Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-56

178 Az országgyűlés felsőházának 56, Jómagam például abban a meggyőződésben vállaltam annak előadói tisztét, hogy azok az elgondolások^ amelyek bennünket annakidején a Közgazdasági Egyetem megalapításában ve zettek, a József Nádor Egyetem keretében fokozott mértékben fognak érvényesülni. Aki ma közgazdasági téren mozog és ott eredményeket, sikereket akar elérni, annak nagyobb tudásra, szélesebb látókörre, szervező képességre és üzleti érzékre van szüksége, annál is inkább, mert a világ gazdasági és társadalmi struktúrája a háború óta alaposan megváltozott és állandó forrongásban van. A jelek szerin.t egy új gazdasági, sőt italán társadalmi rend van kialakulóban, amelynek ma még csak ködös kontúrjai látszanak, de amely — úgy látszik — feltartóztathatatlanul tör magának utat. De, t. Felsőház, bárhogyan alakuljanak is a viszonyok, jövőnk reménysége mindenkor és csakis a gazdasági és erkölcsi megerősödésünkbe vetett hit lehet. A gazdasági prosperitás emeli a népmorált és ezzel megmenti a népet az elmer üléstől. Ennek a prosperitásnak a lelki és értelmi előfeltételeit van hivatva megteremteni a József Nádor Egyetem. Hiszem és hízom benne, hogy ezt a célját el is éri. Ebben a meggyőződésben képviselem a javaslatot és kérem a it. Felsőházat, hogy azt általánosságban és részleteiben is változatlanul elfogadni méltóztassék. (Elénk éljenzés és taps. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: T. Felsőház! Jelentem, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr úgy a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem szervezéséről, mint a középiskoláról szóló törvényjavaslat tárgyalásának tartamára — utalással a házszabályok 45. §-ára — miniszteri megbízottul Petri Pál államtitkárt jelentette be. (Helyeslés.) A Ház a bejelentést tudomásul veszi. Szólásra következik Tóth Lajos ő méltósága! Tóth Lajos: Nagyméltóságú Elnök Űr! Mélyen t. Felsőház! Nagy lelki gyönyörűséggel hallgattam azokat a mélyenszántó szavakat, amelyek az előadó úr ő méltóságának, gazdasági életünk egyik kiválóságának ajkairól az imént elhangzottak. Az általa mondottakkal — amint arra beszédem során majd leszek bátor utalni is — több vonatkozásban egyetértek. Nevezetesen a magam részéről is azt tartom, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatnak nagy érdeme az, hogy gazdasági irányú felsőoktatási intézményeinket egy szerves egészbe tömöríti. Köztudott dolog ugyanis az, hogy ezek a felsőoktatási intézetek eddig nem voltak egy szerves egészbe tömörítve. Ilyenképpen az alkalmazott gazdasági tudományok egy intézmény keretében lesznek művelhetők és fejleszthetők, aminek az ideje csakugyan elérkezett, sőt csodálkozni kell az embernek, hogy csak most érkezett el ennek az ideje. Gondolok elsősorban a mezőgazdasági tudományokra, amelyek művelése és ennek kapcsán a mezőgazdaság nívójának emelése ennek az államnak csakugyan létérdeke. Tökéletesen igaza van a javaslat indokolásának, amikor azt mondja, hogy a gazdasági élet fokozatos, egyre gyorsabb ütemű r átalakulása, a folyton szaporodó műszaki és gazdasági problémák előtérbe tolulásá a műszaki és közgazdasági problémák jelentőségének felismerésére vezettek. Csakugyan lehetetlen meg nem látnunk, hogy a gazdasági tudományok kezdenek előtérbe nyomulni és mindinkább kezdik elérni és elfoglalni azt a pozíciót, ülése 19

SU május 1-én, kedden. amelyet a többi tudományágak már régesrégen elfoglaltak. Ezek a szempontok mutatják ennek a javaslatnak értékét és érdemét. Ezzel a javaslattal, amennyiben az törvénnyé válik —• és minden reménységünk meglehet erre, — a közgazdaságtudományi kar eddigi szervezeti bizonytalanságából, amelyben, sajnos, eddig volt, átlép a szervezeti bizonyosság állapotába. Az Állatorvosi Főiskola, úgyszintén a Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola egyetemi rangot nyer, a Műegyetem pedig a maga világszerte elismert presztízséből ad a testvérintézményeknek, anélkül, hogy ebből a presztízsből, amely mindannyiunk féltett kincse, ezáltal egy szemernyit is veszítene. Aki tudja, hogy mit jelent az, ha egy tudománykar a szervezeti bizonytalanság állapotából átlép a szervezeti bizonyosság állapotába, aki tudja, hogy mit jelent az, ha egyes főiskolák egyetemi nívóra, rangra emeltetnek, az előtt ott áll a maga teljes egészében ennek a javaslatnak az értéke és ott áll ennekfolytán a kultuszminiszter úr ő excellenciájának nagy érdeme is. A magam részéről nem tudom helyeselni—• és ebben tökéletesen egyetértek az előadó úr ő méltóságával — az önálló mezőgazdasági egyetem gondolatát. Egészen kétségtelen ugyanis, hogy az »egyetem« szó már magában involválja több tudományágnak, sőt több tudományág komplexusának konglomerátumát. Egyetem, amely egy tudományágat művel, vagy ha többet művel is, de szorosan rokon tudományágakat, voltaképpen nem egyetem. Nem véletlen az, hogy az évszázadok folyamán az orvostudományokra, a bölcsészettudományokra, vagy akár a jogtudományokra nem alakult ki egy külön egyetem, hanem ezek a tudományágak együtt, a szintetikus művelés lehetővé tétele végett, mint egy egyetem karai képeztettek ki az idők folyamán és műveltettek és a legjobb tudomásom szerint műveltetnek mindenütt a világon egy egyetem keretébe összefoglalva szervezetileg. Ügy gondolom, hogy túlzott az az aggodalom, amely több oldalról felmerült, hogy vájjon nem fognak-e ezzel háttérbe szorulni a mezőgazdasági tudományok, mert úgy tudom, ez az egyik argumentum amellett, hogy önálló mezőgazdasági egyetem létesíttessék. Engem nevezetesen megnyugtat e tudományágak művelőinek a kiválósága. Hogy valamely tudó mányág milyen helyet foglal el a tudományok tengerében, az végsőleg nem szervezeti kérdéseken, hanem az illető tudományágat művelőknek a kiválóságán, elsővönalban állóságán fordul meg. (Ügy van! tfny van!) Azt gondolom, hogy már maga az is lehetetlenné tette az önálló mezőgazdasági egyetem létesítését, hogy az ehhez szükséges anyagi feltételek hiányoztak. Ma nekünk ebben a rendkívül nehéz anyagi, gazdasági helyzetben, amelyben vagyunk, sajnos, nem lehetett mást tennünk, mint azokat a gazdasági tudományokkal foglalkozó intézményeket, amelyek ezidőszerint megvannak, minél racionálisabban megszerveznünk, hogy azok azt a célt, azt a feladatot, amely reájuk van bízva, minél tökéletesebben oldhassák meg. Ennekfolytán — szerény megítélésem szerint — igaza van az indokolásnak, mikor idevonatkozólag azt mondja, hogy (olvassa): »Az egy és ugyanazon tudományra vonatkozó és egyirányban haladó képzés nem indokolható. Az egy szervezetbe kívánkozó tudományágak egyesítendők és így az oktatás átfogó szempontjai, a gyakorlati élet követelményei révén az oktatás tervszerűbbé, eredményesebbé válik.« Nevezetesen — amint bátor voltam már ezt