Ennek a könnyebbségnek azonban lényegi magyarázata, hogy a legszegényebb néprétegek a kitűnő termés folytán mégis kenyérhez jutottak. (Ügy van! Ügy van!) Nagyon jól jegyezte meg egy alkalommal a földmívelésügyi miniszter úr, hogy csak aratórészben vagy 800.000 métermázsával többet jelentett az elmúlt esztendő. (Ügy van!) Nagyjában ez a magyarázata annak, hogy az a mi népünk, — amelyről itt tegnap felszólalt Szeberényi tagtársunkkal együtt szintén a legnagyobb tisztelettel kívánóin leszögezni az igénytelenséget, az egyszerű életmódban való elégedettséget, — ennek a körülménynek köszönheti jórészt, hogy az elmúlt esztendő nagyobb baj és nagyobb zökkenő nélkül múlt el. (Ügy van! Ügy van!) Akik azonban elég közelről foglalkozunk a dolgokkal, akár közvetlenül, akár a hatóságunk vagy hatásunk alá tartozó szervek révén, látjuk, hogy azért a nyomor nem csökkent. Pillanatnyilag talán egy kis lélekzethez jutott a társadalom,